Sokak szemében miért elítélendő ha egy férfi (nőt kevésbé ítélik el) a szülnél él?

Szerintem egyik sem elítélendő, és én nem is ítélek el senkit, viszont a környezetemből kiindulva:

1. ha egy férfi otthon lakik, az a háztartásba nem száll be, mindent anyuci csinál (ebéd, bevásárlás, pakolás, takarítás stb.)

2. a környezetemben több férfi lakik otthon, mint nő

Ezzel szemben ha egy nő otthon lakik, na meg általában már tini korától fogva aktívan részt vesz a háztartási munkákban, míg egy olyan fiút ismerek akinél ezt az anyja megköveteli.

Másrészt a nők ÁLTALÁBAN hamarabb vágynak családra, és hamarabb is érik el azt, míg a férfiak (ha otthon vannak ha nem) sokáig csak szórakoznak. Ezzel nincs semmi baj, csak ez eredményezi azt, hogy az otthon lévők közül a férfiak inkább 28-30 éves korukig maradnak anya szoknyája mellett, a nők meg 24-26 éves korig.

Ezt nem statisztikai adatokból vettem, nincs erre semmi kimutatásom, ezt a környezetemből szűrtem le.

Ha egy lány a szüleivel él, 90%, hogy haza ad pénzt. Ez lányoktól sokkal gyakrabban elvárás . Ha egy lány otthon lakik, 100%, hogy nincs kiszolgálva, főzésben, házimunkában, amiben kell, kiveszi a részét.

Az otthon lakó férfiakat sajnos szinte mindig kiszolgálja az anyjuk. Főz rá, mos rá, takarít rá. Ha egy férfi sosem él egyedül, nem kell ezeket megcsinálnia magának. És későbbi párjától is azt várja el, mint az anyjától. Ezt a nők nem igazán tolerálják. Ez a fő oka, hogy nem szívesen kezdenek a nők szüleivel lakó pasival. A másik, hogy sok fiús anyuka rettenetesen rátelepszik a felnőtt fiára. Ez sem pozitívum.

(Egy barátnőm mesélte, 25+-os. Alkalulgatott valami a pasival, pár randi után meghívta magához a srác. Az anyjával lakott. Szex közben az anyja bekopogott, és bekiabált, hogy "kisfiam, kész a vacsora" :DDDD A manusz közelebb volt a 35 höz már, baromi illúzió romboló lehetett, persze utólag jót röhögtünk rajta. Nem lett több randi, és azóta nem is kezd olyan pasival, aki az anyjával él. Én megértem teljesen.

Én nem ítélem el, egyszerűen csak nem tetszik, hogy az a bizonyos férfi nem törekszik az önállóságra és egyre jobban anyásítják.

Én szeretem az önálló férfiakat, akikre nem az anyuci főz-mos-takarít. Ha ő maga is megéli mindezt, akkor értékelni fogja az én munkámat is, ha egy háztartásba kerülünk és nem csicska-módban akar majd tartani.

26/n

40 felé járok már, és mindig otthon élek.

hatalmas házunk van, azért lett akkora, hogy véletlenül se keljen elköltözni, több generációnak is jó.

én sem értem, hogy mostanában mi ez a fene nagy önállósodás, hogy mindenki albérletbe menekül, és dobja ki a pénzt, ahelyett hogy a szüleivel élne, amíg nem tud egy lakást venni min.

nekem így sokat sikerült spórolni, már vehetnék budán is medencés házat, de mégis itthon, ahol felnőttem, jobban érzem magam!azokkal, akit szeretek.

Azért általánosítunk, mert ez az általános. Az a férfi, aki otthon lakik, de minden téren magát látja el, ritka, mint a fehér holló. Ez persze a te peched sajnos.

De tényleg, annyira mindennapos, még olyan családokban is, ahol van lány gyerek is. A csaj még 20 sincs, de már főz/most/takarít, a 30 éves bátyusnak meg semmi dolga. Kevés a kivétel sajnos.

Egyébként meg azok a nők szoktak kerek perec elzárkózni, aki esetleg nagyon megégette magát és pórul jártot anyjával lakó férfival. Tesóm még gyereket is vállalt ilyen szituban, aztán csak azt vette észre, hogy a szüleivel lakó férje egyszerűen képtelen felnőni, megrekedt egy gyermeki szinten, semmi felelősség érzete. Pech, és persze, hogy másodjára úgy választott partnert, hogy tisztes távolban legyen a szülőtől a férfi.

DE szerintem ha egy nőnek tetszik a férfi, nem kizáró ok, hogy az anyjával lakik. Más kérdés, hogy mindent meg fog tenni, hogy rávegye a férfit az elköltözésre, főleg, ha nem jön ki jól az anyjával :)