Szüleim túl szigorúak. Mit tehetnék? (többi lent)
Alapból nem vagyok az a mindennap elmenős fajta, sőt. Inkább értelmesebb dolgokkal töltöm az időt minthogy minden nap leigyam magam. Soha nem volt velem semmi gond sem, nem szoktam cigizni, drogozni, inni, bulizni. Egyiket sem próbáltam és nem is szeretném. Valahogy én nem ez a fajta vagyok.
De ha éppen szeretnék egyet menni sétálni akár suli után, akár csak úgy hétvégén, szüleim sosem engednek el, vagy csak akkor ha sokáig könyörgök. Gyakorlatilag semmi okot nem hoznak fel, csak annyit, hogy nem, és kész.
Tavaly összejöttem egy ukrán fiúval, és ebből is csak veszekedés lett. Akármikor el akarunk valahova menni, nem akarnak elengedni. Azt nyilván sosem kértük, hogy had aludjon nálunk vagy én náluk mert úgysem engedték volna meg, amit meg is értek, úgyhogy nem is erőltettem. Barátom szülei felajánlották, hogy elvisznek engem is Ukrajnába nyaralni(minden évben el szoktak menni egyébként, direkt azért hogy meglátogassák a rokonaikat). Kész csoda volt, hogy szüleim megengedték, de sanda gyanúm, hogy ezután ilyet soha többet nem fognak megengedni, mert a barátom szülei ránk nyitottak, amikor szeretkeztünk. Erre a szüleim teljesen kiakadtak, elhordtak mindenféle idiótának. Nos, ez volt az első alkalom vele, és szerintem ebben nincsen semmi rossz, szóval nem igazán értem ezt a reakciót.
Szerettem volna egy új mobilt, mert a mostani már romladozik, és már lassan több mint 2 éve megvan, de most átváltottak sértődött módra, és beszélni is alig akarnak velem, mobilt pedig csak akkor kaphatok, ha teljesen elromlik. Már így is alig tudom használni, csak megjegyzem.
Egyszerűen nem lehet velük normálisan beszélni. Kértem tőlük, hogy kicsit had legyek szabadabb, szeretnék néha kimenni, nem csak a 4 fal között bezárva lenni, szeretnék többet lenni barátommal, de nem. Semmi nem változott.
17/l
Ez 17 evesen szerintem nem normális
Miert nem lehet elengedni setalni?!
Nem este a korom sötétben akarsz sétálgatni -.-
Lassan nagykorú leszel
Es b.noidhez se engednek el?
Csak, hogy itt legyek kis "társaság" és "megértő személy" képében, hasonló szituációban szenvedek en is. Ha egy évvel kisebb is vagyok, akkor is állíthatom, hogy szörnyű mennyire nem bíznak meg bennem a szüleim és a délutáni/délelőtti órákban sem engednek sehova, nem, hogy még estefelé. Van mikor nem bírom és kiruccanok én magam, amit vagy megúszok, vagy észrevesznek és akkor jön a lecseszés és a "szobafogság" (nem mintha egész életemben nem lennék ebben a büntetésben). Nem járok sportolni, zenélni, szakkörökre, nem találkozhatok a barátnőimmel, nem voltam még náluk, lemaradók szulinapi partikről, még a plázákba/mozikba is csak félévente megyek el normálisan és igen! Nagyon idegesítő! Megértelek és en is kérdezem: miért?
(A fiúkkal nincs gondom. Barátom nincsen es nem is nagyon tervezem a közel jövőben. En úgyszint nem járok bulikra, nulla alkohol, drog, cigi, és Színötös tanuló vagyok, úgyhogy nekem még ki is járna...)
Szerintem is a továbbtanulás a megoldás, elmész valahova messze, ahonnan max havonta 2 havonta mész haza, és egyből lesz életed.
Mondjuk nekem a nagymamámnál volt a menedékem, oda mindig mehettem, és akkor ott elvoltam az állatokkal, voltak ott barátai, sétáltam sokat, mindig ki tudtam kapcsolódni és soha nem ellenzett semmit, sőt ő volt sokszor a cinkostársam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!