Sokak szemében miért elítélendő ha egy férfi (nőt kevésbé ítélik el) a szülnél él?

kedves 9es

egy hasonlatot írtam, hogy évek kemény munkájával, amit nem albérletre dob ki az ember, félre tud tenni, ha akar, és nem bulizásra szórja el meg csajozásra ahogy a mai fiatalok csinálják, és csodálkoznak hogy albérletben élnek, meg buli van minden héten, de sajnos semmi megtakarítás.

bizony nettó 80-90 ezerből nehéz lesz mindent megvalósítani.

És mire akarod költeni a nagy megtakarítást amúgy? (én egy másik 83%-os vagyok, nem ugyanaz).

Csak mert ahogy kivettem a szavaidból 40 éves vagy, se nő, se gyerek. Ha nem akarsz családot, az más, de akkor felesleges a megtakarítás :) Tudom, kényelmes otthon míg nincs barátnő/feleség, de egy rendes felnőtt ember igenis vágyik az önálló életre. Én is vágyok rá, és mindent megteszek, hogy meglegyen az az önálló élet. Ha te ezért elítélsz (mert úgy hangzik), akkor ne legyél már azért mérges, mert mások meg a te életviteledet ítélik el.

most akkor ugyanaz a 83 %os vagy, vagy nem?

mert olyan, mintha az ő nevében írtál volna.senkit nem ítélek el, de itt a környékünkön is sok szomszédból ment el a fiatalság, hogy önálló életet éljen, ahogy szokták mondani, nagyvárosba világot látni, és pár év bulizás, meg csajozás után a fele haza is jött, és belátta, hogy úgy spórolni, hogy albérletben él, meg bulizik nem lehet.

azóta normális életvitelű emberek lettek, és akikkel kapcsolatban vagyok, szépen is ível felfelé az életük.

én nem tudom hogy hol olvastad, hogy nincs párom, vagy esetleg, család?

annyit írtam, hogy hatalmas házban élek, ami több generációnak is jó.

semmi más infót.

de ha így szóba jött, van párom.

No és ha buliztak és csajoztak, akkor mi van? Volt pár jó évük, mielőtt megállapodtak :D

Nyilván van párod, és akkor biztos nagyon szeret is "anyukával" élni. Vagy az ő szeretteit is odaköltöztettétek? És akkor tényleg tudtok együtt élni, mint egy hatalmas boldog család :)

Nincs is ám ezzel gond, de ettől még nem ez a normális. Az emberek nagyobb része önálló életre vágyik. Ki hogy mérlegel: van e annyi haszna az együtt élésnek, mint ami kényelmet-nyugalmat ad az önálló élet. Én nőként nézem, lakhattam volna a szüleimmel. Akkor valamennyit félre tudok tenni. DE - semmi egyedüllét, házimunkát nem magam osztom be, elvárások, jópofizni, mikor semmihez sincs kedvem, nem tudtam volna úgy áthívni egy barátom-barátnőm...stb. Nekem nem érte volna meg, jól kerestem, imádtam egyedül lakni, még ha "csak" albérlet is volt. Aztán a férjemmel vettünk közös lakást, és külön életet élünk, külön családként a gyerekeinkkel, hétvégente meg megyünk a rokonokhoz. Azt is szeretem, hogy nekem se, és a férjemnek se volt saját lakása, mikor mi megismerkedtünk. Jó volt együtt megteremteni a közös otthont. Szóval én biztos képtelen lennék úgy élni, mint ahogy te.

Ja, és én a másik 83%os vagyok, csak hogy jól összezavarjalak :D

sok ember él ettől eltérő módon.

nincs is ebben semmi.

csak mikor ezen az oldalon fenn vagyok vagy akár az életben is látom, hogy sok fiatalnak, vannak alapvető szükségletekből is hiányai,mert önálló életet akar élni, akkor az nem jó.

legalábbis énszerintem, de biztos az is élvezi, aki hónap végén már enni sem tud.

de sok embernek , mint pl neked kedves 83 %os, sikerülhet önállóan is jól élni, egzisztenciát teremteni.

grat. érte!

Szerintem az a normális, ha egy bizonyos kor után az embernek van egy belső igénye arra, hogy önálló életet kezdjen. Én 26 vagyok (nő) és egyelőre itthon élek, de úgy néz ki, hogy 1-2 hónapon belül végre sikerül elköltöznöm. Kb. 15 éves korom óta főzök, bevásárolok, takarítok, mosok, intézek hivatalos ügyeket (főleg, hogy anyukám, akivel élek, nem magyar származású és nem tud magyarul írni), szóval mondhatni, hogy én is önálló vagyok, DE igenis más úgy élni, hogy csak magadra vagy utalva. Akkor már nem lesz az, hogyha éppen nem volt időd főzni, nem a világ vége, mert anyuka úgyis csinál valamit. Ha nem volt időd/ kedved kimosni a szennyest, valószínűleg az anyuka bedobja a mosógépbe és megcsinálja helyetted. Ha nem jól osztottad be a fizetésedet, ott vannak a szülők, akik adott esetben ki tudnak segíteni. Munkában sem feltétlen muszáj annyira teperni vagy jobb állásokra pályázni, mert tökéletesen félre tudsz tenni pénzt 150 ezerből is, mivel otthon alig van kiadásod. Otthon mindig van egy biztonságérzete az embernek és talán kevésbé érzi, hogy mi van akkor, ha valamire nem gondol időben és kevésbé ösztönzi arra, hogy feljebb lépjen.

Az meg a másik, hogy megismerkedsz egy lánnyal, és nem tudtok azt csinálni a házatokban amit akartok (pl. szexuális téren), mert ott vannak a szülők. Én férfiként kifejezetten kellemetlenül érezném magam, ha azt látnám, hogy a választottam külön lakásban él, dolgozik, sok mindent felépített, én meg anyucival-apucival tengetem a napjaimat.

Arra meg, hogy régen is élt sok generáció együtt, csak annyit tudok mondani, hogy az esetek többségében nem azért éltek így, mert annyira ezt akarták, hanem mert nem volt másra lehetőségük.