Mi lenne a reakciód, ha az egyetemista lányodat eljegyezné a barátja?
Én lennék a lány... A barátommal több, mint 8 éve együtt vagyunk, 3 éve élünk együtt. Szóval ez nem ilyen légből jött ötlet, bár tény, hogy sosem volt ilyenről szó közöttünk, nekem összesen annyi elképzelésem volt, hogy Vera Wang ruhát szeretnék viselni majd a "nagy napon".
Meglepett a gyűrűvel, főleg, hogy sosem számoltuk, hogy most akkor 5, 17, vagy hány hónapja vagyunk együtt. Én az elején nagyon lelkes voltam, kb. minden héten ünnepeltem volna, de ő mondta, hogy szerinte felesleges, mert nem egy hónap/év adott napján akar vacsorázni vinni, meg nem akkor fog a legjobban szeretni. Szóval elhagytuk az ilyen ünnepléseket, plusz dátumokban nagyon rossz, én emlékeztetem minden eseményre. Ezért is lepett meg, hogy a 100. hónapfordulónk estéjén megkérte a kezem, mikor még én is megfeledkeztem róla.
Anyukám viszont nem örül, mert szerinte ez korai, még egyetemista vagyok, miért akarok azonnal férjhez menni (jövő májusban szeretnénk az esküvőt, vagy nyáron esetleg). Meg hogyha már ennyire tervezgetünk, biztosan gyereket is akarunk és hogy éretlen vagyok ahhoz, hogy anya legyek. Pedig jóban van a vőlegényemmel, a családjaink is jóban vannak, ismerik egymást jól, szóval még azt sem lehet mondani, hogy nem kedveli, vagy valami problémája van vele.
Ti hogy reagáltatok/reagálnátok hasonló helyzetben?
Jogos, hogy kicsit elkeserít anyukám hozzáállása?
Én elég rosszul viseltem. Megkérte a kezem, igent mondtam, mi is már évek óta jártunk. Mindketten dolgoztunk. Mikor elmondtuk szüleimnek ők padlót fogtak az előtt se örültek neki hogy 18 évesen meglett az első kapcsolatom, hát ezután se akarták megkönnyíteni. Eljegyzés után másfél évre összehoztuk a férjemmel az esküvőnket a saját pénzünkből, megpróbáltunk megismertetni az örömszülőket, de kettőt is lemondtak, aztán már az esküvőre se akartak jönni. Aztán a szertartásra beestek korom fekete ruhában, mintha temetésre jöttek volna... Vacsorára már nem is maradtak. Az egészből az lett, hogy azóta egyszer beszéltem anyámmal. Sokáig tartott, de ma már nem szorul össze a torkom miattuk.
Remélem nektek sikeresebb lesz. Nem értem miért nem lehet a gyerekeik boldogságának örülni. Ezzel csak azt bizonyítja hogy nem bízik benned. 23 évig ő nevelt, ennyi idő alatt meg kellett tanítania arra hogy jól válassz. Ráadásul 8 éve együtt vagytok, mit várt?
Kedves válaszolók, akik csak akkor gratulálnak, ha saját lakásba, albérletbe költöznek és az esküvőt is maguk fizetik. Ezt mégis hogy kellene elképzelni, gyerekek szólnak hogy eljegyezték egymást, megkérdezed lakást és esküvőt, majd gratulálsz?
Illetve nektek anno ki állta alakodalmat?
Utolsó, természetesen mi álltuk a lakodalmat, mivel mi akartunk férjhezmenni, és eszünkbe se jutott a szüleiket költségbe verni. És normális családban nem kell rákérdezni, a lánynak egyértelmű hogy külön költöznek nem a szülők nyakán játszanak felnőttest, főleg nem a szülők pénzéből.
Kérdező, gondolom már spórolsz a vera wang ruhádra, ugyanis ha jól tudom 2-3 millió körül mozog az ára.
Én ha anyuka lennék örülnék és büszke lennék.
Szép hogy olyan hosszú ideje együtt vagytok, ráadásul tinédzserként jöttetek össze.
Szerintem is a legjobb korban vagy az esküvőhöz.
Gratulálok és sok boldogságot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!