Húsvétkor nyuszit vesz a gyereknek, majd megöli és megeteti vele. Mi van a szülőkkel?

Apám értelmiségi családból származik, és ott is csináltak egyszer ilyet. Imádta a nyulát, nevelte, stb. Aztán megtörtént a dolog és a hülye öccse a kajánál árulta el neki, hogy mit is esznek. Apámnak egy nagy trauma volt. Nála ez nagyon rosszul sült el, és később rajtunk vezette le ezeket a gyerekkori sérelmeit.

Az is más, ha a gyereknek ezt meg kell szoknia, mivel későbbiekben ő is haszonállattartással fog foglalkozni...Bár én máshogy készíteném fel erre.

Igen, teljesen más az, hogy megveszik ebédre a nyulat, és megmondják a gyereknek, hogy holnap után megesszük, de addig is figyelj rá, meg az is, hogy házikedvencnek megveszik a nyulat, aztán mindenféle kitalált történettel eltüntetik a nyulat, majd megeszik vacsorára. Az utóbbi esetben a gyerek lehet, hogy napokig, hetekig várja haza a nyulat, keresi-> ha mondjuk azt hazudják neki, hogy elszökött, stb. A szívem szakadna meg, ha mondjuk látnám a gyerekem az udvaron körözni, vagy, hogy keresi a kerítésen kívül hátha megpillantja az utcán, miközben 2 napja megettük jóízűen ebédre.

A haszonállatként tartott állatok megint más kategóriát képviselnek, legyen nyúl, tyúk, disznó, mert alapból mindenki tudja a családban, hogy miért vannak ott, mi vár rájuk, és természetes lesz mindenki számára.

Manapság azért megoldható már az is, hogy húsvét környékén 2-3 napra lehet bérelni kereskedésből, de akár szerintem tenyésztőtől is nyulat, majd visszaviszed. Ekkor is meg lehet mondani a gyereknek, hogy pár napig nálatok vendégeskedik és rá van bízva, nem pedig eltüntetni kell. Miért ne értené meg a gyerek? Szerintem simán el lehet magyarázni, és könnyebben elfogadja a dolgot, később nem lesz senkinek teher, hogy mi legyen vele, mit mondjunk a gyereknek, akár megeszik, akár csak el akarják tüntetni mert mégsem kell és nem olyan jó móka a nyúl házikedvencként. Pont ezzel a céllal van lehetőség bérlésre.

(Kommenteket nem olvastam, bocsi, ha ismétlek.)

Párom unokahúgával csinálták azt meg, hogy kapta a nyuszikat, és végül a lábosban kötött ki. Ott az volt az indok, hogy egy idő után a kislány nem törődött az állatokkal, nemcsak etetés-tisztántartás szintjén, de nagyon rájuk sem nézett. Nyilván őt abban a szituban annyira nem viselte meg a dolog - plusz falusi család, ahol természetes, hogy az állatokat egy idő után megeszik.

Abban a verzióban, amit te leírtál, ez már egy kicsit morbidabb. Itt a kommunikáció hiánya a nagyon rossz, illetve az, hogy hazudnak a gyereknek. Persze sok esetben a gyerek is másképp látja a dolgot azért.

Pl. én gyerekként sokat jártam nagyszülőknél. Volt ott egy szomszéd, aki nyuszikat tartott. Voltak pici fiatal nyuszikák, áthívtak engem (kb. 8 évesen), hogy simogassak nyuszit, pár napig folyton ott játszottunk, még az egyik ki is lett nevezve, hogy az "enyém".

Nagyim két nappal később húst kapott ajándékba egy szívességért. Nekem az ebéd végén mondták el nevetve, hogy ez volt ám az a nyuszi, amit én választottam.

Senki nem értette, miért borultam ki a dolgon (azóta se ettem nyulat), mert hát nyilván nem ok nélkül tenyészti a szomszéd a nyulakat... de gyerekfejjel nem ezt láttam, hanem hogy megölték, az egész szitut tök másképp értelmeztem.

Szóval saját példámon, az is lehet, hogy ezek a szülők bele sem gondolnak, hogy a gyereknek törés lehet a dolog. Ahol meg szimplán hazudnak, hogy eltűnt a nyuszi... nos, arról megvan a véleményem.

Elég beteges.

Előbb hazaviszi megsimogattatja a gyerekkel,utána meg ott a fazékban a házikedvenc.

Az ilyen szülőnek sem volt gyerekszobája az tuti.

Én is eszek csirkét,de nem tartanám itthon,hogy akik itt nevelkednek,azokat egyem meg,és személyes kapcsolatom legyen velük.

Ez elég gáz,olyan,mintha a kutyát vagy a macskát ennéd meg.

Kiskoromba kereszt szüleimtől kaptam húsvétra nyulat (házinyúl),elvoltam etettem itattam majd pár hónap múlva levágtuk!

Nem értem mi ebbe a probléma?!Dísznyulat nyilván nem ennék (kosorrú, logófülű stb)..de a házinyulat miért ne?! ennyi erőből ne egyen az ember csirkét,kacsát libát stb!

Egyetértek veled, Kérdező. Elég gané dolog így intézni a nyúlevést.

Viszont egy-két válaszoló teljesen el van varázsolva. Mondjuk megteheti, hisz a mai világban, ha akarja és nincs rákényszerítve, simán lehet ilyen "odapottyant az asztalra, onnan meg a számba" fílinggel élni.

Ha fogyasztásra tartasz állatot, el kell tudni vonatkoztatni, másképp nem megy. Bár eddig ez természetes dolog volt. Csak újabban szokás bizonyos körökben elmebetegnek nézni azt, aki levág egy állatot. Mindenesetre az ilyeneknek ne kelljen soha túlélőtúrán részt vennie (hacsak nem betondzsungeles):D

Gyerek- és kamaszkoromban minden húsvétkor volt nyuszink. Volt, hogy egyszerre három is (kegyeletből befogadtunk még kettőt). Mindezt nagytestű kutya mellett, városi lakásban. Utána mentek nagymamám tesójához, ahol pár év alatt komplett nyuszikiállítás volt a nyulainkból, mert azok végelgyengülésben pusztultak el (csak a sajátjaikat ették meg).

Soha sem ennék nyulat, ahogy mondani szoktam, elvi okokból. Én úgy szeretem őket, ha rajtuk van a bundájuk és mozog az orruk :)

Most is van egy nyulunk, pusztán hobbiból.