Szerintetek hány éves korban "ideális" elköltözni a szülőktől? Aki még otthon lakik mondjuk 25-30 évesen, milyen az élet úgy?

onnantól már mindenképp illik, ha az embernek van egy komoly kapcsolata és persze fizetése.

nekem iszonyat kellemetlen lenne úgy szexuális életet élni hogy anyám a szomszéd szobában netán meghallja.

családot alapítani a szülők nyakára a 2 szobás panelbe meg egyenesen pofátlanság.

Amikor a szüleim elváltak, laktam anyámmal panelben, utáltam, albérletbe akartam menni, ekkor mondta apám, hogy nyugodtan menjek vissza a régi házunkba hozzá. Ez egy 2 szintes ház, teljesen szétválasztva külön bejáratta. Külön vásárolunk, beleadok a rezsibe, amúgy meg annyit dolgozunk mindketten, hogy néha 2 hétig össze se futunk, szóval olyan mintha egyedül laknék. Saját magamra főzök, mosok, takarítok, hazavihetek bárkit, mert nem zavarjuk egymást. Imádok itt lakni, kiskoromban is szerettem ezt a házat, ráadásul a mostani hálószobám a régi gyerekszobám volt, szóval szép emlékek kötnek ide. Szerintem ha valaki a szüleivel lakik, az nem feltétlenül gáz, lehet úgy is csinálni, hogy az ember nem tűnik ingyenélőnek. Én sosem várnám el, hogy bárki kiszolgáljon, vagy takarítson helyettem.

29/N

Én 28 éves vagyok, és a szüleimmel élek. Másfél évet már éltem máshol, az exemmel, aztán a szakításunk után hazaköltöztem, 2012 őszén. Albérletbe nem akarok menni, egyedül nem tudnám fizetni, egy idegennel meg nem szívesen cuccolnék össze. Úgy néz ki, hogy a barátommal újra indul a kapcsolat, ez esetben ismét összeköltözünk, beszéltünk is róla.

Szerintem semmi ciki nincs abban, ha valaki 25-30 évesen a szüleivel él. Ha nincs olyan anyagi helyzetben, hogy fizetni tudjon egy albérletet, totál érthető. A legtöbben nem kényelmi szempont miatt laknak a szülőkkel, hanem a lehetőségek hiánya miatt.

A nővérem 40 éves, és csak 3 éve laknak külön a férjével, akivel 2001 (azaz 13 éve) óta házasok. Egyszerűen így alakultak a pénzügyek, nem találtak megfelelő lakást és hitelt sem kaptak sokáig. Közben 2009-ben megszületett a kislányuk. Soha, semmi gond nem volt az együttélésből.

28N

Mi se költöztünk el párommal - édesapámmal élünk egy házban - külön tetőtéri lakásban - van saját privát terünk - fizetjük a számlákat, magunknak vásárolunk, nem szólunk bele egymás dolgába.

Pároméknak is van egy lakása, ahova mehetnénk, de még nincs kész és valószínűleg a szülei sose fognak odaköltözni. Rengeteg pénzt kéne rákölteni még, ezért jelenleg ez szóba se jöhet. Szerintem semmi gáz nincs ebben, hogy nem költözünk el "otthonról", ha nincs rá elég anyagi keret ( a környéken 150 ezer lenne csak a rezsi és az albérleti díj egyben kb.). Egyszerűen még két embernek is sok ez azért, hogy aludni tudjon valahol munka után...

Ha valaki szerint ez gáz, akkor örülök, hogy neki olyan jó a keresete, hogy megteheti. Mi sajnos nem és nem azért, de minek is fizetnék ekkora vagyont, mikor itt is olyan, mintha saját lakásom lenne, még akkor is, ha apám (aki nem sokat van itthon) lenn él egy szinttel lejjebb?

Párom se panaszkodik, hogy ez így nem jó vagy bármi zavarná ebben, mert tényleg, ami a mi dolgunk, az a miénk. Nem járkálnak fel ellenőrizni minket és nem szólunk bele egymás életébe. Van saját konyhánk, fürdőnk. Mindenki intézi a maga részét takarításügyileg is.

Szerintem akkor kell költözni, ha a kapcsolatod komolyra fordul és esetlegesen "rátok szálló" család ezt veszélyezteti, vagy nincs privát teretek stb. (Ha ez lenne, én se akarnék itt maradni, mert lehet, hogy az édesapám, de a párkapcsolatom az enyém és csak annyi köze van hozzá, amennyit én megosztok vele, beleszólása viszont így sincs - nem is akar beleszólni.)

Szóval szerintem, ha van lehetőség és az adott helyet nem érzi megfelelőnek, akkor érdemes költözni, de ha sikerül kompromisszumosan, magánjellegű életet kialakítva élni esetleg szülőkkel, akkor nem tartom gáznak, ha valaki nem dob ki sok pénzt azért, ami már megvan neki máshol is.

Például én el nem tudnám képzelni, hogy anyósomékkal éljek egy rakáson, ahol két perc nyugta nincs az embernek, nem hogy magánéletet éljen...