Elítélendő, ha egy szülő autót, lakást vesz a gyerekének?

Én nem vennék.

Segítek neki benne x összeggel, de keresse meg ő maga rá, nem más farkával verje a csalánt.

Nem tudom, mások mit olvastak, mert én tényleg találkoztam ezzel a tendenciával, amit a kérdező ír. Hogy "ha lenne pénzem, sem vennék a gyereknek semmit, dolgozzon meg érte" meg "18 éves kora után szépen menjen el otthonról, még akkor is, ha a szülőnek lenne pénze"... meg "nekem sem adtak semmit a szüleim, és tisztességes dolgozó ember lettem, megcsináltam magamnak a dolgot, ezért az tuti nem fogja felfogni a munka értékét, aki kap egy lakást".

Szerintem akik ilyeneket írnak, azok irigyek vagy kb. azt adják vissza a gyereknek, amit ők a szüleiktől kaptak, kb. kicsinyes tudatalatti bosszúból.

Áhh dehogy, én se értem miről beszél a kérdező, köztudottan egy kulturált, értelmiségi réteg jár ide válaszolni.

Na persze, egyik legnagyobb proli gyűjtő :D

22-sel értek egyet, kb tényleg ez megy.

"Dógozzá, enni nem adok neki maj' akko megtanujja, ha enni nem adok neki, há mit képzel magáról a büdös kölök, hát tán majd én fogom eltartani a rohatt külykit, há én 12 évesen má napsuámba dógoztam a fődeken"

Nyilván nem ennyire durva, de kb ez a lényeg, szánalmas.

Egyébként nem, nem elítélendő.

Szia!

Én anyuéktól kaptam egy 55 nm-s lakást pont a 17. Szülinapomon vittek el egy ügyvédhez akinél a nevemre lett iratva. A lakást saját erőböl vették. Azt hittem álmodom, rendesen sokkot kaptam az ügyvédnél. Remegtem utánna sírtam is. Majd miután 18 évesen meg lett a jogsim apu elvitt egy használt autókereskedésbe és 2 autó közül választahattam egy opel cabrio és egy merci közül. Ott is elsírtam magam az értékesítő előtt hiszen ez meglepetés volt nekem. És hiába mondtam apunak hogy nem kell, nagyon erősködött. Végül az opelt választottam. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek. Sokat segítek nekik és ha kell akkor anyagilag is fogom őket segíteni a későbbiekben. Sosem éreztem még magam ennyire életképesnek és függetlennek! Most érzem azt hogy nem csak létezek hanem élek is. Jelenleg irodában dolgozom, és eltudom tartani magam, egyáltalán nem stresszelek. Lehet ezért utálni engem, de csúnyán fogalmazva nem tehetek róla, hogy ilyen király szüleim vannak.

22/L

"dolgozzon meg érte" meg "18 éves kora után szépen menjen el otthonról, még akkor is, ha a szülőnek lenne pénze"... meg "nekem sem adtak semmit a szüleim, és tisztességes dolgozó ember lettem, megcsináltam magamnak a dolgot, ezért az tuti nem fogja felfogni a munka értékét, aki kap egy lakást".

Szerintem akik ilyeneket írnak, azok irigyek vagy kb. azt adják vissza a gyereknek, amit ők a szüleiktől kaptak, kb. kicsinyes tudatalatti bosszúból."

Szerintem nem csak az irigyek, és akik bosszúból. Hanem pl. akik lúzerek, és így akarják magyarázni a bizonyítványt, hogy "mi azért nem veszünk, mert..."

Szüleim is ilyenek voltak mindig, jól kerestek, de ami volt, azt elsz...rták hülyeségekre, nulla forinttal indultunk az életben, hugom is, és én is.

Nagybátyámék megfogták a pénzt, spóroltak, félretettek, és mindkét gyereküket lakással indították az életbe.

És akkor családi beszélgetéskor mindig hallgatnunk kellett szüleim elmés okfejtését, hogy azok a gyerekek soha semmit nem fognak becsülni, mi bezzeg a tesómmal mennyivel jobban jártunk. Ja, hogy a nagy büdös semmit kaptuk, kb. még egy kenyérpirítót sem:(

Amúgy meg, én nem hiszek abban, hogy csak annak lehet örülni, és csak azt lehet becsülni, amiért vért izzad és beleroppan az ember.