Anyukák! Ti szoktatok hangosan böfögni és szellenteni a gyerekek elött?

A férjem magától nem tesz ilyet, soha, fel sem merült. Igaz, nem is arra alapozzuk a házasságunkat, hogy mennyire lehetünk büdösek a másik előtt, érdekes látni, hogy ennyien igen.

#14

Ha a főnököd előtt mondjuk meg tudod állni, akkor a családtagjaid sem szórakoztatod ezzel. Kivéve, ha nem elég fontosak ehhez.

Ja, és lehet lepontozni, mert nem vagyunk bunkók. Kérem az igazolást! 0%=én intelligens vagyok, ti meg nem.

Hát ha már otthon sem lehet nyugodtan fingani, akkor az régen rossz :D

Természetesen szoktunk, nyilván nem a másik orra alá, de itthon nem feszengünk és nem szaladgálunk ki emiatt a szobából.

A gyerekeink is tisztában vannak vele, hogy ezt csak itthon lehet, társaságban, mások előtt nem való. De hogy itthon, családi körben mi ezzel a baj, fel nem tudom fogni. Kényeskedés :D

Nálunk azért előfordult. Nem direkt persze, de hol engedje el magát az ember, ha otthon se lehet? Nyilván nem kell a másik orra alá tolni ezeket, de nem katasztrófa, ha véletlen meghallja a másik szobából nem?

Persze elnézést szoktunk kérni a párommal is egymástól, ha megtörténik.

Böfögést meg abszolút lehet száj elé tett kézzel halkabbra venni.

#32

Amit idegenek előtt kínosnak tartasz, annak a legfontosabb személyek, azaz a családtagjaid előtt a legkínosabb kellene, hogy legyen. Vagy az idegenek fontosabbak, mint a családod?

"Amit idegenek előtt kínosnak tartasz, annak a legfontosabb személyek, azaz a családtagjaid előtt a legkínosabb kellene, hogy legyen. Vagy az idegenek fontosabbak, mint a családod?"

Ezt azért gondold végig mégegyszer :D Idegenek előtt nem szoktunk hiányos öltözékben, vagy betegen mutatkozni, a legtöbb ember nem sír idegenek előtt, stb. De a szeretteink, a családunk lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a legjobb formánkban, amikor a nyári melegben egy szál bugyiban flangálunk otthon, amikor taknyunk-nyálunk egybefolyik betegen, látnak smink nélkül, kócosan, fáradtan, nyűgösen, látnak mindket, ha örülünk és akkor is, ha szomorúak vagyunk. Pont azért, mert ők a családunk, akik előtt nem kell ilyennek vagy olyannak mutatnunk magunkat, akik előtt nem kínos, ha elengedjük magunkat és lazítunk.

Engem a férjem és a gyerekeim akkor is szeretnek, ha nem szaladok ki a szobából pukizni és nem tartanak emiatt igénytelennek, közönségesnek, hiszen mindezt ők is csinálják. Nem fujjogunk egymás után bemennia vécére, még akkor sem, ha nincs mindig jó illat, miután a másik végzett (légfrissítő ide vagy oda), nem undorodunk egymástól azért, mert ébredéskor nem friss a leheletünk, nem ábrándulunk ki egymásból, ha látjuk egymást betegen, akár egy fosós-hányós vírus közepette, vagy akár csak ha a másiknak folyik az orra, mert náthás.

Valóban úgy gondolod, hogy amit idegenek előtt nem csinálunk, azt a családtagjaink előtt sem kéne, az otthonunkban?

#37

A szezont kevered a fazonnal, jó lenne, ha átgondolnád még egyszer.

Az, hogy a családodban lehetsz elesett, fáradt, beteg, nyűgös, stb, az alapvető. De hogy azon emberek előtt, akiket állítólag a legjobban szeretsz, kövess el olyan dolgokat szándékosan, melyek undorító fényben tüntetnek fel téged és le is alacsonyítanak mindannyiótokat: az nem a betegség, elesettség, sérülés, nyűgösség stb. kategória.

A székelés is természetes dolog, azt sem végzed nyilvánosan, más családtag előtt. A bélgáz eregetése is ez a kategória. Jobb helyeken.

#37

Mi pedig nem attól vagyunk összetartó család, hogy kibírjuk egymás, szándékosan eregetett bűzét, amit lustaságból ereget magából nyílt színen. Mi attól vagyunk összetartó család, hogy nem teszünk szándékosan olyan dolgot, aminek ellenére még szeretnek.

Olyan lealacsonyító ...

Téged sem az eregetett bélgázaidÉRT szeretnek, hanem annak ellenére. Azaz szeretnének annak ellenére is, hogy tudják, mi rohad a beleidben éppen.