Egy szülőnek mennyire rossz ha az egyke gyereke nem akar gyereket?

Szerintem a szülőnek csak rossz lehet, ha a gyereke nem akar gyereket, akár egyke a gyereke, akár nem.

Mert akkor valamit rosszul csinált, vagy keveset adott, hogy nem érezte a gyerek, hogy milyen boldogságot ad a szüleinek? Hogy vele a szülei többek, jobbak lettek, hogy szükségük volt rá, hiányzott volna, ha nem lett volna?

Különösen állhat ez az idősebb gyerekek ilyen döntéseire, akik kellett lássák a kisebb testvéreikkel boldog szüleiket; akik gyerekként maguk is foghatták a kistestvért, láthatták, ahogy fejlődik, és részesei voltak a csodának. Persze, lehet, hogy épp emiatt az egykék nem akarhatnak inkább gyereket felnőtten, nem tudom.

A másik, ami fájhat a szülőnek, hogy ő már tudja, hogy mennyit veszít a gyereke, ha tényleg nem lesz gyereke. Hogy nem fog valamit tapasztalni, érezni, ami más szintekre helyezné az életét, az értékeit, amitől több, és jobb ember lehetne. De nem lesz. Ez nagyon szomorú lehet a szülőnek.

Anyukám nem vágyott gyerekre, de mivel mindenhonnan azt hallotta, hogy mekkora nagy öröm, és megbánja, ha nem szül - így lettem én. Na, a következő nyaggatásnál már anyám és apám is mondta: "ha ilyen a gyerek, akkor nem kell több".

Így anyám kifejezetten megnyugtatónak tartja, hogy mi nem akarunk gyereket, mint mondta, nagyon nem akarna unokázni - még a szomszédhoz érkező gyerekektől is hülyét kap.