Mi a véleményetek az olyan apáról, aki több mint harminc éven keresztül rá sem hederít a gyerekére?

Én kiegészíteném itt az egyik felhasználó hozzászólását.

A vér tesz családtaggá valakit, ez egy kiváltságos helyzet. Ez a valami, még ha jelentéktelennek tűnik is, nagyon fontos lehet akármilyen átültetéssel járó betegségnél, vagy pusztán az életed során. Tőle örökölted a vonásaidat, egy kis részét a természetednek, részben miatta vagy olyan, amilyen.

Ez nem zárja ki azt, hogy törődéssel, szeretettel, kitartással ugyanúgy lehet más is családtag. Az is családtag, aki úgy viselkedik hosszabb ideje, akivel együtt nőtt fel az ember. A lényeg a közös rész. Érzelmileg és/vagy vér szerint.

Persze a legjobb, ha a kettő együtt áll fent.

Egyébként nem vagyok valami nagy gyász szakértő, de azt hiszem, nem a tagadás áll a gyászfolyamat végén, hanem az elfogadás.

Akkor leszel túl rajta, ha elfogadod, hogy van egy apád, aki a pocsék apa. De attól még létezik, és apának tekinthető. Csak egy szerencsétlen gyáva ember, aki fél attól, hogy az életed része legyen.

Mert az lemondásokkal járna, mert az felelősséget ró rá, vagy attól fél, hogy nem tudna eléggé szeretni. Kitudja. De mindenképp fél tőle, ezért zárt ki.

A történetük részleteit nem ismerve nem ítélkeznék!

Át tudom érezni azt, hogy egy férjhez menő nőnek milyen rossz lehet az, ha életében senkit sem érezhetett apjának, aki most odakísérné az oltárhoz.

Biológiai apjával már felvette a kapcsolatot, vagy csak tervezi? Először beszélje meg anyjával, hogy mi történt esetükben!

A biológiai apát sem kell kapásból becstelennek címkézni. Modern világunkban egyre gyakoribb, hogy a nők teherbe eséssel akarják magukhoz láncolni olyan férfi partnerüket is, aki nyíltan megmondja nekik, hogy részéről ez még csak egy könnyed kapcsolat.

A jog szerint nálunk (ilyenkor is) a nő saját belátása szerint dönt arról, hogy magzatát megtartja-e, vagy sem.

Jogunk igazságérzetem szerint is rendben van, az a része is, hogy az apa a gyermek tartására kötelezhető.

De azt nem várhatja el a férfi akarata ellenére szülő nő, hogy a férfi az ilyen gyermekéhez érzelmileg kötődjön, azt személyesen nevelje, csak azt, hogy tartásdíjat fizessen.

Megállapodhatnak akár a tartás egyszeri juttatással való rendezésében is, de akár abban is hogy a férfi lemond minden apai jogáról, cserében a nő sem követel tőle semmit. Szerencsére jog is így rendelkezik.

Persze az így született gyerekek tényleg semmiről sem tehetnek.

39F

"Most is volt egy ilyen kérdés: a nő véletlenül terhes lett,"

Hogyan lehet véletlenül terhesnek lenni?

Miért nem fogják fel a férfiak, hogy a döntés igazából NÁLUK van? Ha gumit húznak, akkor nem lesz gyerek. Ennyi.

13-ra:

Kedves Kérdező!

Nagy szamár a barátnőd!

Egyrészt teljesen érthető, hogy a vőlegénye ilyen előzmények után nem akar egy számára tulajdonképpen teljesen idegen embert meghívni az esküvőjére.

Másrészt alapszabály, hogy mindkét fél maga dönti el, hogy a rokonai, barátai közül kit hív meg és kit nem.

Elég baj, hogy a menyasszony ebbe is bele akar szólni!

Más:

Nem értem, miért nem lehetett a nyitókérdésben leírni, amit a 13. hsz-ban írtál.

28!

Nem derült ki, hogy az adott kérdésben hogy sikerült, de nézzünk egy egyszerű példát : óvszerrel védekeznek és elszakadt az óvszer. A lány nem veszi be az esemény utanit és már meg is van oldva a véletlen terhesség