Tenyleg egy elvetemült rossz anya es szuleimnek rossz gyereke vagyok?

Erre csak azt tudom mondani, hogy lányod is berakhatta volna a sütit a hűtőbe. Nehogy már 11 éves létére ekkora erőfeszítés lenne felemelni a seggét és betenni a hűtőbe. Simán megkéred rá, hogy akkor rakja el. De most komolyan, 1 szaros süti miatt ekkora felhajtást csapni. Én egyszer a 3 db. gofrimat elraktam másnapra, hogy suli után majd jól fog esni. Erre aznap pedig arra jövök haza, hogy nem találom. Kiderült, hogy apa megette. Én meg természetesen kiakadtam ezen, mert apám tudta jól, hogy az az enyém. Ekkor voltam olyan 9 éves és mélyen megmaradt bennem ez az emlék, de arra is emlékszem, hogy nem csaptam akkora hisztit, de utána 4 évig minden egyes nap megemlítettem neki, hogy: "Megetted a gofrimat". Még most is 17 évesen, ha visszaemlékezem arra a napra, egy kicsit ideges leszek. Maga az bosszantó, hogy egy felnőtt embernek, hogy volt pofája arra, hogy megegye a 9 éves lánya gofriját, amit ő direkt rakott el.

De, amit a lányod csinált 11 éves létére, az nagyon gáz. Én a gofris dolgot nem kürtöltem szét, mert nagyon szégyelltem, hogy ilyen apám van. A lányodnak egyenlőre nem 3 db. gofriját ették meg. Egy kis db. sütiért nem csaptam volna annyi idősen ekkora felhajtást.

Ha nem vagy rákötelezve, hogy beszélj velük, tehát nem függsz anyagiakban tőlük, akkor szerintem jobb lesz a lelkednek is ha egyszerűen nem tartod velük a kapcsolatot. Csak amit muszáj jogilag az apjával.

Szüleid elmehetnek a búsba, hogy mondhatnak ilyet a lányuknak? De amíg hagyod, tűröd ezt a viselkedést, addig csinálni fogják.

Nekem is le kellett fektetnem határokat, egyszerűen ha nem normálisan beszélt velem, tűrtam egy óráig kb aztán felálltam és egyszerűen elsétáltam. Ezt eddig kétszer kellett megtennem. Mondjuk nagyon ritkán találkozunk szóval nem is olyan jó arány ez... Mindenesetre telefont nem veszem fel ha éppen nincs hangulatom hozzá, smsre emailre válaszolok, de nem azonnal, nehogy megszokja.

5 gyereket nevelunk 4 lany itt is van drama boven.

Reakciom ez lenne kinevetem es megkerdezem ennyire szeret hogy sajnalja tolem ? Micsoda irigy diszno a lanyom ?

Egy csalad a kutya is megehette volna.

Nem szabad dramanak kezelni semmit.

Ezen a helyzeten már csak kicsit lehet javítani, de a későbbiekben törekedj őszintébb kommunikációra a lányoddal. Valld be, ha hibázol, vagy csak emberi vagy. Pl Röhögve mesélhetted volna neki, hogy elcsábított a szétfolyt süti, magad se érted. Bocsánatot kérsz tőle és lekenyerezed valami más ajánlattal.

Ugyanakkor a telefont elkoboznám tőle, mert szemmel láthatóan nem érett még az önálló kommunikációra. Felügyelet mellett hívhatja az apját, a nagyszüleit egy ideig úgy sem. Valamint minden alkalommal amikor ilyen hisztit csap, akkor le kell vele ülnöd azonnal megbeszélni a dolgot, hogy így nem viselkedhet. Eleinte hosszú lesz, és ne zavarjon, ha valami program emiatt elcsúszik, kimarad. Persze ne az iskolából késsen el, de a kellemes programok nyugodtan csúszhatnak a beszélgetés miatt. Hamarosan annyira megunja majd ezt, hogy elég lesz megkérdezni, hogy tisztességesen viselkedik-e, vagy újra kezdjétek a fejmosást.

Ohhaa... Vannak itt bajok bőven. Én ezt tenném:

1. Felhívnám a kedves szüleimet, és közölném, hogy ne adják a lányom alá a lovat, és ne merjenek engem becsmérelni előtte. Ha felhívja őket valamiért, legyen már annyi eszük, hogy nem így reagálnak, vagy várhatják, hogy mikor látják legközelebb.

2. A lányomtól elvenném a telefont, és közölném, hogy ha majd normálisan tud beszélni és viselkedni, akkor visszakaphatja, de nem fogod végighallgatni, ahogy téged szid egy taknyos 11 éves.

3. Amiben te hibáztál: Elmagyarázhattad volna neki, hogy azért etted meg, mert nem voltál benne biztos, hogy még jó, őt inkább megkímélted volna ettől. (Bár azt se értem, miért nem a kukába dobtad így, de mindegy)

4. NEM érdemelted meg a megalázást. Mindenki irtó nagy drámaláma a történetben, de csak addig, amíg te hagyod.

Fuhbtejóég, ezt a sztorit!..

Amúgy kamu, itt a párja:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

De a #17-re (asszem) muszáj válaszolnom: már bocs, de hogy lenne gy 11 éves gyereknek ekkora lelki trauma, hogy a jóanyja megette a sütijének a maradêkát, amit a gyerek otthagyott az asztalon? Bakker! Egy ekkora gyerek már 5.-es, talán a 8 osztályos gimi első évét járja, matekból derékszöget szerkeszt és bizonyít, nyelvtanból a szavak összetételét vizsgálja, szünetekben a haverokkal benyúlják egymás uzsonnáját, stb.

Nehogy már egy ekkora gyereknek ne legyen agya felfogni, hogy bizony, ha kint hagy egy sütimaradêkot az asztalon, ami könnyen megromlik tehát hűtőben a helye, azt bizony az anyja esetleg megeszi.

És az még hagyján, mert lehet, hogy rosszul eshet neki, de ilyen hisztit csapni 11 évesen, hát bakker!

Nem a farok csóválja a kutyát, nem a lekvár teszi el a nagymamát, nem a levêl hordja a postást... Számos szólás is van ilyen helyzetekre.