Szüleim szavakkal bántanak, hogy kezeljem?

Szörnyű amiket irsz... Nagyon sajnalom a dolgot.

Sajnos lehetne itt bolcselkedni, biztos kapsz majd tanácsokat de az az igazsag, hogy szerintem nem tehetsz semmit..

Nem tudsz hatással lenni, hiszen nem neked kell megvaltoznod hanem a szüleidnek.. Nem tudom, hogy mennyiben adsz okot arra, hogy haragudjanak rad, de akárhogy is van, nem lenne szabad igy beszelniuk veled.

Ha négyszemközt, higgadtan is probaltal mar errol anyukáddal beszelni, es semmire sem mentel vele, akkor csak

Egyet tudsz tenni: Kibekkelni.. Engedj el mindent amit csak tudsz a füled mellett, eretsegizz le, talaj munkat, kezd el az életedet.

Esetleg addig probaj támogatókat talalni magadnak.

Ez tipikusan annak az esete, amkor a kedves szülő a saját frusztráltságát a gyereken vezeti le. Nagyon jól teszed, hogy nem reagálod túl, ugyanis a verbális bántalmazás ellen csak 2 megoldás létezik: 1. elköltözni onnan a francba, 2. letojni magasról. Mivel az életkorodból adódóan az első nem opció, amásodikra kell koncentrálnod. Tudatosítsd magadban, hogy a szüleid valójában nem rád dühösek, hanem önmagukra, a saját szar életükre. Inentől kezdve nekem nem kötelező magadra venni amit mondanak. Eleinte nagyon nehéz, mert még ha tudja is a gyerek, hogy ez voltaképpen nem is róla szó, a szóbeli bántalmazás fáj, rosszul esik. Meg kell tanulni elhatárolni magadtól a beszólásokat. Ha kell, minden nap gondold át, hogy miért is vagy értékes ember, hiszen a szüleid nem látják ezt meg benned, neked kell emlékeztetni magad erre. Mondanom sem kell, hogy közben igyekezz tanulni, hogy amint lehet, elmehezz egy jó középsuliba, felsőoktatásba, lehetőleg messze tőlük.

Tapasztalatból tudom, hogy mennyire szar ez, mivel nálunk is nagy népszerűségnek örvendett a verbális bántalmazás, miután a "kézi" verzióból már kinőttem (na meg amikor párszor kérdőre lettek vonva a gyerek kék foltjai miatt). Fogyatékos vagy, nincs értelme az életednek, én csak egy norámlis gyereket akartam nem egy ilyet, sosem lesz belőled semmi, életképtelen vagy, ronda vagy, szégyen vagy stb. Mindennapos szöveg volt, miközben kitűnő tanuló voltam, otthon takarítottam, stb. Mások előtt persze világbéke és dagadó kebel, hiszen a drága gyermek megint osztályelső, örömkönnyek, büszkeség. Részemről pedig hányinger. Hosszú ideig emésztettem magam, hogy miért nem vagyok elég jó, aztán rájöttem, hogy nekik sosem leszek elég jó. Innentől kezdve leszartam, hadd mondják. Rajtuk már nem lehet változtatni, a saját életeden igen. Én spec. felnőttként kaptam meg ~2 éve, hogy amúgy lóxart sem ér az életem, hiába a diplomám.

Nem tud segitseget kerni ugyanis senki nem fog érdemben segiteni!!

Hosszas huzavona utan talan kiemelnek a családból es lehet allami gondozasba onnan meg az utcára!!

Ennel rosszabb álmegoldas nem letezik!!

Esetleg talan havegy torodobb nagyszulokhozbtudnal költözni..? Talan az segíthetne....

Az apad későn jar haza ahogyan irtad is, akkor probald ot elkerülni..mintha mar aludnál stb. Gondolom nem törik rad az ajtót, nem?

1es kommentes voltam.