Itthon miért bűn ha a szülők mindent megadnak a gyermeküknek ami tőlük telik, illetve az ha a gyerek el van tartva amíg nincs keresete?

Az irigység csúnya dolgokra képes.

Ha valaki most kamasz vagy fiatal felnőtt és a családja/szülei szinte semmit nem adnak meg neki, akkor érthetően irigyli a kortársait, akiknek nem kell suli mellett dolgozni és jogsit csinálhatnak, autót kapnak, egyetemre mehetnek..

Ilyenkor sokszor az irigység ilyen keserűséget hoz .

De akár szülő is állhat így a dolgokhoz,ha ő nem tudja ezeket megadni a gyereknek, de mondjuk a szomszéd igen. Akkor elkezdheti utálni ezért, holott legbelül ő is arra vágyik, hogy megadhassa a gyerekének ezeket.

Valljuk be, hogy ez lenne a normális, hogy megadunk mindent a gyerekünknek, támogatjuk, amíg ő tanul.

Engem is támogattak, tanulhattam és lakást is kaptam.Én is ugyanezt folytatom, igyekszek mindent megadni ugyanígy a sajátjaimnak majd.

Szerintem mindenkinek erre kéne törekedni, akkor is, ha ő nem sokat kapott anno. Attól mert nekem szar volt, még a gyerekemnek ne legyen az, lehet változtatni..

Megértem amúgy,hogy kevés pénzt keresnek az emberek(én is), hiába van végzettségünk, hiába dolgozunk.. Nehéz boldogulni, de attól, hogy interneten szidunk másokat, akinek jobban megy, nekünk még nem lesz jobb.

Akik habzó szájjal rontanak arra, aki lakást ad/kap, az is ugyanúgy megvenné a gyerekének, ha lenne rá lehetősége, vagy elfogadná gyerekként.

Irigység.

Személyesen én sem találkoztam vele. Olyan ismerősöm van, akit nem tudtak segíteni nagyon a szülei, mert szegények, de olyannal nem, akit kiraktak 18 éves korában, hogy akkor hajrá. Szerintem normális, szeretetteljes családban meg sem fordul a szülők fejében, hogy ki kéne rakni a gyereket szülinapi ajándékként.

Amúgy én sem értem a hozzáállást. Nekem nagymamám jött olyan családból, hogy nem volt pénzük taníttatni őt. Hamar dolgoznia kellett, érettségi szóba sem jöhetett. Ahelyett, hogy cserébe kidobta volna anyukámat, mindent megtett, hogy legalább a gyereke tanulhasson és minél hamarabb lakáshoz jusson. Gondolom nem árulok el nagy meglepetést, ha megsúgom, hogy olyan jól elindította anyukámat és ezzel engem is az életben, hogy egy percet nem töltött állami kórházban élete végén, mert megtehettük, hogy jó ellátást kapjon és pontosan tudtuk az is, hogy kinek köszönhetjük, hogy megtehetjük. Ha ő 50 éve úgy dönt, hogy ne tanuljon a gyerek, mert nem vagyunk gazdagok, akkor mindenkinek rosszabb lett volna az élete, beleértve őt is. Ezt nem értik azok, akik ki akarják dobni a gyereket 18 évesen. Lehet ezt úgy is játszani, hogy induljon el a gyerek segítség nélkül és minden becímkézünk, hogy x forint, de akkor ez visszafele is igaz lesz. Remélem hogy ennek szószólói tisztában vannak vele, hogy könnyen kellemetlen helyzetben találhatják maguk amikor majd ők szorulnak a gyerek segítségére és a gyerek meg kb addig érzi feladatának, hogy ne haljanak éhen, hiszen ezt tanulta otthon.

Én nem vettem észre, hogy ez bűn lenne, sőt igazából ezzel az egész problémakörrel itt a gyakorin találkoztam először. Körülöttem az életben mindenki mindent megad a gyerekének, amit csak tud. Ha a távol tanuló gyerekét nem tudja pénzzel segíteni, akkor egész hétvégét a konyhában tölti, hogy egy hétre való kajával lássa el. Akinek van pénze, az meg azt ad.

Az már más kérdés, hogy nem mindenki ért feltétlenül egyet azzal, hogy minden méregdrága kütyüt meg kell venni a gyerekeknek. Nem az anyagi oldal miatt, egyszerűen nem azt az értékrendet sugallják ezek a dolgok, amiket én a gyerekemnek majd át szeretnék adni. A saját szemén keresztül lássa és élje meg a világot, ne a képernyőn. Inkább utazzon, járjon programokra, az ilyeneket mindig is finanszírozni fogom.

Azért,mert a proli szülők irigykednek,hogy más megtudja adni azt a gyerekének,amit a TUDATOS gyerekvállalás,TUDATOS élet felépítésének köszönhetően megtehet.

Könnyebb azzal nyugtatni magukat,hogy "nem kell megadni a gyereknek mindent".

Mi értelme az életnek,ha semmi jó nem történik velünk csak nélkülözünk,szűkölködünk.

Az ilyen életfelfogású emberek nem értem minek adják tovább azt a nyomort,amiben élnek..

Nos, hogy ne csak a halálosan unalmas sablonok, ostoba általánosítások - irigy, proli, tudatos, nyomor, nyugaton minden frankóbb, magyar mentalitás stb. - sorakozzanak, itt egy kis olvasnivaló:

[link]

Minden család más, eltérőek a nevelési elvek, célok, más a szemlélet. Vannak persze ostoba és nemtörődöm szülők, meg nehéz anyagi helyzetű családok is, az nem vitás.:-) Viszont ha egy szülő nem fizeti a jó képességű, de lusta gyerek tandíját, nem tesz alá 18 évesen lakást és autót, elvárja, hogy az extra igényeit legalább részben saját jövedelemből finanszírozza, és ne lakjon még 30 évesen is a babaszobában, az nem feltétlenül anyagi problémák vagy ún. önzés miatt van.:-) Mellesleg pl. az Egyesült Államokban egyáltalán nem ritkaság, hogy a középiskolás gyerek tanítási idő után, hétvégén dolgozik néhány órát, önkéntesként vagy pénzért. Az egyetemi tandíjról nem is beszélve, közel sem az az általános, hogy a szülők finanszírozzák teljes egészében a gyerek tanulmányait.