Normális az ilyen szülő?
Röviden: Vidéki kisvárosban éltünk a párommal 3 évvel ezelőttig. 3 éve elköltöztünk Budapestre, mert nekem ugyan volt munkám, ami vidéken nagyon jónak számított, egy hivatalban dolgoztam, havi 82 ezer nettoért. Ám páromnak nem volt állandó munkahelye diplomával sem.
Most mindketten viszonylag jól keresünk, így belevágtunk a családalapításba. A baba már útban van :)
Anyám azóta napi szinten bőg, hogy nem fogja látni az unokáját, mert messze lesz. (200 km) és ő annyit nem tud utazni, meg fél, mert eltéved...stb...kifogások.
Mert mertem mondani, hogy az első 1 hónapban nem fogok tudni egy újszülöttel utazgatni. Később már nyilván más.
Most heti többször sírva hív fel, hogy költözzünk vissza, vegyünk ott házat. (elmaradott kisváros, hatalmas munkanélküliség, béka segge alatt lévő fizetések...már ha egyáltalán sikerülne elhelyezkedni mindkettőnknek, amire esély szinte semmi.)
Most legutóbb már olyasmikkel hívott, hogy ő meg fog halni, kimegy a temetőbe stb...
Most viszonylag jól keresünk, nem sokkal kevesebb gyedet fogok kapni, mint a nettom, ezért mertük bevállalni a babát is. Most érezzük viszonylag anyagilag biztosnak magunkat. Persze van némi hitel, de úgy vállaltuk be, hogy ha bármelyikünk fizuja kiesik, akkor is tudjuk fizetni.
Mit tudok tenni anyám érzelmi zsarolásai ellen?
Nem érti meg, hogy a saját gyerekem jövőjét is néznem kell...ott pedig sajnos nem sok szépet jósolnék...miért nem tud racionálisan gondolkodni?
Az a baj, hogy sajnos gondolkodásban nagyon elmaradottak a szüleim. 3 év alatt, egyetlen alkalommal voltak nálunk, akkor is azért, mert újították fel a konyhájukat, én én kísértem őket el vásárolni az ikeába.
Már mondtuk neki, hogy felül a vonatra, kimegyünk elé, elhozzuk, vissza is visszük. Neki sajnos semmi nem jó. Ők biztosan nem fognak elöltözni, ideiglenesen sem...azalatt az egy alkalom alatt is, amikor feljöttek, kb 2 órát töltöttek el az otthonunkban.
Párom is elhozná, akár hétvégékre is, de semmire nem ad normális választ, csak bőg, és azt hajtogatja, hogy akkor nem lát engem, meg az unokáját.
Nem túl kellemes ezt hallgatni, és ezen idegeskedni ilyen állapotban.
Párom szülei kb havonta, ket havonta fel szoktak jönni, egy helyen laknak a szülők, így ők is felajánlották, hogy jöhetnek együtt is, ám az anyámnak semmi sem jó. Most a páromat szidja emiatt, hogy "elvitt onnan".
"Most legutóbb már olyasmikkel hívott, hogy ő meg fog halni, kimegy a temetőbe stb..."
Feleslegesnek érzi magát. Talán depressziós is. Te meg dühös vagy rá, ettők még rosszabbul van. Orvosi segítség kellene neki, mielőtt tényleg megteszi, nem? Empátia kellene neked, ha a gyereked fog majd sírni, azt is érzelmi zsarolásnak fogod titulálni, vagy annak az okain elgondolkodsz? Ha anyukád nem ilyen volt mindig, akkor nyilván most komoly baj van a fejében, ez eddig nem jutott eszedbe?
"Most legutóbb már olyasmikkel hívott, hogy ő meg fog halni, kimegy a temetőbe stb..."
Ez nem feltétlenül depresszió (bár az is lehet benne).
Ez hiszti - meg persze a legrondább fajta érzelmi zsarolás.
Kérdező, te mindent megtettél. Anyád kényelmesen utazhatna hozzátok, láthatna téged és az unokáját, amennyit akarja.
Igazából NEM ez a baja (lehet, be sem vallja magának), egyszerűen nem bírja feldolgozni, hogy kirepültél. De vissza nem lehet haladni, csak előre.
Neki kell alkalmazkodnia a helyzethez.
Neked egyik füleden be, a másikon ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!