Miért a gyereknek kell látogatnia a szüleit? A szülők miért nem mennek a gyerekeikehez?

Nálunk is elvárás volt, hogy menjünk a mamához, de néhány év után muszáj volt ritkítani a látogatásokat. Nem volt autónk és 2 kicsi gyerekkel, babakocsival nem ment a buszozás, építkeztünk, veszélyeztetett terhes lettem. Amikorra lett autó nem fért el benne az egész család, a mamánál nem volt hely lefektetni a kicsiket. A férjem beszélte rá anyukáját, hogy inkább ő jöjjön hozzánk. Így se könnyű sok kicsi mellett főzni, takarítani, de ez a járhatóbb út.

Kérdd meg a nagyszülőket, hogy ők jöjjenek. Amikor a 2. gyerekünk megszületett, anyósom ragaszkodott, hogy eljöjjön húsvétra hozzánk, még a dédit is hozta a pici lakásunkba. Én meg egy 2évessel + 3hónapos babával még nem voltam a toppon, megkértem hozzon ő ebédet, úgyis autóval jön. Meglepődött, de megtette, mindenki jól járt.

Próbálj beszélni velük, a férjed is segíthetne meggyőzni őket.

Leírom, nálunk hogy van ez és mindeki döntse el, milyenek a szüleim, mert szerintem lusták és önzőek.

130 km-re lakunk egymástól már 6 éve. Én eleinte hetente, majd kéthetente, aztán csak havonta jártam haza. Ők az utóbbi 6 évben ötször, azaz 5 db alkalommal tettek villámlátogatást, de akkor is csak azért, mert épp erre volt dolguk, tehát kifejezett látogatás céllal még nem jöttek.

Eleinte buszoztam, mert nem volt autóm, akkor át kellett szállnom kétszer, plusz a buszmegállóba is kibékávézni, tehát mindennel együtt 3 órát utaztam oda, majd ugyanennyit vissza is. Volt, hogy a csatlakozásomra 45 perceket kellett várnom, télen a hidegben, oda sem jöttek át értem anyámék, akiknek van 2 autójuk is. Egyszer sem!

Kezdtem ezt rohadtul unni, főleg úgy, hogy folyamatosan vásárolgattak online és mivel nem akarták kifizetni a szállítási költséget, velem cipeltették haza. Még a buszmegállóba sem jöttek ki elém.

Speciális diétán vagyok, mert laktózérzékeny vagyok, de úgy, hogy ha tejterméket fogyasztok, egész éjjel nem alszom a görcsöktől. Anyám szerint kutya bajom sincs, csak divatozom, ezért minden egyes látogatásomkor olyat főzött, sütött, amiben van tej. Ha nem ettem belőle, megsértődött.

Na, most már van autóm és havonta-kéthavonta egyszer egy napra elmegyek (ott is alszom). Most utazom oda-vissza összesen 3 órát max, viszont ilyenkor nincs kitakarítva nálam, nincs főzve, bevásárolva. Én mindig hétvégén takarítok, vásárolok be és főzök meg pár napra előre, mivel hétköznap dolgozom és sokáig edzek, tehát szinte mindig este érek haza.

Mikor a szüleimhez megyek, ezek csúsznak, nem tudom megcsinálni ezeket és ez rettentő zavaró, de ok, néha belefér a plusz szívás, viszont ők soha nem jönnek, mert nekik folyton dolguk van, folyton fáradtak, nem szeretnek autózni (máshova mindig mennek) stb, stb. sok kifogás van. Engem leoltanak, hogy nekem dolgom? Ugyan nekem mégis mi dolgom lehet? Én fáradt, mégis miben fáradnék el?

És hiába hívom őket, főzök, sütök nekik, tágas a lakás és szép is, elférnek, itt a városban sok programot lehetne csinálni, nem jönnek. És most jön a csattanó, a szüleim 45 évesek és egészségesek!

Szóval döntse el mindenki, de az én esetemben szimplán lusták és önzőek.

Ja, és valaki itt írta, hogy a "gyerek hazamegy, a szülők vendégségbe". Nos, had jegyezzem meg, hogy én speciel nem érzem úgy, mintha hazamennék a szüleimhez.

Én évek óta a saját lakásomat tekintem otthonnak, ahova a páromhoz megyek haza. A saját szokásaim itt alakultak ki, itt rendezkedtem be olyan életre, amilyet jelenleg élek, ezt szoktam meg.

Ha a szüleimhez megyek, az nekem macera, anyám főztjét enni, ami teljesen más, mint az enyém, korán lefeküdni, mert reggel 7-kor már fenn van az egész család és nem lehet tovább aludni stb. Ez nekem nem kikapcsolódás, nekem nem olyan, mintha hazamennék.

Szóval megértem, ha valakinek jó fejek a szülei és tiszteletben tarjták az egyéni szokásait, de az enyémek egy cseppet sem alkalmazkodnak hozzám, nincsenek tekintettel rám.