18 évesen még viselkedhet úgy egy lány az édesanyjával mint egy tipikus kamasz?

Már bocs kérdező, de nekem most Te tűnsz „tipikus kamasznak”. Már többen is finoman megfogalmazták mi a probléma, de te csak azért is figyelmen kívül hagyod „hárítasz” és nyavalyogsz:

Juj a lányom nem csinálja azt amit mondok ,

jujj a láááányom nem mond el nekem semmit,

juj, juj a lányom nem szeret,

összefoglalva: Szegggény én, a gonosz lányom nem egy bólogatós kutya.

És persze mindent a lányodra, válásra égy szóval magadon kívülálló dolgokra fogsz.

Ha eddig még nem fogtad volna fel, A LÁNYOD ÖNNÁLÓSODNI SZERETNE!!!!!

A kéretlen „deháténcsakjótakartam” tanácsoktól MINDENKI a falat kaparja, nem kell hozzá kamasznak lenni, és a „mindet jobban tudok, mert szülő vagyok és idősebb tapasztaltabb és bla bla bla…”.mamikákkal ugyanez a helyzet.

A lányod már nem egy kis 8 éves aki magára gyújtja a házat ha nem koordinálod minden mozzanatát!

Törődj a saját életeddel, már ha van, és szállj le egy kicsit a lányodról, különben néhány év múlva ugyanitt fogysz nyavalyogni arról, hogy vajon miért nem jön soha látogatóba a lányod.

Ui.: A gyerek nevelés nem olyan mint a főzés, nem úgy megy hogy ha te mindent úgy és akkor csinálsz ahogy ’kell’, akkor tökéletes eredményt kapsz úgyhogy hanyagold a kamaszkezelő kézikönyveket mert a lányod egy EMBER nem egy gép ami megfelelő programozással úgy működik ahogy szeretnéd.

Ne szólj bele kéretlenül az életébe.

Csak akkor adj neki tanácsot, ha kifejezetten kéri.

Ha ezt meg tudod állni, lassan javulhat a kapcsolatotok.

Ha nem, folytatódik az állóháború addig, amíg külön nem költözik tőled.

Uh, nos,

azért, ha nem tart rendet maga körül, és helyette Önnek kell, akkor de, igenis szóljon rá.

Az egy másik dolog, hogy az életébe ne, mert majd ő szép lassan nyit, és beengedi Önt,

azonban ha a környezetében nem tart rendet és másoktól várja el, hogy megtegyék helyette, akkor de, tessék csak felhívni rá a figyelmét.

Ha eltakarít maga után x órával később, akkor rendben, de nem teljesen.

Kérje meg, hogy akkor, amikor éppen mondja, mert szüksége van a helyre/konyhára blabla később, és nem fog ideférni elpakolni, mosogatni, és a többi.

Sok sikert, és majd írja meg, mi történt!

26-ra: Egyenként sorra veszem a kérdéseidet.

-Ne szóljak rá ha nem akarja a gyógyszert szedni ahogy kell?

Nagyon nehéz kérdés, kb. határeset! Nekem pont idős édesapámmal van hasonló problémám. Szelíden, finoman, kedvesen mondhatod, de ne legyél erőszakos. Esetleg kérdezd meg őszintén, miért nem szedi (tart a mellékhatásaitól, valaki mást tanácsolt, nem érez tüneteket stb.). Valahogy úgy fogalmazd meg neki, hogy hangsúlyozd, hogy szereted őt, aggódsz érte, és ezért kéred őt.

-Ne szóljak ha éjfél után jön haza?

Ne. Ez az ő dolga.

-Ne szóljak ha cigarettát láttam a szobájában és tudom hogy a barátnői dohányoznak?

Tehát arra gondolsz, hogy a barátnőivel együtt ő is elszív néhány szálat? Szerintem őszintén beszélj arról, miért tartod rossz döntésnek, ha valaki dohányzik. Mint a gyógyszernél, hangsúlyozd, hogy szereted őt, azt kívánod, hogy amennyire csak lehet egészséges legyen, csupán ezért hoztad ezt szóba. Direktben ne tiltsd neki és ne vitatkozz vele. Természetesen a ti lakásotokban ne gyújtson rá.

-Ne szóljak ha nem mosogat el maga után?....hozzá teszi hogy később fog,de én azt nem tudom kivárni?

Itt általánosságban nehéz tanácsot adni. Az világos, hogy a házimunkából neki is ki kell vennie a részét. Attól is függ, hogy a később, az mennyivel később... Pl. ha munkanapon délután vagy este eszik otthon, meg lehet beszélni, hogy lefekvésig legyen elmosogatva - és ha másnap reggel látod, hogy nem tette meg, azt joggal teszed szóvá.

De be lehet osztani azt is, hogy pl. felváltva főztök, és mindenki akkor mosogat, amikor főzött. Vagy ha ő mást szívesebben csinál, akkor pl. menjen el a boltba, te meg addig elmosogatsz.