Tegnap meghalt apukám. Hogyan dolgozzam fel? 16 L

Beszélgessél sokat az apukádról az édesanyuddal. Mindkettőtőknek jó ha kisírjátok magatokat és a sok beszéd megnyugtatja a lelketeket.

Az apukád szeretett volna elérni valamit veled kapcsolatban?

Esetleg továbbtanulás vagy milyen pályát szán neked?

Nyugodtan menj be a szobába és hidd azt,hogy az apukád ott lesz és vigyáz rád.

Nyugtasd meg a lelked azzal,hogy még mindig jobb hogy elment közülünk mintha magatehetetlenül ki lenne szolgáltatva!

Nekem tavaly halt meg apukám, infarktusban. Ő is azonnal meghalt. Beszéld ki magadból a fájdalmat, nem csak ma, hanem folyamatosan, az elkövetkezendő időben. Ha kell, menj pszichológushoz. Az idő segíteni fog.

Nekem rengeteget segített, hogy minden érzelmemet elmondhattam a szeretteimnek. Meghallgattak, együtt sírtunk.

Tovább kell menned, a te életed nem állt meg. Nehéz, de ez van.

Kitartást!

Sajnálom, és részvétem!

Meg kell gyászolni, nem szabad elnyomni a gyászt sem neked, sem anyukádnak.

Ha sírni van kedvetek sírjatok, ha kiabálni van kedvetek kiabáljatok, ha nem akartok róla beszélni akkor nem beszéljetek, ha meg erről akartok beszélni akkor igenis beszéljetek, de arra vigyázzatok, hogy nem szabad elfojtani az érzelmeket és elzárni örökre.

Fáj, fájni is fog egy darabig.

Segítség a gyászban ha megtudjátok hogyan halt meg.

Egy ilyen helyzetben nem árt egy szakember segítsége sem, ne zárkózzatok el előle.

Idéznem kell mert nem szeretném a saját szavaimmal, de tudd hogy mit érzel vagy fogsz érezni.

"A gyászoló leggyakrabban öt fázison megy át, amíg képes lesz fel feldolgozni a gyászt.

1. Tagadás és izoláció

A gyászolók ilyenkor érzelmileg bénultnak és kiüresedettnek érzik magukat, de jellemző rendkívül sok érzelem feltörése is. Több esetben előfordulhat, hogy a gyászoló nem tud tisztán gondolkodni, beszélni, ami mások szemében közömbösségnek is tűnhet. A elutasítás nemcsak az első stádiumban, hanem később, a feldolgozás folyamán is előfordulhat. Ez jó esetben időleges védekezési módszer, amit a helyzet részleges elfogadása vált fel.

2. Harag

Az érzelmek feltörését düh, harag és mánia követi. A gyászoló közvetlen környezetében élők számára ezt a legnehezebb elviselni, mivel az érzelmek mindenkire kisugároznak. A gyászoló a felelősöket keresi, néha az elhunytra is dühösek, bár ezt nem vallják be maguknak. Előfordulhat az is, hogy magukat hibáztatják a halálesetért, ilyenkor bűntudat is gyötri őket, különösen, ha nem ápoltak felhőtlen viszonyt az elhunyttal. Sokan megrekednek ebben a fázisban, és depressziósnak tűnnek, ám ez nem a fájdalom elfojtása miatt van, hanem mert képtelenek másra gondolni. A temetés után ellenőrizhetetlennek tűnő módon váltogatják egymást a legkülönbözőbb érzelmi állapotok: a megkönnyebbülés, harag, szomorúság, félelem, bűntudat, depresszió stb. Sok esetben testi tünetek is előfordulhatnak: étvágytalanság, álmatlanság, gyengeség, szédülés, mellkasi és emésztési problémák.

3. Alkudozás

A gyászoló az első fázisban, ha nem volt képes szembenézni a veszteséggel, és nem talált bűnöst a második fázisban, a harmadik szakaszban egyfajta egyezségre próbál jutni, ami talán késlelteti az elkerülhetetlent. Ilyenkor mindenféle kérdések merülnek fel: ha idejében elvittük volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól.

4. Depresszió

Ebben a szakaszban már a tudatos emlékezés dominál, és előkerülnek a szép emlékek is. Csökken a gyász tüneteinek intenzitása, erősödik a racionális elfogadás. A több hónapon át tartó fázis során évfordulók alkalmával a tünetek újra felerősödhetnek. Ez ugyanakkor az elfogadás állapotának előkészítése. Az elhunytat ismét intenzíven gyászolja a hozzátartozó, előfordulhat, hogy átveszi annak stílusát, szokásait. Gyakori, hogy belső párbeszédet folytat az elhunyttal, ami elősegíti az elszakadást, hisz a párbeszéd végére sok esetben egy teljesen más belső alakká transzformálódik az elhunyt. A fázis akkor sikeres, ha a gyászoló képes elfogadni az elválást.

5. Elfogadás

Abban a pillanatban, amikor a veszteség már nem köti le a gyászoló minden pillanatát, megkezdődhet egy, a világhoz és önmagához fűződő új viszonynak a kialakítása. Ebben a szakasznak a gyászoló emlékeiben tovább él ugyan az elhunyttal kapcsolatos múlt, de képes a normális életvitelre. Ismét tud örülni az élet szépségeinek, nem gyötri bűntudat, vannak életcéljai és tervei azok megvalósítására. Megújulnak szociális kapcsolatai, elmúlnak a testi tünetek, megszűnik az érzelmi hullámzás. A gyászolók egy része lelkiekben gyengének, sebezhetőnek érezheti magát az öt szakasz után, míg mások megerősödve, számos tapasztalattal felvértezve zárják le a gyászt."

"Tegnap meghalt apukám. Hogyan dolgozzam fel?"

De furcsa, hogy a legnagyobb gyász közepette neked máris a Gyakorin lógás jutott eszedbe....

Hát nekem is furcsa, hogy tegnap meghalt, ma boncolják, és a gyakorin lóg valaki.... de csak reménykedem, hogy ilyen kamut még egy troll sem talál ki(:

Mikor édesapám meghalt, egész délután-este ültem a szobában, még a villanyt sem volt kedvem felkapcsolni, pedig kemény tél volt, korán sötétedett. Napokig nem bírtam beszélni senkivel. Aztán intéztük a temetést, de arra nem gondoltam, hogyan dolgozzam fel.

Még most, több mint harminc év után is - fájó emlék.