Tényleg túl szigorúak velem a szüleim?
Lassan 18 éves leszek, a húgom 12 éves, de még mindig úgy kezelnek minket,minta 5 éves óvodások lennénk, ami nevetségesnek tűnik,de valójában borzasztó.
Jómódúak vagyunk, azért tényleg nem panaszkodhatok,hogy szinte mindent az első szóra megkapok, szép környezetben nőhettem fel, viszont rengeteg mindentől el vagyok tiltva, és ezt nem az extrém,kicsapongó életmódra értem.
Egy kicsi bizalmuk sincs bennem. Állandóan belekötnek mit viseljek, hogyan rendezzem be a szobámat, milyen filmeket nézzek.
És a húgommal is ezt csinálják.
Sokáig még azt sem szabadott eldöntenem,hogy a piros vagy a kék színt szeressem jobban, mert anyám rühelli a hideg színeket és azt,ami "nem természetes".
Én az internetet tényleg csak értelmes dolgokra használom, nem játszom idióta függőséget okozó játékokkal, nem nézek rajta "erkölcstelen" dolgokat, ők még is úgy könyvelnek el,hogy "egész nap döglök a gép előtt", holott feleannyit sem használom,mint egy mai átlagos fiatal.
Művészeti pályára szeretnék menni. Anyám még rám hagyja, de ő sem támogat benne,apám meg csak ócska bohóckodásnak tartja és szerinte nem tisztességes foglalkozás,amit űzni akarok.
Az a legcikibb,hogy nekem még barátaim sincsenek.
De még esélyt sem adnak rá,hogy szerezzek, hiszen nagyon visszahúzódónak és félénknek neveztek - mert társaságban ők is ilyenek.
És az a legrosszabb,hogy örökre magukhoz akarnak láncolni. Eldöntötték,hogy a hátsó kertbe fogok építkezni,a húgom pedig megörökli a házat, mert attól félnek,hogy egyedül maradnak a házban és nem láthatja elégszer az unokáit.
Én biztos vagyok benne,hogy városban kívánom folytatni az életemet és a gyerekeimet sem fogom a mi kisvárosi barátságtalan oktatási intézményeinek kezébe adni.
Egyébként ez a téma egyébként is távol van,hiszen még egy kapcsolatom sem volt.
Ez pedig egy másik téma... elég különc vagyok. Biszexuálisnak tartom magamat, de persze házasságot csak férfivel tudok elképzelni.
Ezt sokáig én sem akartam elhinni magamról, de régóta érzem ezt.
A szüleim pedig meg vannak győződve arról,hogy aki nem hetero, az fogyatékos és nem normális.
Nagyon nehezen tudok velük ilyen dolgokról beszélgetni, anyám szerint ennyi idősen még semmit nem kéne tudnom pl. a szexről sem. Szerinte,konzvervatívként házasság után kéne ilyen témákat érinteni.
Természetesen én is csak annak "adnám oda magam",akivel elköteleztem magam, de azért ennyi idősen igazán nem tilthatnak el attól,hogy megismerkedjek saját magammal, a női mivoltommal.
Én vagyok nagyon szabadelvű,vagy a szüleim túl szigorúak?
válasza: válasza: válasza:Nem vagy szabadelvű az elmondásaid alapján. Sőt-bár nem akarok ítélkezni-a szüleid tűnnek végtelenül önzőnek. A magukhoz láncolással nem veszik észre, hogy voltaképpen Téged fosztanak meg egy normális párkapcsolat, a baráti kapcsolatok lehetőségeitől.
Úgy gondolom, sok szülő nem veszi észre, hogy a túlzott korlátozás mennyire ellentétes hatáshoz is vezethet. Persze nem azt mondom, hogy szélsőséges dolgokban nem kell irányítaniuk, segíteniük Téged, hiszen mégiscsak ők nevelnek és felelnek érted, de a szobád berendezése, a filmek, amiket megnézel pont nem ilyen dolgok.
És 18 évesen már valóban meg kell ismerned a női mivoltodat. Nem azt mondom, hogy fűvel-fával szexelni kell, de igenis szükséged van ebben a tekintetben is egy normális én-képre, tudnod kell, hogy mit és hogyan szeretnél, mert hosszútávon ezek is segítenek majd abban, hogy kiegyensúlyozott életed legyen a férjeddel.
Elgondolkoznék egy családterapeután, vagy olyan pszichológiai kezelésen, ahol együttese foglalkoznak a családoddal és Veled is. Sajnos, én komolyan nem látok más utat.
válasza:Nekem anyum tervezte el, hogy a kisvárosunkban maradok, itt lesz a munkahelyem, de azért nem ez az álmom. Az én szüleim is szigorúak, de gondolj bele, hogy 1 év és egyetemista leszel és könnyebben tudod a saját életedet építeni. Addig szerintem próbálj lassan egy kicsit kibontakozni a láncaik közül, tanulj meg főzni, idegen nyelveket és így nem lesz annyira nehéz a külön élés. Időnként menj el szülinapokra ha meghívnak, szilveszterezni és keresd a társaságot.
18/L
válasza:A szüleid - a leírásod alapján - szélsőségesen konzervatívak, a szeretetük majomszeretet. A gyereket, ahogy nő, el KELL engedni. Akkor lesz életképes, önálló, FELNŐTT ember. Sajnos ez nálatok nem történt meg. Sőt, a szüleid önzők, ha azt tervezgetik, hogyan fogjátok majd a húgoddal gondozni, ápolni őket öregkorukban. Azt javaslom, próbálj elköltözni otthonról, ha nem akarsz a szüleid játékbabája/szolgája lenni életed hátralévő részében. Keress kollégiumot vagy albérletet.
.
Ami a szexet illeti, a házasságkötés után beszélgetni róla már eső után köpönyeg. Meg kell ismerned magad, mg kell ismerned a párod is, mielőtt össszekötöd vele az életed. Egyáltalán nem biztos, hogy biszex vagy, ha még egyetlen kapcsolatod sem volt. Válj külön minél hamarabb, mert különben sosem nősz fel.
válasza:akik azt mondják hogy költözzön el otthonról, akkor már tanácsot is adjanak hogy ennyi idősen hogyan álljon meg a saját lábán.
azért ne felejtsük el hogy nem egy beskatulyázott meglett felnőtt nőről van szó, hanem egy 18 éves lányról...
persze a leírás alapján a szülők nyilván nem a legjobb nevelési módszert alkalmazzák, de nem hinném hogy ebben az esetben az egyetlen opció az azonnali elköltözés lenne.
egy beszélgetés sokkal többet érne szerintem.
válasza:Szülőktől távoli egyetem.
"
azért ne felejtsük el hogy nem egy beskatulyázott meglett felnőtt nőről van szó, hanem egy 18 éves lányról... "
Igen. Ha babusgatni kell, akkor egy 18 éves is lány, míg ha a keménységet kell előhozni akkor már nő.
18 évesen szavazóképes, a döntéseinek következményeit magának kell viselnie, büntethető stb. Az ilyen neveléseknek köszönhető, hogy 18-25 éves 'gyerekeket' nevelünk. Mikor lesz felelősségteljes felnőtt? 35 évesen?
Hivatalos ügyeket azért tud intézni remélem. Gyereke lesz, háztartás meló stb. akkor mi lesz? Be fog pótolni 5-7 évet, művész suliban? Vagy Ő is 35 évesen fog gyerek vállalásban gondolkodni? Értem, hogy még nincs 18, de pár hónap múlva már felelősségteljes lesz?
Hiába mondják, hogy 18 évesen még gyerek, de ez csak azért van, mert 14-17 éves korukig nem kapnak felnőtt mintát, majd hipp-hopp 18 évesen meg csak annyit mondanak neki, hogy már felnőtt vagy és kész.
Sajnálom a kérdezőt, nem az ő hibája, de hogyan szocializálódott rendesen? Voltak gyerekként balhék, amiket NEKI kellett elsimítania, amikért neki kellett vállalni a felelősséget, konfrontálódott-e egyáltalán? Volt magára utalva rázósabb helyzetekben? Autóval anyagi kárt okozó balesetben is apucit veszik elő, vagy őt? Kinek okoz bűntudatot, ha megsérül valaki miatta? Apunak? Ráadásul 17 évesen már vezethet. Ha tényleg ilyen kislányok/kisfiúk 18 évesen, akkor nem kellene változtatni a szabályokon, hogy ne legyen a keze alatt 1-1,5 tonnás gép?
Amiket írtam nem feltétlenül a kérdezőre vonatkozik, eldönti, hogy ezek mennyire igazak rá, de nem tudok elmenni az mellett, hogy ennyi idős embereket gyerekként fogad el mindenki.
válasza:Valóban éles a váltás a gyerek és a felnőtt között a megítélés szempontjából. Szerintem 22 éves kora előtt nagyon kevés ember nevezhető felnőttnek.
Jó lenne egy kollégiummal kezdeni az önállósodást, de kedves előző válaszadók, abba belegondoltatok, hogy a család nem fogja elengedni, vagy kizárólag olyan egyetemre-főiskolára mehet majd a kérdező, amilyen a szülőknek tetszik? Van egyáltalán ilyesmi tervben, Kérdező? 18 éves vagy, ha tervezel ilyet, ha fölvettek volna valahová, akkor biztosan írtad volna...
A szüleid túl szigorúak. Bocsáss meg, ha ez durván hangzik, de abba sem gondolnak bele, hogy így ki fog Téged feleségül venni. Hiszen nem is Téged vennének el, hanem az anyád és az apád játszaná a főszerepet a TE házasságodban!
Kezdd el meghúzni a határokat. Alakítsd ki az éned határaid. Azt, hogy mi valóban a Te véleményed, és mik azok a hangok a fejedben, amik a szüleid véleményét hajtogatják és lelkiismeret-furdalást próbálnak okozni Neked. Dolgozz, tegyél félre, találj BÁRMILYEN LEGÁLIS módot rá, hogy kiszabadulj onnan. Lázadj.
Megint bocsánat a durvaságomért: bizonyára szokták mondani Neked, hogy szeretnek. De nem is ismernek, mert nem lehetsz önmagad mellettük.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Egyébként jelenleg is kollégista vagyok gimnáziumban, hétvégente vagyok otthon.
Még csak jövőre fogok egyetemre felvételizni, és még nem vezetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!