Szülők, titeket is zavarna, ha szinte naponta rendelne a gyereketek kaját?

"elmész szépen bevásárolni ... és szépen nekiállsz, ...."

Ez az utasító stílus volt szerinted segítő hozzáállás?

"Nem egy unatkozó háziasszony vagyok bocs, hogy legyen időm gondolkozni a barom kérdéseiden, amiket te bonyolítasz bele. Tök jó, hogy neked annyi az életed, hogy nem dolgozol, itt doglesz egész nap, ja meg FŐZÖL. Ettől vagy valaki."

A betegséged miatt komoly pszichés problémáid vannak, továbbra is úgy látom. Dögleni te lehet, hogy szoktál, nekem arra nincs időm.

Az én életem tudod mi? Felelősségteljes állásban vagyok, több mint 30 éve folyamatosan dolgozom (jelenleg szabadságon vagyok), közel 50 évesen diplomát szereztem, közben pedig 3 gyerekes családanya vagyok, 5 fős háztartást vezetek, plusz a 83 éves anyósomra is odafigyelünk. És nem, nem főzök minden nap mert szükségtelen, tökéletesen friss marad egy étel 2. napra is; lehet, hogy megdöbbentő lesz, de létezik egy különleges találmány, ami frissen tartja az ételeket: hűtőszekrénynek hívják. Ha pedig tudomásomra jutna, hogy a 25 éves fiam ilyen stílusban "beszél" bárkivel, hát igencsak nem dícsérném meg miatta (és akkor most finoman fejeztem ki magam).

Sürgősen fel kéne keresned egy pszichológust. Vannak hozzád hasonlóan beteg emberek, mégsem viselkednek így másokkal (főként nem azután, hogy kérdésükre kaptak válaszokat).

Amúgy ha az elején legalább nagyjából vázoltad volna a konkrét felállást, akkor lehet, hogy más jellegű válaszokat kaptál volna. Ha megírtad volna, akkor pl. valószínűleg nem is reagálok, mert nem lett volna mire. Ha valaki önállóan él, "önellátó", saját jövedelemmel rendelkezik és úgy teszi mindezt, akkor hajrá! Magánügye. Csakhogy ez az elején nem derült ki, most pöttyentetted ide. Bocsi, nem vagyok gondolatolvasó.

Mindentől függetlenül: nem haragszom. Megértem a problémádat és remélem sikerül valamilyen úton-módon kibékülni saját magaddal. Tudom, hogy az én tanácsaim mind hülyeségek, de azért egy utolsót engedj meg: fel kéne keresni egy jó dietetikust, aki segíteni egy optimális étrend kialakításában. Lehet, hogy segítene abban, hogy javuljon az állapotod, ezzel együtt pedig a közérzeted és a világhoz való viszonyod is.

Jobbulást kívánok, méghozzá tiszta szívemből!

Semmi gond nincs ezzel. Miért ne ennél kedved és ételérzékenységed szerint?

Ne foglalkozz a lehurrogókkal, csak arra alapoznak, hogy ha nekik nem jobb, akkor nehogy már neked legyen kényelmesebb!

Én egyszer tettem fel itt egy olyan kérdést, hogy vajon megéri rendelni ételt? Na amit én kaptam arra. :D

Nem, nem hatotta meg őket, hogy veszélyeztett terhes voltam, hogy baj van, de el kell látni a családot, nem, ők úgy elhordtak mindennek, hogy köpni nyelni nem tudtam. Az volt az utolsó kérdésem.

Az első körben ha leírod a konkrét élethelyzetedet,akkor más válaszok érkeznek. Ebben az esetben inkább nekem az lenne a kérdésem: "Mit gondoltok, any anyukám miért nem főz olyan ételt amit megehetek? Ígyis úgyis főz, nem értem,hogy miért nem olyat,amit az allergiámból kifolyólag ehetek...."

Nekem az egészről az a véleményem,hogy te nem vagy kíváncsi mások véleményére,mert lepontiztál mindenkit,aki nem azt írta amit hallani szeretnél. Holott azért válaszoltak így,mert nem voltak tisztában a valós helyzettel. És megint csak nem értem a kétségeid az információ megosztással kapcsolatban, amikor ez egy anonim oldal,tehát baromira senki sem tudja,hogy ki vagy.

Az egésztől függetlenül szülőként zavarna,ha napi szinten ételt rendelnél. Hébe hóba nem bánnám, de minden naposan olyan érzésem lenne,hogy "nem elég jó" amit csinálok. És ezt senki sem szereti érezni. És ha már nem vagyok elég jó,tudni szeretném,hogy miért. Felnőtt emberekként pedig ezt általában meg kell tudni beszélni hogy mindkét fél tudjon rajta változtatni. Biztosan te is örülnél,ha több pénzt tudnál félretenni és anyukád is jobban érezné,hogy értékeled.