A nővérem súlyosan értelmi fogyatékos lányának nincs gondnoka, ez így normális?
A véleményetekre vagyok kíváncsi, hogy ki mit gondol erről a helyzetről. Sajnos, az édesanyánkkal és a rokonokkal erről nem tudok beszélgetni, mert mindenki elfogult.
A nővérem Szerbiában él, 53 éves, egyetemet végzett pedagógus. Van egy 26 éves értelmi fogyatékos lánya. A lány nem tudja magát eltartani, nem képes főzni, ruhát mosni, nem érzi a felelősséget semmilyen szempontból. Amikor elmegy valahova sétálni, a bugyiba elintézi a nagy WC-t, és otthon kirázza, a bugyit pedig elrejti a szekrény aljába. Ez csak egy példa a sok közül...
A nővérem, a faluban, ahol pedagógusként dolgozik, "elintézte", hogy a lánya rendes általános iskolába járjon. A tanárok nem akartak ebbe beavatkozni, ezért mindenki eltűrte a helyzetet, a lánynak mindenki kettest adott az év végén. Így fejezte be az általános iskolát.
Ezután a lány napközben általában otthon aludt, éjjel kiszökött az ablakon a szobájából, és csavargott a környékbeli falvakban. Előfordult az is, hogy az árokban találtak rá, mert berúgott és elaludt.
A nővérem soha nem intézte el azt, hogy a gyermeke gondnokság alá kerüljön! A mai napig ez a helyzet.
A lány végül talált magának barátot, egy felelőtlen, éretlen, lusta férfit. Valószínű, hogy valamilyen szinten ő is értelmi fogyatékos, de az ő szülei sem intézkedtek soha ebben az ügyben.
A lány terhes lett, és a nővérem, ezt kihasználva, rábeszélte a férfit, hogy feleségül vegye a lányát.
Megtörtént az esküvő úgy, hogy a gyámhatóság nem tud róla. Minden úgy zajlott, mintha a nővérem lánya egészséges lenne. Senki nem vizsgálta azt, hogy megérti-e egyáltalán, hogy a házassággal és a terhességgel mit vállalt.
Egyértelmű, hogy nem ért semmit!
Megszületett a gyermek, és a lány nem képes gondozni. Magára hagyja, csavarog, vagy egyszerűen csak elfelejti, hogy gyermeke van, és magára hagyja.
A kisbabát most felváltva gondozzák a nővérem és a másik nagymama, de egyre gyakrabban folyik a vita a körül, hogy ez kinek lenne a feladata.
A kérdésem: mit gondoltok a nővéremről?
Néha elgondolkodom azon, hogy ő sem normális!
Egy ilyen nő, hogy dolgozhat pedagógusként? Én egy percre sem bíznám rá a saját gyermekemet.
Amikor annak idején a lányát az orvosok vizsgálták (2-3 éves korában) valamiféle génhibát találtak nála. A nővérem erről nem akart beszélni, csak annyit mondott el, hogy hasonló génhibát találtak nála is, ezért nem a férje, hanem miatta beteg a gyerek.
Úgy gondolom, hogy ami történik, nem normális dolog.
Nem értem, a gyámhatóság miért nem tesz semmit. Ez a fogyatékos lány kórházban szült, és senki nem foglalkozott azzal, hogy miért nincs gondnoka. A gyermekorvos, a védőnő, és egyébként mindenki látja, hogy mi a helyzet, de senki nem tesz semmit.
Ha valami történne a kisbabával, kit vonnak felelősségre?
A lányt, aki szülte, de nem tudja ellátni?
A nővéremmel legszívesebben szóba sem állnék. Örülök, hogy messze élünk egymástól, mert én Budapesten élek már 23 éve. A rokonok előtt is szégyellem, ami történik, pedig nem az én hibám.
A nővéremmel soha nem tudtam beszélgetni. Mindig beképzelt volt, lekezelő stílusban szólt hozzám, gyermekkorunkban naponta megalázott a gyerekek előtt és rendszeresen megvert. Gyakran kinevet, mert nekem "csak" érettségim van, ő pedig pedagógus.
Az én helyzetemben, hogy kezelnétek a nővéremet?
Szóval mindenki szégyell mindenkit, ezért mindenki a homokba dugja a fejét.
Nem tudom Szerbiában, mik a törvények. Itthon a nővéred, a nászai, az orvosa, aki engedélyezte a házasságot, a gyerekorvos, a kórház, aki kiadta 2 szellemi fogyatékosnak az újszülöttet, a gyermekvédelmis, a védőnő mind számon kérhető ebben a helyzetben. Bár itthon nem fajulna idáig a dolog.
A nővérednek jóindulatúan elmondhatod, mit kellene tennie, mást nem tehetsz. Ha csak bele akarsz taposni nyomorában, az nem segít rajta.
Az, hogy a szerinted értelmi fogyatékos, az a te magánvéleményed. Ha az anyja és a közvetlen környezete nem jelzi hivatalos helyen, hogy gond van vele, nem fogjak gondnokság alá helyezni. Pláne, hogy én pl nem vagyok tisztában szerb joggal, lehet hogy ott nincs is ilyen.
"Ha valami történne a kisbabával, kit vonnak felelősségre?
A lányt, aki szülte, de nem tudja ellátni? "
A lányt, ez egyértelmű, hiszen ő a gyerek anyja és nem fogyatékos, nem áll gondnokság alatt
De igen, a lány súlyosan értelmi fogyatékos, ez az orvos szakértők véleménye, erről szakvéleményt írtak, amikor még gyermekkorú volt!
Nem vagyok rosszindulatú, nem én találtam ki, hogy beteg!
Jelenleg nem ismerem a törvényeket Szerbiában, mert nagyon régóta nem élek ott. Azt viszont kizártnak tartom, hogy olyan óriási lenne a különbség a jogszabályok között itt és ott.
Amikor kislány voltam, ott éltem. A társasházban volt egy értelmi fogyatékos lány, őt gondnokság alá helyezték. Nem dönthetett önállóan, egyedül nem jelenthette át a lakcímét, nem nyithatott bankszámlát, és nem írhatott alá semmilyen iratot.
Szóval, jogszabályok vannak, csak nem értem, a nővérem hogy tudja őket kijátszani.
Aggódom a pici babáért, a hozzászólók pedig rosszindulatúnak neveznek.
Ki a rosszindulatú?
És még valami: az orvosok nem csak azt állapították meg, hogy a lány súlyosan értelmi fogyatékos, hanem megjegyezték azt is, hogy csoda, hogy megvan mindkét keze és lába.
Az nem lehet, hogy a nővéred a gondnoka? Akkor könnyedén elintézhette a sulit, a házasságot, a kórházat, mindent.
Legalábbis az itthoni jogszabályok szerint, fogyatékos gyermeknek a szülő a gondnoka külön procedúra nélkül, ha nincs probléma a családban. Ettől függetlenül nyilván gond, hogy nem jelzett senki a gyámhivatalnak/családsegítőnek, mert kellett volna, látva a lány állapotát.
A szerb törvényeket nem ismerem, szóval a fenti az itthoniakra vonatkoztatva igaz csak.
Egyébként sokszáz km-ről nem sokat tudsz kezdeni vele, hacsak nem akarod magadhoz venni a lányt vagy a gyereket.
Ügyvédként szólok hozzá, és a jogi részre szorítkozom. A többi rész megítélése nem az én dolgom.
A helyes eljárás: értesíteni kell a gyámhatóságot, hogy tudomásotokra jutott az, hogy a nővéred lánya valószínűleg gondnokság alá helyezésre szorul. A gyámhatóságnak ezt követően hivatalból el kell járnia a bíróság előtt e tekintetben, ahol majd független orvosszakértők vizsgálják a kérdést.
Ezzel egy időben a kisbaba helyzetét is meg kell oldaniuk.
Ez a bejelentés lehet anonim, a gyámhatóságnak (a nővéred lánya lakóhelye szerintinek) minden tudomására jutott esettel hivatalból foglalkoznia kell.
Persze ti magatok is indíthattok pert ellene, de sejtem, hogy ezt nem szeretnétek.
Ja, azt hozzáteszem, hogy én a magyar szabályokat ismerem, azt is mondtam, mert először úgy értettem valamiért, hogy a lány itt él.
Ott kinn nem tudom, hogy megy, de esélyes, hogy hasonlóan.
A lány biztos, hogy nincs gondnokság alá helyezve. Ezt édesanyámtól tudom, de vele is beszélgettem és láttam a személyi igazolványát, ahova erről semmi nincs beírva.
Szerbiában, és M-on is, beírják a személyi igazolványba, ha valakinek gondnoka van. Ez azért jó, mert pl. ha egy ilyen embert, rossz szándékú emberek rábeszélik, hogy vegyen fel hitelt a saját nevére, akkor a bankban az ügyintéző látja, hogy mi a helyzet, és nem köti meg a szerződést.
Ugyan ez a helyzet az ingatlannal. Ha a nevén van egy ingatlan, és a csalók rábeszélik, hogy apró pénzért eladja, vagy elajándékozza, akkor az ügyvéd ezt megakadályozza, mivel látja, hogy gondnokolt ez a személy, és nem írhat alá semmit.
Sok idős, szenilis embernek van gondnoka, mert már képtelen normális döntést hozni.
Attól félek, hogy a nővérem azért nem akar a saját lányának a gondnoka lenni, mert nem akar felelősséget vállalni érte.
De az is elképzelhető, hogy nem akarja elismerni, hogy a lánya beteg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!