Szülők, ti hogyan reagálnátok? Normális, hogy apám ennyire "lazán" kezeli az étkezési zavaromat? 15/L
Sajnos már fél éve küzdök vele, még szeptemberben mentem először pszichológushoz, akkor is azt mondta, hogy szerinte felesleges meg ezt itthon is meg lehet oldani (ami neki azt jelenti, hogy kiabál meg veszekszik velem hogy egyek meg hogy honnan veszek ilyen baromságot hogy kövér vagyok, nem is vagyok az, stb.). Anyám már többször elmagyarázta neki, hogy mi ez, hogy működik, miért van szükség pszichológusra, stb, mégsem érdekli
Zavarja, hogy nem eszek, de szerinte minden lány életében van egy ilyen korszak és normális hogy ennyire ügyelek az alakomra. Amikor meg nem eszek vele fagyit akkor megsértődik.
Egyszerűen nem érti, hogy ez komoly lelki probléma, és hogy attól, hogy azt mondja hogy szép vagyok, meg hogy ne idegeskedjek ennyit, én nem fogok meggyógyulni. Azt mondja nincs is semmi bajom, csak anyámmal együtt túlreagáljuk az egészet.
Mikor kiderült, hogy komolyabb segítség (pszichiáter kell), azt mondta, felesleges volt egyáltalán elkezdeni a pszichológushoz járást.
Hogy értessem meg vele, hogy ez nem olyasmi, amit ki-be tudok kapcsolni, és tényleg szükségem van kezelésre? Olyan, mintha nem is hinne az egész pszichológiában
Pedig előtte nagyon jó volt a kapcsolatunk, és nagyon bánt, hogy ez lett...
Na ácsi, pszichológusnál vagy pszichiáternél voltál? Mert a kettő nem ugyanaz!! A pszichiáternek van orvosi diplomája, azaz ő írhat fel neked gyógyszert, míg a pszichológus nem. Csak gondoltam előbb tegyük rendbe a fogalmakat.
Viszont nálad ez hiszti csak, mivel egy anorexiás/bulimiás lány nem tudja magáról hogy beteg. Volt anorexiás ismim, elég nehéz volt vele erről beszélni, mivel nagyon a fejébe vette, hogy ő kövér.
De te a közelében sem jársz.
Ne hisztizz, nincs arra a kezelésre szükséged, pénzpocsékolás.
De jó, hogy ezen az oldalon mindenki pszichiáter/pszichológus... Utolsó, képzeld, a bulimiásoknak pont, hogy van betegségtudata, az anorexiásoknak mondjuk sokszor nincs, de ez sem törvényszerű. Aki szerint meg minden tinilány életében van olyan időszak, hogy minden étkezés után rohan a wc-re, hogy kiokádja, amit evett, meg hashajtókkal tömi magát, az egész élete a kalóriák körül forog, minden evés után bűntudata van, arra csak azt tudom mondani, hogy qrvára forduljon ő is orvoshoz ilyen beteg gondolkodásmóddal, mert ez rohadtul nem normális dolog, vagy legalábbis nagyon nem kellene annak lennie.
Kérdező, fogalmam sincs, miért csinálja ezt apád, de az enyém is pont ugyanezt csinálta, amikor pszichiáterhez jártam (én bulimiás voltam, szerencsére már vagy egy éve semmi bajom nincs). Vagy arról van szó, hogy a mentális betegségeket nem tartja igazi betegségnek (ez egyébként a magyarok elég nagy részére jellemző), vagy csak nem akarja elismerni magának, hogy beteg vagy, mert akkor esetleg magát hibáztatná.
Kettő keveréke
Néha hánytatás (amiről nem tudnak), leginkább éheztetés
Igen, van betegségtudatom (de ahogy írtam, nem mindig)
Súlyom normál alatt van már, tudom, hogy nem normális, hogy kövérnek érzem magam és velem azonos BMI-jű lányokat vékonynak találok :)
Nem szokásom hisztizni emiatt amúgy, igyekszem kerülni a témát ha lehet
#13-as mert bűntudatom van napi 500-600 kcal felett :/
A hanytatás akkor van amikor kb 2 hétben egyszer nem bírom tovább és bezabálok
De igen, van, azt hiszem EDNOS-nak hívják
Írtam már, hogy nincs orvosi diagnózis, amiatt kellene továbbmennünk Pestre (?) majd ott megmondják...
167 cm 48 kg vagyok, 50,5-nek kéne lennem legalább
Voltam már 44 is, (ez volt a legkevesebb, azóta volt egy pozitívabb időszakom) megint ez a célom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!