Mit csináljak, ha anya vőlegénye teljesen korlátozni próbál? Költözés előtt fél évvel minek kellenek ezek a szabályok?
Anyáék sosem voltak velem szigorúak, pl. 14 évesen elengedtek fesztiválokra, 15 évesen mehettem külföldre nyaralni a barátaimmal, sosem volt megszabva, mikorra jöjjek haza. Nem "kallódtam el", 3 és fél éve van barátom, 2 nyelven beszélek a magyaron kívül és az átlagom is jó.
Sok az idősebb barátom, barátnőm (20-24 évesek), ezért egyetemista körökben is mozgok, azok a bulik meg ugye hétköznap vannak. Sokat alszok a barátomnál is.
Erre anya vőlegénye kitalálta, hogy új szabályok legyenek, mert nem igazságos, hogy teljesen máshogy nevelnek engem, mint az ő lányát.
-Hétköznap az iskolán kívül nincs más program.
-Hétvégente csak egyszer mehetünk el és hajnal 1-re itthon vagyunk.
-A barátom nem alhat itt és én sem nála, barátnők is csak havonta egyszer és előtte legalább 1 nappal szólni kell, ez fordítva is igaz és csak hétvégente ez is.
-Este 11 után kihúzzák a modemet (tehát se tv, se wifi).
-Hétköznap nem alhatok apánál.
-Nincs hajfestés, "műköröm" (géllakk amúgy, a saját körmöm), szempillázás.
-Nincs főtt étel vacsorára (szóval csak olyan, hogy müzli, szenvics,stb).
Engem ez nagyon kiborított, mert nyáron elköltözöm, erre olyan szabályokat próbál felállítani, mintha 12-13 éves lennék. A lányával teljesen mások vagyunk, neki nincs párkapcsolata, túl sok barátja sem, nem is annyira társasági ember, általában vagy itthon van, vagy az anyukájánál. Szórakozni sem jár, néha-néha elmegy moziba, délután meg kutyát sétáltatni. Szóval őt ez nem rázza meg, mert szinte az iskolája és a ház között ingázik, de én megyek mindenfele. Meg nálam a bulik alatt nem azt kell érteni, hogy lerészegedek, sokszor inkább a társaság és a zene miatt megyek, vagy mert tudom, hogy másokkal nem tudnánk megoldani, hogy máskor találkozzunk.
Értelemszerűen nem ezektől fog megváltozni a világnézetem, de anya nem mond semmit, csak hogy "ezt a pár hónapot már kibírom így, ne cirkuszoljak"...
Igen, szeptember elején lettem 18.
Ráadásul eléggé látszik a különbség köztem és a lánya között.
Pl. ő most kitalálta, hogy inkább nem megy még továbbtanulni, mert úgy érzi, "nem áll készen, hogy a szülei nélkül intézze a dolgait", múltkor kértem, hogy vigyen már el kocsival egy barátnőmhöz (bulizni mentünk, annak meg nem láttam értelmét, hogy elmenjek a sajátommal, aztán taxival haza, majd másnap vissza érte). És teljesen lefagyott, hogy hát ő még azon a környéken nem vezetett, meg amúgy sem mer úgy, hogy egyedül van a kocsiban, várjuk meg inkább anyáékat, hogy valamelyikőjük velünk jöjjön, vagy elvigyen...
Nem mer telefonon kaját rendelni, ha olyan szám hívja, amit nem ismer, nem veszi fel és pánikol, hogy vajon mit akarhatott, aki hívta, de visszahívni sem meri. Szóval nem éppen úgy viselkedik, mint aki mindjárt felnőtt életet él, olyan, mint egy kislány.
Elég elszomorító anyukád hozzáállása is...
Szerintem is hozd a fickó tudomására, hogy téged anyukád és apukád nevelhet. Őneki konkrétan SEMMI JOGA hozzá.
"Hétköznap nem alhatok apánál." - Ehhez gondolom még apukádnak is lenne hozzáfűznivalója. Ha én apukád helyében lennék, egyszer emelt hangon igazítanám el ezt az idiótát, de a volt feleségemnek is megmondanám, hogy ilyet meg ne próbáljanak, mert megyek a bíróságra. Ill. négyszemközt neked, kérdező, apukád helyében felajánlanám, hogy költözz át hozzám még arra a pár hónapra is. Esetleg vesd föl neki te, ha úgy gondolod. Apukádnál nem kéne "kibírni ezt a pár hónapot", hanem jól éreznéd magad, mint eddig is.
Ha már 18 éves is elmúltál, akkor végképp röhej az egész.
Még anyukád és apukád sem szabhatna ilyen korlátokat.
Én biztos megmutatnám neki, hogy én itthon otthon vagyok, ő meg egy betolakodó, aki örüljön (utalva egy korábbi válaszolóra), ha nem vágnak egy joghurtot a képébe.
A másik kislányt levettem a leírásból, hogy milyen. (Gondolom mások is).
Az apádtól nem tilthat el. Egyrészt, mert az apád, másrészt, mert az apád, harmadszor mert az apád, te meg tizennyolc elmúltál, de itt ez nem számít.
Hát amikor tizennyolc voltam is, kisebb dolgokért is kinyitottam a számat. De szóval, nem biztos, hogy joghurt lenne a kezemben, amikor pofán -------. Amúgy negyven vagyok és nő.
Ja, és nem tolnék így ki a tizennyolc éves gyerekemmel, ha a pasim gyereke lenne, azzal pláne nem, úgy gondolom, hogy vannak e tekintetben határok, és ráadásul korhatár is van. Ennyi baromságot nem tudom hogy lehet kitalálni, valamint hogy mi értelme van, a másik ember csesztetésén kívül.
Anyád meg igazán kiállhatna melletted, akkor is, ha szereti ezt a csávót. Gondolom a csávó a saját lányát ebben a náci-stílusban nevelte. (a többit hozzáképzeltem, van tapasztalatom). Mi az, hogy nincs főtt étel vacsorára??? Én ugyan nem vagyok érte, de az étel!!! Könyörgöm!
Na kész.
Költözz apukádhoz, beszélj anyukáddal, meg a vőlegényével is.
Jééézusom!
Nem akarok édesanyádról csúnyát írni, de nagyon ...hmhm...hiánya lehet, ha ilyen alakkal képes volt összeállni.
Te már rég nem fogsz velük lakni, amikor anyád úgy fogja bánni ezt a döntését, mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!