Mennyire normális, hogy a "gyerek" ennyire le. Rja a családját?

Dolgozik

Tanul

Sportol

Segít otthon

Mit akarsz még?

A mocskos kölke a tankönyvei felett gubbaszt?! Azt a teremburáját!

Nézd, egyrészt koránál fogva normális, mert az elsődleges közeg neki már a kortársi közege, tehát a haverjai. A leírás alapján teljesen normális élete van, edz, tanul, szocializálódik. És még segít is otthon.

Másrészt meg ha mégis arról van szó, hogy kerüli a veletek való beszélgetést, annak megvan az oka, és az okot mgagatokban keressétek.

Elkezdte elni a sajat eletet.

Jut ratok ideje, csak mar nem annyi, mint korabban....

Inkabb buszkenek kellene ra lenned, hogy igy tudja elni az eletet, munka, tanulas, edzes...

Én nem vagyok rosszban a családommal, de egyszerűen van, hogy napokig, hetekig nincs kedvem beszélgetni velük. Amikor reggel kelek, este esem az ágyba és így telnek a napok, akkor nem mindig van téma.

Azt meg kifejezetten gyűlölöm, ha valaki kényszerít arra hogy beszéljek.

Teljesen normális dolog, hogy felnőttként valaki a saját életét kezdi el építgetni és a saját dolgával törődik. Felnőtt ember képes meghatározni, hogy mikor kinek a társaságára van igénye. Attól hogy erőlteted, csak még jobban megutáltatod magad.

"edzik" már itt rájöttem,hogy egy primitív szülővel lesz dolgunk.

Pont mint nagyanyám akinek az a problémája hogy miért nem vagyunk ott állandóan,sehogysem tudod megmagyarázni neki hogy dolgozik mindenki, de épp aki kicsit többet jár hozzá a kedvenc a többi meg a hálátlan "lesesz*ar" gyerek.