Miert ilyen szigoruak a szuleim? Megtiltjak hogy talalkozzak baratommal

jajjj.. így elsőre azt mondanám, hogy téged csak pakolgat a Zoli, de persze nem tudhatom pontosan. Pár kérdés:

1) mit dolgozik a Zoli 17 évesen? (főleg, hogy még túlárzik is)

2) hogy-hogy nincs pénze átmenni hozzád? A gumit is te veszed?

3) mire fel ma a nőgyógyászat? (általános vagy vmi aggódás szex után?)

4) 5 hónap után miért akarsz kimenni Németbe, főleg, hogy ez olyan távkapcsolatnak hangzik.

Az általad felvázol jövőképnek (Német - mosogatás 3-5 évig - itthon dőzsi - gyerek - megtakarítás ugrott - szakma és tapasztalat nélkül nincs munka - kampec) nem sok realitása van, én azért még átgondolnám a dolgokat.

#29-#30 mint a 10-esben említettem, ismerem a dolgot, a párom pár hónappal volt idősebb a Kérdezőnél, amikor összejöttünk.

Persze, az ő szülei is ragaszkodtak egy "pofavizithez" - érthető módon - de utána nemigen volt abból semmi probléma, hogy hétvégente a "kislányuk" jön hozzám (n.b. mert így tudtunk békében együtt lenni), meg nem ment semmi ilyen kombinálás, mint amit itt előadsz. És nem, abba se szóltak bele komolyabban, hogy miután leérettségizett, össze is költöztünk... hogy úgy mondjam, belátták, hogy mi az, ami már nem az ő döntésük, hiába nem értenek vele egyet mondjuk, nem jöttek a gánya okoskodással, hogy a lányuknak hogyan kellene élni a SAJÁT életét, nem akarták bele kényszerteni a saját felfogásuk szerinti életbe "csak jót akarva".

Azóta is tök jó a kapcsolatunk egymással.

Ellenpéldának ott van a saját anyám, na az egy ilyen örökösen "terelgetni, nyesegetni" akaró fajta, mert "majd ha felnövök, majd belátom, majd hálás leszek, majd..." 25 éve nem állok szóba vele.

Mert az embernek JOGA VAN a saját életéhez, benne a saját tévedéseihez is, a saját hibáihoz is, azt sincs joga elvenni tőle senkinek.

32: Vedd észre, hogy NEM a Kérdező élethelyzetére reagálsz, és nem is arra, amit én írok, hanem a saját anyád és közted lévő konfliktusban vagy érzelmileg még mindig, és abban érvelsz.

Más helyzet van a kislány által előadva és megkérdezve is, mint amit te átéltél, és más dolgokat mondtam én is, mint amire "válaszolsz".

35: Kb. 10 hozzászólásod van, egyikben sem a kérdezett helyzetről írtál, hanem a magad egykori életét vetítetted bele.:)

Azt írtad, a szülő lehetetlenné teszi a fiúval találkozást, kontrollálni akarják a szexuális életét, stb., és erre reagáltál dühvel. Pedig nem ez történt.

#34, de a kedvedért akkor másként: szerinted mi lett volna akkor, ha a párom szülei is előadják ezeket a marhaságokat "mert a lányuk hosszútávú érdeke"??? Elárulom: kb. ugyanez lenne, azon túl, ők elveszítették volna a lányukat.

Így meg nem veszítettek semmit, mert tudták, mikor kell elengedni a kontrollt...

Ez ennyi, és nem több.

A szüleidnek igazuk van. Még gyerek vagy, gyerekesen gondolkodsz semmi fogalmad nincs arról mi az a felnőtt élet. A pasidnak annak a Zolinak már lehet valami fogalma az életről mert írtad ezerrel dolgozik és vannak komoly tervei, és csak hétvégéken tudtok találkozni. Meg ő kihasznál azzal hogy lehív magához ahelyett hogy kölcsönösen járnátok egymáshoz például egyik hétvégén te mész hozzá, másik hétvégén ő hozzátok.

Másrészt szüleiddel sincs azért minden rendben mert nőgyógyászatra nem kell szülői engedély, és neked sem kellett volna előttük titkolózni annyit. "minde hazassag es ferfi rossz" Ebbe is igazuk van mert a házasságnak rengeteg hátránya van és valóban sülhet el rosszul a dolog. Nem egy nem kettő ismerősöm van akik 20-22 éves korukban már házasodtak mert ez volt az álmuk, de házasság után amikor már nagyon komolyan gondolták az életüket akkor rossz lett a vége, főleg ilyen fiatalon, még komolytalanok egyesek. Ismerek egy 18 éves lányt aki akkor házasodott amikor elmúlt 18 éves és bizony 2 év után váltak is.

Azért még enni idősen nem kell ennyire előre tervezned inkább tanulj hogy minél jobb jövőd legyen.

Látom, szép kis párbeszéd alakult ki.

Kedves #21: Igen, olvastam, hogy már hazavitte. Itt a hangsúly ezen van. Akkor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy esetleg a szülők érzékelték azt, hogy nem lenne jó ezt a kapcsolatot fenntartani. Ha meg egyszeri találkozás volt, abból túl sokat nem lehet leszűrni. Vannak rafkós csávók, akik elsőre nagyon jól el tudják adni magukat, de szerencsére vannak szülők, akik ezt észre tudják venni és nem kajálják meg.

A kérdező még nagyon kislány korához képest. VAN viszonyítási alapom, mivel nekem is 17 éves lányom van. Teljesen más az értékrendje, sokkal jobban átlát bizonyos helyzeteket. Csak egy példa: neten "beszélgetett" egy fiúval, szóba került, hogy találkoznának. Személyesen még ő sem ismerte, én meg pláne nem. Megmutatta nekünk a FB oldalát, kép alapján én azt mondtam,é hogy nem annyira örülnék egy ilyen találkozásnak. Nem volt szimpatikus a gyerek, na. Ettől függetlenül végül kompromisszumot kötöttünk: kizárólag nyilvános helyen, ahol sok ember van találkozhattak. Beszélgettek pár órát, aztán otthon elmesélte a lány, hogy bizony nem ezt várta. Nem is lett semmi a dologból, lányom befejezte, mielőtt még elkezdődött volna. Talán kiderül, hogy nem korlátozom a gyerekemet, de ésszel kell belemenni bármilyen kapcsolatba, nem azért, mert a barátnők előtt milyen menő már, hogy neki felnőtt pasija van, akivel majd jól összeköltözik, meg külföldön meggazdagszanak mosogatásból, összeházasodnak amikor nagykorú lesz és jönnek a gyerekek szépen sorban - minden nagyon happy lesz. Na, ebből szoktak akkora pofára esések lenni, hogy a fal adja a másikat (szándékos képzavar! kéretik nem belekötni).

Kíváncsi lennék, ha ez a leányzó pár hónap múlva azzal jönne, hogy megfogadva az itteni "nagyon jó" tanácsokat otthagyta a sulit, elköltözött a pasijához, kimentek "németbe", közben "véletlenül" teherbe esett, a barátja nem jár haza/elköltözött/kidobta, és most ott áll egy gyerekkel a hasában, nincs pénze, nincs munkája, nincs semmiféle végzettsége, tapasztalata, haza sem tud jönni, akkor is azt írnátok neki, hogy milyen jól döntött? Nyilván nem törvényszerű, hogy így történik, de mégis megtörténhet. Szerinte láttunk/hallottunk már ilyet akár itt is.