Tényleg ekkora szégyen, hogy nem lett meg a nyelvvizsgám?

Semmi gáz nincs abban, ha valami nem sikerül elsőre. Mással talán még sosem fordult elő? Nekem pl. a gazdasági társaságok vizsgám nem lett meg elsőre, sőt, ciki, nem ciki, másodikra sem, csak harmadikra. Meg az évfolyamunk kb. 80%-a így járt. Nem beszélve azokról, akik ilyen-olyan vizsgák miatt végül még éve(ke)t is csúsztak.

Előfordul, hogy valami nem jön össze elsőre. Neki kell menni újra, készülni kell, javítani, dolgozni rajta. Aztán meglesz.

Senki sem tökéletesen születik. Ha így lenne, nem kellene tanulni és dolgozni semmiért.

Ne hülyéskedj már, az egyetem elvégzése nagyobb teljesítmény, mint a nyelvvizsga. Nem akarlak én is savazni, hogy miért hagytad az uttsó pillanatra, tudod te magadtól is.:-) Májusban megcsinálod, utána a kutyát nem fogja érdekelni, hogy pontosan mikor kaptad kézhez a diplomádat.

Az én szüleim megcsinálták velem, hogy nem jöttek el (más okból, de ez lényegtelen.) Jó a kapcsolatunk, eltelt azóta 25 év, de ezt az egyet, amíg élek, nem tudom megbocsátani, el is mondtam nekik.

Tudod mi a szégyen? :D Hogy gondolom valamilyen hatalmas neves műszaki karra esetleg orvosira jársz. És egy nyelvvizsgát nem tudsz letenni, de közben folyton lenézitek azt aki nem a ti szakotokon tanul, vagy esetleg nyelveket tanul. De ti annyira nem vagytok képesek, hogy egy nyelvvizsgát letegyetek. :D EZ a szégyen. (Igen, én nyelvszakos vagyok és rengetegszer megkapjuk, hogy büfészak ésatöbbi, pont az olyanoktól általában akiknek ennyi rátermettségük sincs, hogy egy KÖZÉP angolt letegyenek miközben a világban már annyi minden angolul kommunikál a környezetünkben, hogy gyerekjátéknak kellene lennie.)

Aki pedig a szerencséről papol az valami nagyon szerenscétlen ember lehet. :D Mi az hogy szerencse kell a nyelvvizsgához? Minden témakört tudni kell nem csak egyet, akkor tényleg szerencse, ha csak egy témakört nyal be normálisan és "jaj csak azt húzzam ki". De egyébként is már alapból baj, ha magolni kell egy nyelvet.

#13: Ne viccelj már, ha elfogadhatóan tudod a nyelvet, akkor egy angol középfokún kb. művészet megbukni.

A #4-es válasz miatt leírom, hogy gimiben három év nyelvtanulás után simán meglett az általános középfokúm (akkori SZIF), fősikolán 90-95%-ra írtam a gazdasági közepet (BGF), majd később 80% körülre az általános felsőt (BME). Utóbbi se volt nehéz, azért vesztettem sok pontot, mert nem bírták kibogarászni az írásomat. Magyarországon, nyelviskolák, magántanár meg mindenféle extra nélkül. Azt nem számítom extrának, hogy leültem a könyvek, illetve angol műsorok mellé/elé és tanultam. (Ugyanakkor messze nem vagyok perfekt angolból, sajnos.)

Megbukni ettől függetlenül nem szégyen, de látszik, hogy igen komoly hiányosságok vannak ott nyelvtudás terén.

Nem akarlak megbántani, de aki tud annyira tanulni hogy egy diplomát összekapar magának ami nem olyan könnyű dolog, akkor egy középfokú nyelvvizsga nem kéne hogy akkora problémát jelentsen neki. Persze a körülményeket nem ismerem, de azért érdekes hogy a szóbeli sikerült de az írásbeli nem. Inkább arra kéne ráállnod agyilag hogy mi volt az ami ennyire nem ment írásbelin, mert lehet hogy szóban penge vagy, de írott szöveget nem tudod jól értelmezni. Én fordítva vagyok így hogy írásból mindent megértek, és tudok is írni, viszont ha angolul meg kell szólalni akkor csak makogok minden hülyeséget, és ha beszélnek hozzám angolul a negyedét sem fogom fel sokszor.

Nézd nem tudsz mást csinálni, tanulj még és újra megpróbálod.

Nekem a nagymamám nem jött el a diplomaosztómra ugyanilyen ok miatt, szóval átérzem a dolgot. Mondjuk pedagógus nagyszülők, szóval ő ezért élte meg szégyenként, mert "én örököltem nagyapám nagy eszét", és mégsem.

Nálunk annyi a különbség, hogy én tudtam, hogy nem lenne még meg a nyelvvizsga (pocsék vagyok nyelvekből, hiába tanultam az évek során három különbözőt), így közöltem, hogy nem fogok jelentkezni és kidobni a pénzt csak azért, mert erőltetik.

Sajnos ezt el kell fogadni, hogy nem fognak feltétlenül örülni a dolognak, de inkább készülj a következőre, hogy az jobban menjen. :)

Részemről ugyanolyan örömmel vettem részt a diplomaosztón, még ha én nem is kaptam, csak egy oklevelet.