Szerintetek igazuk van?

1. Tudtommal kitűnő a top annál hogy jobbak?

2. Ha kitűnő tanuló vagy hogy a fa.szba vagy 15 évesen 7.-es?? csak mert laza 3 évvel vagy lemaradva

3. Nincs vélod de az egyetem a célod?

Olyan költői homály ez az 5 sorod, hogy lenyűgöz.

Egyetemista vagyok, szóval első kézből mondhatom, hogy azoknak, akik azért mentek egyetemre, mert hallották, hogy menő, sokat lehet vele keresni/anyu-apu ezt mondta, a nagy része az első évben kihullott.

Hetedik osztályban nem kell még tudnod, hogy mi akarsz lenni, de számomra elég ellenszenves ez a megfogalmazás, hogy egyetem. És azon belül? Úgy jön le nekem, hogy ez se a te célod, csak sulykolják.

Szerintem egyébként nincs igazuk, a kitűnő bőven több, mint elég. Ők is voltak 15 évesek, nekik is volt esélyük évfolyamelsőnek lenni, és akár sikerült nekik, akár nem, most már tőled ezt fölöslegesen várják. Az jogos elvárás, hogy tanulj jól, de ezt már teljesítetted.

Viszont hogy a t*kömbe lehetsz te 15 évesen hetedikes?

az, hogy 7.esen (vagy 15 évesen, mindegy melyik a pontos) nincs célod, illetve nem tudod mit akarsz, az teljesen normális. Szülői marhaság ez a "mégis mit akarsz kezdeni magaddal" dolog. Én mondjuk ezt úgy kaptam állandóan, hogy nem voltam jó tanuló, magasról szartam a sulira, mert nem érdekelt. Főleg a gimnázium 4 éve. Az osztályelső dolog meg... inkább hagyjuk. Egy haveromat is folyton ezzel traktálták, mondanom se kell, egy idegi/lelki roncs volt a srác tizenpárévesen. Hajlamosak a szülők beállítani az elvárásokat, főként két okból:

1. nekik sikerült, szírrá gürizték magukat gyerekkoruk óra, jó sulik, aztán jó melóhelyek, stb, és te is legyél olyan

2. nekik nem sikerült, és a beteljesületlen életüket veled, a te teljesítményeddel akarják pótolni, vagyis te érd el azt, amit nekik nem sikerült

Namármost, ez mindegyik baromság. Egyrészt azért, mert miért akarnád te ugyanazt amit ők? Attól, hogy "belőlük lettél", az egyéniséged, az érdeklődésed visszakézből lehet pont ellentétes. Másrészt pedig, ez tapasztalat, az erőltetés sose szül jót. Ha még sikerül is teljesíteni a szüleid elképzeléseit, esetleg beteljesületlen vágyait, semmi sem garantálja, hogy ez téged mélyen, legbelül boldoggá fog tenni (max valami hasonlót érzel, mert a szüleid elvárásának való megfelelés teljesült). És ez hosszú távon negatív hatással lesz rád. Egy embernek kell megfelelned egész életedben, az pedig te vagy. Én is mindig görcsöltem faterék csesztetésén, még fősuli is végeztem, nem rossz eredményekkel (mivel ott már ösztöndíj járt a jó jegyekért, nem úgy mint a gimiben, ahol a nagy büdös lóf@$z se), aztán rájöttem, hogy mások elvárásai és a megfelelés miatt fölösleges elpazarolni az életet. Ehhez kellett, hogy kétszer majdnem meghaljak közúti balesetben, de ezek hatására átértékeltem az életemet, és ma már úgy vagyok vele, hogy "majd én azt tudom", és a lányomat is eszerint próbálom nevelni. Nyilván amíg kicsi, hallgasson rám (főként kajáljon szépen), de később csak vigyázzon magára, de járja a saját útját. Mert ha a szülők útját akarod járni, arra lelkileg elég könnyen rámehetsz.

Lényeg: hagyd a p1c$áb@, ne foglalkozz az egésszel, járd az utadat, és idővel kénytelenek lesznek elfogadni.

Ja, igen, lemearadt (9-es vagyok)

A főiskola/egyetem nem garancia a jó, ill jól fizető állásra, azok az idők elmúltak. Majd mehetsz valami gec1 céghez, akik diploma, nyelvvizsgák nélkül nem vesznek fel, de max 120ezer nettót kapsz kézhez, és ezért a szart is kihajtják belőled egy retkes irodában, és seggnyalásként még mehetsz mindenféle tanfolyamra, továbbképzésre, ha meg akarod tartani az állásod. Magyarul csak a stresszről fog szólni az életed. Ha el tudod dönteni, hogy mi érdekel, mit szeretsz, akkor arra tegyél fel mindent, diákként, suli mellett dolgozz valami diákmunkát, amíg úgymond "nincs tétje", nem a megélhetésért dolgozol. Csak ne szórd el ájfónra, tabletre, bulira, erre arra, hanem rakd el valami megtakarítási számlára, így amire szabadulsz az oktatás rabságából, addigra valami bizniszbe bele tudsz vágni, és legalább a saját főnököd, ja nem, bocs, a saját rabszolgád leszel, de legalább magadnak osztod be az idődet, és magadat nem tartod sakkban egy állandó kirúgási fenyegetéssel. Most, hogy egy ideje én is a saját főnököm lettem, rájöttem hogy anno ezt kellett volna csinálni, és sok sok agyf@$ztól kíméltem volna meg magam.

33/F