Érettségi után a szüleitek támogattak még titeket? Ha igen milyen mértékben?

Engem egyáltalán NEM persze elég jól elhitették az ellenkezőjét, főleg anyám...folyton éreztette hogy teher vagyok akinek viszont tanulnia kell hogy "sikeres" legyen, de ez hosszú

bomyolult sztori. Igazából egy árva fillért se köszönhetek nekik, sőt! Már csak ha veszem azt hogy anyám kisgyerek korom.óta nem dolgozik, egyszerűen mert lusta. Semmi nem bosszantja jobban mintha csinálnia kell valamit. Az érzelmi részéről nem is beszélve, mert igyekeztek minél jobban elnyomni aminek meg is lett az eredménye. Nem túl pozitív...

Anyámat amikor leérettségizett a szülein nem támogatták, sőt nagyapám hozzávágott egy expressz újságot, hogy keressen szállást és munkát. Talán ezért a nagy keserűség miatt anyám engem teljes mértékben támogat. Képes volt a munkahelyét ahol csoportvezető volt otthagyni, képes volt a lakását ott hagyni, és kiköltözni Angliába, hogy semmi nyelvtudással takarítson csak azért mert minden álmom az volt, hogy egy angol egyetemen tanulhassak. Jelenleg is kint élünk, és kint tanulok. Nagyon hálás vagyok érte.

25/F

Én ugyan nem érettségiztem sosem, csak szakmát tanultam. Utána (18) egyből (max pár hónapot voltam otthon) el kellett mennem dolgozni, mert anyám kb egy cipőt is akkor volt hajlandó venni nekem, ha az már félig leszakadt a lábamról. Ha nem akartam nulla forinttal lenni, hogy még egy csokit se vehessek, ha megkívánom, muszáj voltam az első retkes gyárba elmenni dolgozni. A fizetésemből 30 ezret persze követeltek beadni a közösbe, de közben a személyes privát szférámat sem tartották tiszteletben. (Kopogás nélkül berontani, főtt kaját vagy nem hagytak nekem mire este későn, délutánosból hazaértem, vagy még nem volt mikor indultam melóba, ne fürödjek annyit, mert sok a víz, ők 3-4 naponta fürdenek, stb)

Jah, és még egy adósságot is a nyakamba varrtak.

Rengeteg ilyen negatív példa van az életben Kérdező..... megszívtuk :) és örülhetsz, ha nem okoz maradandó lelki sérülést.

Támogattak, jogsit fizették, lakhatásért sosem kellett fizetnem. Mikor jól kerestem, akkor fizettem nekik én utazást, vásárlást, sokat. Most megint én szorultam támogatásra, igy az exem helyett apukám fizet "gyerektartást" az unokáinak.... Őket is sokat segítették a szüleik, építkezés, autó, stb.

Én is maximálisan fogom támogatni a gyerekeimet, főleg ha továbbtanulnak, nem szeretném, ha munkába kényszerülnének, főleg, ha megtehetem. Sosem kérnék pénzt lakhatásra, és minden mást megosztok velük, most is amit lehet, megkapják, szeretném, ha nem nélkülöznének (de nem is kapnak meg mindent, az se jó). Ha tudok majd lakást venni esetleg, akkor az sem lesz kérdés számomra. Nehogy már a párnába rakjam a pénzt, ha segítenék nekik vele!!!

Sajnállak kérdező, és én nem hívnám meg őket (ráadásu fennáll a veszélye, hogy majd téged fognak pumpolni, ha jól keresel később...).