Miért nem értik meg, hogy közel 20 évesen nekem ez kevés? Igazuk lenne?

Májusban leszek 20 éves, decemberben otthagytam az egyetemet. Azóta kb. semmit nem csinálok.

Vagyis jó, elkezdtem tanulni egy új idegennyelvet, összeköltöztem a barátommal, meg elfoglalom magam, de ez nekem így kevés...

Anya azt mondja, hogy akkor vállaljunk gyereket, akkor legalább nem érezném feleslegesnek magam, tudnék babázni és lenne időm kitalálni, mit akarok az életben. De semmi értelmét nem látom, hogy 20 évesen anyuka legyek 0 képzettséggel.

Apával beszélgettem arról, hogy szívesen elmennék dolgozni mondjuk 4 órába (ismerősök által lehetne jó munkám is, nem csak mosogatás, vagy hasonlók), de ő azt mondja, semmi értelme és ha elmegyek bárhova is, tőlük semmilyen támogatásra ne számítsak.

De ma is ennyiből állt a napom: felkeltem reggel, elmentem reggelizni két barátnőmmel. Utána sütöttem három fajta sütit, csináltam ebédet, azóta intézem a bevásárlást, sorozatot nézek és macskázok... A barátom is teljesen elutasító, pl. mondtam tegnap, hogy stewardess simán lennék, úgyis imádok utazni, repülni. Mire csak nevetett, hogy én inkább az a személy vagyok, akit kiszolgálnak és nem az, aki kiszolgál mást. Meg hogy gyönyörű kapcsolatunk lenne, ha én napokat távol lennék a munkám miatt.