Az érettségi után felköltözöm Budapestre a tanulmányaim miatt, de anyukámnak ez nagyon nehéz. Hogy tegyem egyszerűbbé a "leválást" (mindkettőnk számára)?

19 éves vagyok, idén érettségizek. A tanulmányaimat Budapesten szeretném folytatni és ott is szeretnék maradni, ugyanis orosz tolmács szeretnék lenni. Erre viszont a mi kis városunkban nincs kereslet és amúgy is egy nagyvárosba húz a szívem. Anyukám viszont pár napja őszintén bevallotta, hogy neki napról napra szoktatnia kell magát a gondolathoz, hogy én nem sokára itt hagyom őt és már soha többet nem lesz semmi ugyanolyan, hiába fogok hazalátogatni. Nagyon rossz volt ezt hallanom, mert nem is sejtettem eddig, hogy így érez. Sőt, azt hittem, hogy már nagyon elege van belőlem és várja a napot, amikor fellélegezhet. Eddig a pillanatig izgatottan vártam, hogy megkezdjem az egyetemet és belevessem magam a kollégiumi életbe. Most azonban elbizonytalanodtam és egy kicsit aggódni is kezdtem. Eddig nem is gondoltam arra, hogy akár honvágyam is lehet majd... de mi van, ha mégis? Ez most mindkettőnknek nehéz egy kicsit. Szerintetek hogyan tegyem könnyebbé ezt a természetes folyamatot? Hiszen teljesen természetes, hogy kirepülnek a gyerekek, de attól még nehéz.

Egyébként anyukám egyedül nevel engem és az 11 éves öcsémet. Az öcsémmel csak fél testvérek vagyunk, neki más az apukája. Hétköznap szinte minden nap átmegy az apjához és hétvégén is ott van, anya szinte alig látja. Anya mondta, hogy milyen magányos lesz, ha én elmegyek, mert az öcsém is alig van itthon. :( Ezt csak azért írtam le, mert talán könnyebben tudtok tanácsot adni, ha írok a családi helyzetünkről. :) Előre is köszönöm mindenkinek, aki rászán egy kis időt a válaszolásra! :)