Hány éves korban ideális elköltözni a szülői házból?

Akkor ideális ha

1. Úgy érzi a felnőtt gyerek, hogy a saját lábára tud állni

2. Amikor úgy dönt, hogy élete szerelmével akar egy fedél alatt élni, akkor elköltözik..

Nem tudom miért lett lepontozva az első. Teljesen jó választ adott.

Aki lepontozva valószínűleg 30 év feletti és még mindig otthon lakik mert képtelen magáról gondoskodni.

Én 18 évesen jöttem el otthonról. Munka mellett csináltam az egyetemet, és nem haza kellett hordani a csajokat stb, hanem én építhettem fel valamit szép lassan. Részemről ennek meg van a varázsa.

Aki 26+ még otthon lakik, ott baj van. Mindenképp kénylemes otthon ebben biztos vagyok, lehet gyűjtögetni stb stb számtalan előnye van. De egyik sem űberelheti azt, amikor saját magadról gondokodsz.

Persze adódnak élethelyzetek, segíteni kell otthon anyagilag, betegek a szülők esetleg stb, de ez nem ide tartozik. Ha minden okés akkor a 20-26 szerintem tökéletes. 30-35 évesen már a gyerek kéne hogy járna az ember eszében, nem az hogy jaj anyu most elkéne költöznöm :/ Szerintem ez probléma.

F/24

Nincs egyértelműen meghatározható kor.

Sajnos vannak olyan családok, ahonnan érdemes minél előbb menekülni...

De ahol normális a családi légkör, onnan elég akkor elköltözni amikor nősülsz/házasodsz.

Köztévhittel ellentétben nem feltétlenül marad gyerek az Aki otthon lakik felnőttként is és nem feltétlenül szolgáltatja ki magát a szüleivel.

Normális családban otthon lakó felnőtt gyereknek is megvan az önállósága és felelőssége.

Ugyanakkor egyedül elköltözni nem jó általában; főleg, ha olyan a munkád/életviteled, hogy sok időt töltesz otthon.

Én személyes tapasztalatból ismerem azt az élethelyzetet, amikor az ember teljesen egyedül van, és hetekig csak akkor hall emberi hangot, ha külön programot csinál magának. Azonkívül legfeljebb annyit, hogy amikor lemegy a boltba, a pénztárosnő közli, hány forint az ára annak amit vettél.

Hidd el az ilyen fokú magányosság nem kellemes.

"De egyik sem űberelheti azt, amikor saját magadról gondokodsz."

De, a saját otthon iránti igény. Inkább kihúztam volna 30 éves koromig otthon gyűjtögetve, és költözöm át a sajátomba, mint éhezem ki az albit anélkül, hogy félre tudnék tennék egy normális összeget. Ez egy nagyon erős motiváció. Mondjuk nálunk pont nem így van, de pusztán azért, mert nem volt soha saját szobám, ellenben komoly párkapcsolatom van, és így nyilván nem volt alternatíva az otthonmaradás. De ha lett volna saját életterünk, simán maradtunk volna, anyámékkal jól együtt lehet élni, és sokkal olcsóbb lenne, mint az albérlet, ami cirka kétszeresére nyújtja a gyűjtögetési időszakot...

(Persze azt is tudom, hogy sokan mamahoteleznek, de ettől még legitim az otthon lakás hosszabb távon.)

Szerintem akár egész életedben is élhetsz a szüleiddel, ha ez nekik és neked sem okoz gondot. De amúgy akkor költözöl el, amikor tudsz vagy van rá lehetőséged, pl közelebb a munkahelyedhez, vagy a pároddal egy lakásba.

GYK közvélemény szerint érettségi után, de jobb lenne még középiskola közben, úgyis már diákmunkázhatsz. De a legjobb az, ha meg sem születsz.

Amikor ez már vagy egyik vagy másik félnek terhet okoz.

Pl. a gyerek önállósodna, vagy a szülő sokall be, hogy a 26-27 éves (30!) gyereke még otthon bandázik, és két percük nincs kettesben a házastárssal.

Unokatesóim 18 és 20 éves koruk óta külön élnek, másik unokatesóm 29 volt a költözéskor (de ő minden nap hazajár anyja főztjéért és leszólja amit a felesége készít).

Én 23 évesen menekültem, olyan szar volt minden.

A párom egyetem kezdetekor ment el otthonról és maradt is Pesten.

Én csak azt nem szeretném hogyha a 28 éves felnőtt, dolgozó gyerekem még velem élne, mert hogyan próbál úgy szerencsét, stb.

Meg más életritmus is problémát jelenthet, főleg, ha egyik éjszakás, másik nappalos.

#8-ast nagyon adom.

Szerintem az ideális mikor egyetemre megy az ember. Én biztos nem maradnék 40 éves koromig, anyámék már így is tartanak kicsit attól, hogy "a nyakukon maradok".