Normális hogy a szüleim azért neheztelnek rám mert introvertált vagyok?
Folyton megkapom hogy "lusta" vagyok mert nem mozdulok ki, és szinte minden hétvégén közlik velem hogy mennyire csalódottak, mozduljak már ki, menjek ide-oda és persze a tipikus "hogy lett nekem ilyen gyerekem" és "legalább a testvéred normálisabb mint te".
Már torkig vagyok velük, ők neveltek ilyennek akkor miért siránkoznak? Nem tehetek róla hogy ilyen vagyok, és ezt az bizonyítja a legjobban, hogy már az oviban nem szólaltam meg az elején,mindig kevés barátom volt, később se voltam a figyelem központja, utálom a felszínes beszélgetéseket és a felszínes embereket. Imádok olvasni tudományos dolgoktól szórakoztató könyvekig át mindent, itthon mindig le tudom foglalni magam. Nem vagyok lusta sem, rendszeresen edzek otthon, még ugyancsak jó alakom van.
Elvárják hogy 5-ös tanuló legyek, de lecs*sznek ha például végigtanulok egy hétvégét emiatt nem nagyon mozdulok ki a szobámból.
Van 2-3 közeli barátom, de ők is ilyenek mint én, és amiatt nem sűrűn találkozunk, a hétköznapok lefárasztanak minket a suliban, jól esik hétvégén az egyedüllét amikor fel tudunk töltődni.
Régen még általánosban sokat jártam el barátokkal, akkor meg folyton amiatt szídtak hogy minden mászkálok folyton, több időt töltök a barátaimmal mint velük, inkább a tanulásra koncentráljak.
Most szinte minden hétvégét itthon töltök és tanulok mert nehéz gimibe járok és jövőre itt az érettségi, és emiatt szekálnak folyton hogy legyen már egy kis társasági életem és amikor itthon vagyok töltsem az időt velük a kertben. Nem vagyok lusta, szeretek kertészkedni, de mostanában nem sok időm van rá, és már közel sem élvezem úgy a kerti munkákat mint régen, nagyon unalmasak. Ráadásul így is alig érem utól magam.
Konkrétan azért neheztelnek rám mert introvertált vagyok és szeretek egyedül lenni. Mi ezzel a baj? Heti 5 napot töltök reggeltől estig a barátaimmal az iskolában meg utána, mégis mi a baj azzal ha magányra vágyok hétvégén?
Annyira dühítő hogy nem kaphatom meg mert félóránként mászkálnak a szobámba hogy "Már megint olvasol?" "Már megint a telefonodat nyomkodod?"
Mit csináljak velük? Egyetemig ki kell bírnom valahogy, akkor majd megyek koliba de az még több mint egy év.
17/l
A szülők gondolom messze nem ilyenek, ezért meg sem érthetik.
Nálunk ugyanezek a körök mennek le, és más ismerősnél is. Gyakorlatilag ha nem az elvárásaik kivetülése leszel, akkor nyúzni fognak mindennel. Csinálni velük nem tudsz semmit, ha nem mindig azt teszed, amit mondanak, akkor mindig lesz mibe belekötniük. Csak bírd ki azt az egy évet, aztán a ritkább látogatások alkalmával normalizálódik a viszony :)
22/f
Azt hiszem mást nem tudok tenni csak tényleg kibírom azt az egy évet.
Nem nagyon "hisznek" az ilyenekben, nem is érdekli őket így nem töröm magam:)
Mintha magamat olvasnam. Pedig tinikorban allandian csak csavarogtam 7vegenkent. Suli persze ilyenek rendesen jartam. Akkot az volt a baj. Es par eve en is szibesebben vagyok itthon eleg az emberekbol amennyi muszaj. Baratok vannak de nem sok
Tobbiekben sokat csalodtam.
Inkabb itthon olvasok hetvegenkent vagy nezek par jo filmet. Mondjuka tevezest jobban szeretem.
Csak valahigyan bird ki ezt az evet. De ha csavarognal meg egy ido utan az lenne bajuk
Sajnos ezeket a koroket mindig tinikorban le kell "futni" szulokkel. Idovel mashogy allnak majd hizza. Ezt az egy evet kibirod vhogyan. Kitartas !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!