Normális az ilyen szülő?
Röviden: Vidéki kisvárosban éltünk a párommal 3 évvel ezelőttig. 3 éve elköltöztünk Budapestre, mert nekem ugyan volt munkám, ami vidéken nagyon jónak számított, egy hivatalban dolgoztam, havi 82 ezer nettoért. Ám páromnak nem volt állandó munkahelye diplomával sem.
Most mindketten viszonylag jól keresünk, így belevágtunk a családalapításba. A baba már útban van :)
Anyám azóta napi szinten bőg, hogy nem fogja látni az unokáját, mert messze lesz. (200 km) és ő annyit nem tud utazni, meg fél, mert eltéved...stb...kifogások.
Mert mertem mondani, hogy az első 1 hónapban nem fogok tudni egy újszülöttel utazgatni. Később már nyilván más.
Most heti többször sírva hív fel, hogy költözzünk vissza, vegyünk ott házat. (elmaradott kisváros, hatalmas munkanélküliség, béka segge alatt lévő fizetések...már ha egyáltalán sikerülne elhelyezkedni mindkettőnknek, amire esély szinte semmi.)
Most legutóbb már olyasmikkel hívott, hogy ő meg fog halni, kimegy a temetőbe stb...
Most viszonylag jól keresünk, nem sokkal kevesebb gyedet fogok kapni, mint a nettom, ezért mertük bevállalni a babát is. Most érezzük viszonylag anyagilag biztosnak magunkat. Persze van némi hitel, de úgy vállaltuk be, hogy ha bármelyikünk fizuja kiesik, akkor is tudjuk fizetni.
Mit tudok tenni anyám érzelmi zsarolásai ellen?
Nem érti meg, hogy a saját gyerekem jövőjét is néznem kell...ott pedig sajnos nem sok szépet jósolnék...miért nem tud racionálisan gondolkodni?
Innen Bp kb. 250 km-re van. Ismerősöm szülei (az ismerősöm még gyerek 13 éves) Havonta 2x Inter City-vel (az út kb. 2 óra) mennek oda előadásokt tartani. Ezt csak azért mondtam hogy értsd hogy tényleg nem nagy érvágás.
Mondd meg neki hogy vagy méltóztatik felülni a vonatra vagy akkor tényleg nem látja a babát. Én mondjuk még egy egy hónapos babával se rohangálnék az elmebeteg anyám miatt. Ha nem tetszik ez van. Nem azt akarta mindig is hogy szülőként büszke lehessen hogy a gyermeke nagy dolgokat ér el az életben??!! Most büszke lehetne! Tudom hogy milyen faluból városba költözni,nem semmi Budapestre meg aztán...
Kitartás!
én is kitartást kívánok a helyzethez!
Ha csitítgatod, és félénken reagálsz, próbálsz vele erről a helyzetről beszélgetni, akkor azzal adod alá a lovat, mert figyelmet kap a hisztiért cserébe. Visszament gyerekbe (regressziónak hívják), pátyolgatásra, vigasztalásra vágyik, és arra, hogy ő legyen a legfontosabb.
Zárd rövidre az ilyen beszélgetéseket. Nevess a telefonba. Mondd meg neki, hogy látod, hogy máris szereti a megszületendő unokáját, pontosan erre van szüksége a gyerekednek, és hogy ha szereti, úgyis eljön, úgysem fogja kibírni. Fogd fel könnyedén, vagy legalábbis mutasd ezt feléje. Söpörd le a témát, legyenek talonban ötleteid a témaváltáshoz.
Ne. Költözz. Vissza.
Ha megteszed, akkor ez csak az első lépés volt, és legközelebb az első nézetkülönbségnél jön majd az, hogy ha ellenkezel vele, akkor ő abba belehal. Mindent meg fog tenni, hogy a párod ellen fordítson. Tudom, milyen az érzelmi zsaroló szülő. Nem lesz boldogabb attól, ha visszamész.
Ő ilyen, miért ne lenne normális.
Könnyen felcimkézed, hogy ez pedig érzelmi zsarolás, mások meg, hogy hiszti, stb. Pedig csak senki nem jóindulattal próbálja nézni, sőt.
Van, aki nem tud racionálisan gondolkodni. Akkor már kitagadod, nem is az anyád? Nem vagyok biztos benne, hogy a saját gyereked jövőjét -is?- nézed. DE magyon alkalmas mentségnek, ürügynek.
Még jó, hogy ennyi hiteles pszichológus van itt, és mind csak téged igazol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!