Szerintetek hány éves korban "ideális" elköltözni a szülőktől? Aki még otthon lakik mondjuk 25-30 évesen, milyen az élet úgy?

Én középiskola után "költöztem el" kollégiumban. Első félévben ugyan még hetente második félévben kéthetente hazajártam. Haramdévben már csak karácsonykor és húsvétkor mentem haza, mert abban a városban táncoltam akkor már ahol a sulim volt és péntek este és vasárnap délelőtt is volt edzés.

Negyedéves voltam mikor megismertem egy fiút (aki már a férjem) először a kollégiumban költöztünk össze, majd következő évben kivettünk egy albérletet. Két évig laktunk albérletben, diploma után összeházasodtunk és azzal egy időben kapott a férjem egy olyan állást, amit nem lehetett visszautasítani. Úgyhogy költöztünk Budapestre (én idevalósi vagyok). Egy hónapot apukám élettársának a nyaralójában laktunk Budapest mellett, utána költözhettünk sajátba. Nekem van itt Budapesten egy lakásom, az örökségemből vettem, de ki volt adva albérletbe és meg kellett várni, míg kiköltözik az albérlő.

Szóval ha úgy vesszük én 19 évesen költöztem el otthonról, de szerintem az számít inkább amikortól az albérletben laktunk, mert az még önállóbb volt. Szóval úgy nézve inkább 23 évesen.

HA nem lett volna ez a lakásom, mi maradtunk volna albérletben, mert amikor már felnőtt vagy dolgozol nem a legjobb a szülőkkel lakni, viszont sokan még egy albérletet sem engedhetnek meg maguknak.

Úgy gondolom a legideálisabb 20-25 év között. Viszont szerintem az már nem igazán jó, ha 30 év felett otthon lakik valaki!

Barátnőm 30 éves, és a szüleivel lakik. Nem jó neki, panaszkodik! Pasit nem igazán visz oda, mert minden áthallatszik a másik szobába, meg már ahogy öregszenek a szülei, egyre hárklisabbak. Elköltözhetne albérletbe, de arra meg sajnálja a pénzt!

Én akkor láttam értelmét költözködni, ha nem egyedül kell mennem. Szóval 25 évesen költöztem össze az akkor még vőlegényemmel.

Nem semmi ha valaki egyedül fent tud tartani egy albérletet ilyen árak mellett ami a világon van.

Baráti körből nem is ismerek senkit aki egyedül költözött volna el otthonról. Vagy a párjukkal vagy sehogy. Pedig 24-28 éves korosztály.

Egy fiút ismerek akivel barátok vagyunk, 31 éves, de ő se lakást bérel, hanem örökölte. Ezért tudott elköltözni otthonról.

Én ezt nem tudom megérteni. Kicsit olyan a dolog, hogy mivel a szüleivel él, elvan a minimál fizetéséből, nem is nagyon törekszik, hogy jobb legyen, csak kifogásokat keres.

Illetve olyat is ismerek, aki simán megengedhetné, hogy elköltözzön, de minek? Kényelmesebb, hogy anyuka főz és mos rá.

A legtöbb esetben ezzel az a baj, hogy ezek az emberek sokszor egyáltalán nem tudnak függetlenedni, azaz alkalmatlanok egy felnőtt párkapcsolatra. Ismerek olyan párt, akik lassan 8 éve járnak, de még nem költöztek össze, mert az drága lenne. Helyette inkább mindketten tutujgatják az anyjukat.

Nyilván vannak kivételek, van ápolásra szoruló szülő, meg olyan gyerek, aki a szüleivel élve is tud felnőtt, fejben független életet élni. De a nagy többség nem ilyen.

Szerintem akkor, ha nincsenek igazán a szüleik terhére (attól h otthon laknak, még dolgozhatnak, és segíthetnek is, sőt, kell), nem számít, meddig laknak otthon. Én és a párom 3 éve vagyunk együtt (én 22, ő 24), és még eszünk ágában sincs összeköltözni. Mindketten szeretünk otthon lakni, szeretjük a családunkat, és a családunknak sem jelentünk problémát.

Szóval mindenki akkor menjen el, ha akar és tud is. Aki szerint meg gáz 20akárhány évesen szülőnél lakni, az kit érdekel? Mindenki törődjön a saját dolgával.

8 éve csak együtt járnak? az szép.... bár ilyen kapcsolatnál már szerintem csak kifogásokat gyártanak, hogy ne kelljen összeköltözni...mi értelme ennek így?

a szülőktől meg mindenki akkor költözzön el ha akar, ha tud.

Barátnőm 28 éves dolgozik de otthon él a szüleivel. Albérletet nem tudna fenntartani. Viszont egy fillért nem hajlandó adni rezsire, és kajára....viszont fürdik, eszik stb....ott él.

Az anyja már párszor lopott a szobájából pénzt. Amin barátnőm ki volt akadva...Érdekes ez a helyzet is....Amúgy a szobája is akkor van takarítva amikor az anyja megcsinálja. Nem segít semmit a háztartásban sem.

Nekem is furcsa volt végig hallgatni... kérdeztem tőle hogy ezt mégis hogy gondolja. Hogy nem ad be semmit sem.

Azt mondta azért vannak a szülei hogy eltartsák addig amíg él. Ha pedig nem akarják hogy ott legyen, akkor vegyenek a segge alá egy lakást, mert ő nem fog albérletet fizetni.

érdekesen néztem rá én is....

Ez a felnőni képtelen ember igen szép példája :D

25 éves vagyok, és tudom, hogy ha gáz lenne, bármikor hazaköltöznék és a szüleim nem kérnék, hogy beleadjak a rezsibe, stb. De az, hogy tudom, hogy én vagyok felelős magamért, és külön élve nagymértékben befolyásolhatom az életem, igen komoly motiváció. Például arra, hogy igyekezzek előbbre jutni, hogy megengedhessek magamnak egy nagyobb, kényelmesebb, jobb lakást. Szülőknél élve ez nyilván fel se merülne, hiszen adott a lakás, ahol élek :)

Persze én tudom, hogy olyan típusú ember vagyok, akinek muszáj, hogy úgy érezze, a nemlétező tökeit szorongatják, és akkor alkot, fejlődik, teljesít. Ha nincs meg ez az érzés, elúszom, nem vagyok elég fegyelmezett. Aki elég fegyelmezett, arra nyilván nem így hatna a különélés.