Hogyan lehet egy szülő ennyire elfogult a gyerekével szemben? Ennyire nem látják, milyen is igazából?

Unokatestvéremről jutott eszembe a kérdés, akiknél tegnap voltunk.

Azt tudni kell, hogy ő 8 éves (fiú), és annyira el van kényeztetve, el van kapatva, hogy arra szavak sincsenek! Alapba kibírhatatlan, lilára ordítja a fejét, ha nem tetszik neki valami, a szülei mégis a lába nyomát is megcsókolják, otthon ő a kisherceg, és most karácsonyra is egy tonna játékot kapott.

A lényeg a következő:

Amikor náluk voltunk, és előjött a téma a gyerekről, a szülők egyszerűen vállat vonva újságolták, hogy a gyereknek nemsokára új iskolát kell keresni, mert a mostani nem hajlandó már tovább befogadni. Anyum mondta (egyik barátnője abban a suliban tanárnő), hogy ez a gyerek több, mint 3 igazgatóit beszedett, állandóan zavarta a tanórákat, órán azért hisztizett, mert nincs kedve tanulni és ki akar menni játszani, bántotta az osztálytársait, elvette azt mindenkitől, ami tetszett neki, stb stb.

A szülei viszont tegnap megállás nélkül dicsérték, mert milyen ügyes, és életrevaló! Meg persze a tanárok pikkelnek rá, meg utálják, és direkt kirúgatták, pedig a kisfiuk semmi rosszat nem csinált sose.

És nagy bánatomra bejelentették, hogy ők akarnának még egy gyereket! :(

Az óvodát valahogy átvészelték, de ott is panaszkodtak rá amúgy.

Én ezt nem értem. Oké, hogy minden szülő elfogultabb a saját gyerekével, na de ennyire?? Vagy ők direkt nem akarják észrevenni, hogy rajtuk kívül a gyereküket szó szerint egy kanál vízben fojtaná meg mindenki? Anyum is mondta, hogy a suliban sem volt egy darab barátja se, már az első évben szó szerint kiutálta mindenki a viselkedése miatt.

Vagy normális ez egy szülőtől? Az ilyen szintű elfogultság.

Nektek mi a véleményetek?

Mi lesz ezzel a gyerekkel?

Van ilyen ismerősötök/történetetek? Hogyan végződött?