Miért a gyereknek kell látogatnia a szüleit? A szülők miért nem mennek a gyerekeikehez?

Kedves # 5-ös válaszoló, ezért is írtam, hogy "jelentős része". Mert az nem vonatkozik mindenkire. De látod, te is azt írtad, hogy kényelmi szempontból mész inkább. Tehát akkor csak van valami az elkényelmesedésből nálad is, csak másként. :)

Egyébként teljesen igazad van, az az igazi kényelem, ha vendégül látnak, és nem neked kell vendégül látni, előtte pedig napokig sütni, főzni, stb. De sokan inkább nem akarnak megmozdulni, jó nekik otthon, és aki látni akarja őket, az menjen el hozzájuk. Mint pl. az én szüleim, vagy a kérdező szülei.

Kedves 1-es (11-es)

Persze, persze, igazad van, csak arra reagáltam, hogy a szülőkkel kapcsolatosan téves megállapítás, hogy kényelmi szempontok miatt vállalják inkább a vendéglátást.

Aki már elérte a 60-70 évet az tudja igazán, hogy mennyivel kényelmesebb vendégnek lenni, mint vendéglátónak.

Én anno kétszer átugrottam a templomtornyot, míg valaki egyet gondolt, ma viszont mire megcsinálok egy vájdling töltött káposztát, jószerivel bealkonyul. :)

Ezért mondtam, hogy nem hiszem, hogy a vendéglátás kényelmesebb megoldás az öregeknek.

Hogy miért nem mennek, azt viszont csak a jó ég tudja, én/mi pattanunk ha hívnak és örömmel megyünk... 70km-t oda és ugyanennyit vissza.

"Én személy szerint azokhoz tartozom, akik nem szeretnének a gyerekük terhére lenni."

Van az a pont - pl. ahol a kérdező tart - ahol már éppen azzal vagy a terhére a gyerekednek, ha nem mész oda hozzá ebédelni, amikor hív!

Én is így vagyok ezzel, mint te kérdező. Havonta járunk haza a szüleimhez. Munka mellett, gyerekekkel, nem is olyan egyszerű ez. Ráadásul nekem készülni is kell, pénteken megfőzök, sütit sütök, hogy a szüleimnek ne kelljen fáradniuk.

Mégis csak azt kapom a fejemhez, amikor pl. nem tudunk hazamenni olyan hat hétig, hogy mi az, hogy nem megyünk haza, ugyan mi az, ami miatt nem érünk rá.

Mi ketten dolgozunk, a két gyerek tanul, sportol, versenyre jár, a szüleim nyugdíjasok.

Mára egy tortúrává vált a hazautazás, csodálom, hogy a férjem jó pofát tud vágni hozzá. De a gyerekek már lázadoznak.

Legtöbb helyen a szülők amennyire idősebbek annál betegesebbek és már nehezen bírják az utazást. Emlékszem mi régen mindig mentünk a nagyszüleimhez látogatóba ők sosem jöttek pedig a város másik végében laktak, 3 km-re. A nagypapám spontán átjött motorral hétköznaponként erre emlékszem, de a nagymamám soha. Ő neki az volt az elmélete hogy a gyerek menjen mert ő a fiatalabb és az unoka. Persze a nagymamám sok mindent eltitkolt leginkább a betegségeit és a pánikbetegségét, ha elhagyja a házat és már a szomszéd ház után jár az utcán pánikrohamai vannak és rosszul lesz. Ő nagy ritkán karácsonyozni átjött amikor autóval hozták őket de akkor akárhányszor jött mindig rosszul volt és ezzel mindig elrontotta az ünnepet. Persze ez már jó régen volt, halványan ennyire emlékszem belőle.

Amikor én elköltöztem 40 km-re a szülői háztól akkor eleinte én 2-3 naponta jártam haza, mert nem béreltünk költöztetőt hanem apránként hordtam át a cuccainkat meg rengeteg elintézni valóm volt még a szülővárosomban ami miatt eleinte haza kellett mennem. Igaz egyszer sem aludtam ott de sokat jártam haza. Amikor már minden szépen kialakult és jól berendezkedtünk, és kialakult minden akkor már csak hétvégente látogattunk haza a barátnőmmel, egyik nap az én szüleimnél másik nap az ő szüleinél voltunk. Az ő szülei közelebb laknak hozzánk jóval ő hozzájuk gyakran hétköznap megyünk látogatóba ha arra van dolgunk. Aztán az én szüleim eljártak hozzánk is látogatóba, a barátnőm jól főz, bár én is nagyon jól tudok, együtt mindig összedobunk valamit amit nagyra értékelnek. Van amikor a barátnőm szülei és testvérei is eljönnek akkor, van amikor csak az egyikünk családja jön. Én szüleim gyakran járnak fel ide a megyeszékhelyre ahol élünk és sokszor benéznek hozzánk 1-2 órára is akár. Nálunk idővel kialakult ez a fajta rendszer hogy ne csak mi járjunk hanem ők is. Amikor édesanyám kórházba volt itt ebbe a városba mert egy műtétet itt végeztek akkor a műtét után 1 hónapra ideköltözött hogy ne kelljen 2-3 naponta utazniuk vizsgálatokra meg egyebek miatt jó 1 órát hanem itt valamelyikünk autóval 5 perc alatt odaér vele a kórházba és neki is kényelmesebb volt ez. Apám azért is örült ennek mert így ő is nyugodtan tudott aludni hogy valamelyikünk figyel rá mert apám akkor még dolgozott és egész nap nem volt otthon.