Szülők, ti hogyan reagálnátok? Normális, hogy apám ennyire "lazán" kezeli az étkezési zavaromat? 15/L
Sajnos már fél éve küzdök vele, még szeptemberben mentem először pszichológushoz, akkor is azt mondta, hogy szerinte felesleges meg ezt itthon is meg lehet oldani (ami neki azt jelenti, hogy kiabál meg veszekszik velem hogy egyek meg hogy honnan veszek ilyen baromságot hogy kövér vagyok, nem is vagyok az, stb.). Anyám már többször elmagyarázta neki, hogy mi ez, hogy működik, miért van szükség pszichológusra, stb, mégsem érdekli
Zavarja, hogy nem eszek, de szerinte minden lány életében van egy ilyen korszak és normális hogy ennyire ügyelek az alakomra. Amikor meg nem eszek vele fagyit akkor megsértődik.
Egyszerűen nem érti, hogy ez komoly lelki probléma, és hogy attól, hogy azt mondja hogy szép vagyok, meg hogy ne idegeskedjek ennyit, én nem fogok meggyógyulni. Azt mondja nincs is semmi bajom, csak anyámmal együtt túlreagáljuk az egészet.
Mikor kiderült, hogy komolyabb segítség (pszichiáter kell), azt mondta, felesleges volt egyáltalán elkezdeni a pszichológushoz járást.
Hogy értessem meg vele, hogy ez nem olyasmi, amit ki-be tudok kapcsolni, és tényleg szükségem van kezelésre? Olyan, mintha nem is hinne az egész pszichológiában
Pedig előtte nagyon jó volt a kapcsolatunk, és nagyon bánt, hogy ez lett...
Másképpen közelíti meg a dolgot, neked is dolgoznod kellene azon, hogy az ő nézőpontját megértsd.
Pl.:
Ha betegségként kezelsz valamit, akkor az orvostól vársz megoldást és áthárítod a saját felelősségedet valaki másra. A lelki problémákat más nem tudja megoldani helyetted.
Ha valakit nagyon sajnálgatnak, akkor még mélyebbre tolja magát, hogy még több figyelmet kapjon.
A lelki problémák gyógyszeres kezelése sokszor ugyancsak a felelősség áthárítása. Mert ugye a gyógyszer hibája, ha nem lesz jobb a helyzet.
Most mindketten csak mutogattok egymásra. Beszéljétek át normálisan a dolgot, viszont tartsd észben, hogy nálunk nem igazán van kultúrája ezeknek a dolgoknak, szóval nem meglepő, hogy nem "hisz" a pszichológusokban.
Az a baj, hogy ha csak hiszti lenne, nem adta volna fel a he,sí pszichológus és küldött volna tovább komolyabb kezelésre
Nekem is vannak olyan pillanataim, amikor úgy gondolom, hogy semmi szükségem kezelésre, nincs semmi bajom, és hagyjon mindenki békén, ez kb naponta változik
Szerintem apád nagyonis helyesen cselekszi ezt amit csinál ...
Kapnál egy két pofont és nem is lenne semmi bajod igenis szinte minden tini lánynak van ilyen az éltébe hogy innen kéne fogyjak meg innen is ...
Mit nem adtam volna egy ilyen apáért
Túl nagy a betegségtudatot.
Amikor félholtan feküdtem otthon a láztól menni akartam a suliba. Amikor alig volt valami bajom már, akkor úgy voltam vele, hogy milyen jó volt itthon lenni, még maradhatnák kicsit :DDD
Ember, majd ha 20 kg-al állsz a mérlegre, akkor szükséged lesz a kezelésre. Most menj, írd meg a házidat és aludj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!