Ezért leértékelődne a szemedben a gyereked?
32 éves,borsodi asszony vagyok. A családból csak nekem van diplomám,így engem tartottak a 'család eszének'. Édesanyám 'fényes jövőt' szánt nekem. Igenám,csak speciális diploma,ami után nem kapkodnak a munkaerőpiacon,kutatáshoz,tudományos pályához jó. Nekem pedig dolgoznom kell.
2 évet dolgoztam legutóbb nagy szerencsével egy jó helyen,amiből errefelé nincs sok. Ki is nézték a helyemet,és nemes egyszerűséggel a polgármester egyik ismerőse látja el már az én feladatomat. Azóta munkanélküli vagyok. Rengeteg önéletrajzot kiküldtem,elmentem interjúkra,nem szakmámba vágóakra is,minekutána egy pizzasütői állás úgy néz ki,összejött.
Anyám sírógörcsöt kapott,hogy ezért taníttatott,ezért kár volt,ezt 8 általánossal is végezhetném,mert betanított munka,ezen a helyen még szakács végzettséget sem kérnek. Kijelentette,hogy leértékelődtem a szemében,oda van a család esze,hullócsillag vagyok,és úgy gondolja,hogy túlértékelt engem,nem is vagyok én olyan okos.
Hiába mondtam,hogy ez nem az én döntésem volt,és a pozícióharc kikészítette az idegeimet,amúgy se baj most,ha kicsit pihenek,pizzát sütök kiskosztüm nélkül,de azalatt is keresgélek,és ha újra összejön,megint felveszem a kiskosztümöt.
Anyu kijelentette,hogy innentől úgy veszi,hogy csak érettségim van,mert a diplomám használhatatlan,nem jó semmire.
Férjem rám bízza a döntést (neki is van diplomája,csak a nyelvvizsga híján ő nem váltotta ki), én még nem döntöttem,de hamarosan kell,mert más lehetőség nincs,a pénzre meg szükségünk van.
Kilences: igen,értem,amit mondasz. Itt a kérdés Édesanyám,aki a 'jót akarok neked' jegyében összeszidott,mint 10 évesen,és nagyon fájtak a kemény szavai.
Kicsit tudom magam függetleníteni a véleményétől,mert tudom,hogy egyébként nincs teljesen igaza,de abban sajnos igen,hogy van különbség aközött,hogy lehetnék egyetemi tanár is,és erre most pizzasütő leszek.
Tizenegyes: hogy ráhibáztál! Egyenesen gyűlöli a nyelveket,a középiskolában csak angolból és latinból volt kettes,a többiből végig négyes-ötös. Angolból meg is akarták buktatni. Különangolra járt,ott még jobban megutálta. Azóta is undorodik a nyelvtanulástól,azt mondja,fel se fogja teljesen a grammart,a kiejtést pedig nem tudja megjegyezni.
Ő matekból,fizikából jó,a diplomája pedig média szakterületű. Nagyon szereti.
Én is utáltam, gyűlöltem megszólalni, mert szégyenlős vagyok és féltem, hogy rosszul mondom. Nyelvvizsga előtt rosszul lettem, annyira féltem, aztán annyira kimerített a félelem, hogy már minden mindegy volt, csak túl akartam lenni rajta ezért beszéltem. 90% lett.
Ma már imádom, rengeteg a külföldi a kolléga és nagyon jó fejek, imádok velük beszélgetni. Fontos, hogy érezze, hogy normális ember a való életben a rossz nyelvtanért, vagy a hibás kiejtésért, ne tartja kevesebbnek, mert a mondandójára kíváncsiak. Aki érteni akar, az megért. Fontos a pozitív visszajelzés, hogy ezt ő is lássa. (Így, hogy beszélek és feloldódott a görcs, persze a nyelvtan és kiejtés is magától javult.)
Akkor kellett volna gondolkodni, mielőtt egy (szó szerint) büfészakra jelentkeztél az egyetemen.
A kérdésedre válaszolva: két egyetemista gyerekem van. A pályaválasztás előtt megbeszéltük, milyen diplomával lesz esélyük jó munkára. Tehát nem is jutottunk el addig, hogy leértékelődjenek a szememben a gyerekeim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!