Mit tennél, ha a gyereked 20 évesen élné a tini dackorszakát?

Nehéz ügy.

Úgy próbálnám rászorítani, hogy kezdjen valamit magával, hogy tényleg csak a minimális ellátást kapná otthon, ahogy már írták is. Kap ételt, van fedél a feje felett, fürödhet, moshat. De ennyi. Nincs okostelefon, internet (csak álláskeresés céljából), új ruhák, zsebpénz, semmi ilyesmi. Hátha rájön, hogy ez így nem jó neki.

Lusta elkenyeztetett hulyegyerek ez a baja

Mindent feneke ala tesznek ezert nincs se motivacioja se eletcelja.

Rakd ki dolgozzon erezze mi az a napi kuzdelem.

Én is kiraknám.

Tragikomikus, hogy a kérdező azért nem meri megtenni, mert fél, hogy a lánya megsértődne rá és minden kapcsolatot megszakítana vele.

Miért a szülőnek kéne pedáloznia, hogy a parazita gyereke meg ne sértődjön rá?

Osztom azok véleményét, hogy ez a gyerek rettentően el lehetett kényeztetve. Látszik, fogalma sincs, hogy milyen érzés erőfeszítést tenni a céljai érdekében.

Mindennél többet mond az, hogy kitanulta a fodrász szakmát, aztán a célegyenesben meggondolta magát és nem fejezte be. Normális ember, még ha rájön, hogy nem akarja csinálni, akkor is azt mondja: ha már ennyi pénzt és fáradságot beleöltem, legalább legyen befejezve.

Más.

9-re: "...azt szeretnétek, hogy boldog legyen az életben, de ehhez a mai világban egyetemet kell végezni"

Ez abszolút nem így van. A fodrász szakmájával is lehetne boldog ember, meg is élhetne belőle.

A mai világban (meg régen is mindig) dolgozni kell(ett), ez sokkal fontosabb, mint a magas iskolai végzettség.

Ide jutott a vilag eletkeptelen roncsokat nevelnek a szulok 40 eves korukig pelenkazzak etetik a tulkoros fiokat.

Kidobod megharagszik kit erdekel majd megbekul.

Szornyu

Szerintem hozzászokott, hogy mindent megkap ès el lett kènyeztetve.

De jó ötleteket adtak:

1. Telefonszámláját nem fizeted

2. Nem adsz pénzt ruhákra, bulikra stb

Egy idő után kènytelen lesz találni valami melót, az nem működik, hogy 20 èvesen élősködik.

Arról nem is beszélve, hogy életképtelen, ha veletek történik valami akkor hogy áll meg a saját lábán?

Ugyan ez volt velem is. Hasonló helyzet, mint nálatok, gondolom löktétek egy bizonyos irányba az élete során, és a tanulásra helyeztétek a hangsúlyt az élettapasztalat helyett.

Én is egy rakás szerencsétlenség voltam, semmit nem mertem elintezni magamnak, nem voltak céljaim, vágyaim, csak önálló akartam lenni, de béna voltam hozzá. Én is eljátszottam a suliváltást kétszer, mondjuk én dolgoztam eladóként, amikor otthagytam. Borzasztó volt a viszonyom a szüleimmel mert folyton megmondták, hogyan folytassam az életem, és nekik mennyire nem tetszik, ahogy most élek. A végén mindent elkövettem, csak szabaduljak tőlük. Eladóként volt annyim, hogy egy lepukkant szobát kivegyek így 20 évesen elköltöztem.

Fél évet dolgoztam, szerettem. Majd egy idő után nehézzé vált, fájtak a lábaim 12 óráztam, úgy éreztem kell tanulnom valamit, mert ez így nem állapot.

Hagyni kell, hogy a saját döntéseit meghozza, de ha kéri, és csak akkor, ha kéri kell segíteni a lehetőségeinek a felvázolásával esetleg kezdőtőkével. Látnia kell, milyenek az eladók, a takarítók, a biztonságiőrök mindennapjai, és azt is, hogyan élnek az egyetemisták.

El kell küldeni okmányirodákba, postára csekket feladni, hagyni kell, hogy ő nézze ki az útvonalat, ha menne valahova.

Csak akkor küldöm egyetemre a lányom, ha menni szeretne. Ha külföldre vágyna segítenék kijutni neki nyelvet tanulni. Suliban meg fog ismerkedni a diákmunkával, hagyom majd, hogy benne alakuljon ki az igény a tanulásra, a rendre, hagyom hogy elköltse a havi zsebpénzét, aztán koplaljon, hogy lerészegedjen a barátaival és másnapos legyen, hogy egyest kapjon, ha nem tanult a suliban. Ha segítséget kér, mindig ott leszek, de hagyni kell a gyereknek, hogy elkövesse a saját "hibáit", hogy megismerje a határait.

Hagyjátok békén, épp elég szívás neki ez az egész helyzet. Ne kérdezgessétek, ne noszogassátok, szakadjatok le róla. Biztosítani kell a lakhatását, megélhetését, egy minimumot, korlátozott telefonszámlával és minimális zsebpénzzel.

A többit majd ő kitalálja. Ti nem hagytátok élni, most viseljétek el addig, amíg megtalálja azt, amiért érdemes reggel felkelnie. Hagyjatok neki teret.

Remélem a szobáját nem takarítjátok, és nem piszkáljátok miatta, hogy rakjon rendet.

Hadd legyen önálló. Ez nem abból áll, hogy megmondod főzzön magára, hanem hagyod neki, hogy kitalálja, hogy ha nincs kaja otthon, akkor neki kell csinálnia.

Lehet, hogy egy két évbe beletelik, amíg összeszedi magát, de utána behozza majd a lemaradást, csak 20 éves, bőven van ideje próbálkozni.

Én azt se mondanám neki, hogy valamit csinálnia kell, épp elég kellemetlen neki, hogy nem csinál semmit, hónapokba telik, de ki fog találni valamit.

Semmilyen kötelező dologra ne utasítsátok(pl adóbevallás) hadd tanulja meg, hogy ha nem néz utána lecsúszik valamiről.

Kicsit kevesebb kontroll, több vigyázz magadra, szólj, ha segítség kell, ügyes vagy, ez jó ötlet volt, köszönöm, nagy hatást fog elérni nála.

Akkor kell kirakni, ha az általatok megteremtett dolgokat szidja és kevesli.

19:

Végre egy értelmes válasz. Én is hasonló helyzetben voltam 18-20 évesen, én is totál önállótlan voltam, és rám is negatívan hatott az, ha noszogattak, és végül én is lassan, de önállósodtam. Megjegyzem, rengeteg kortársam, aki hasonló nevelésben részesült, máig nem önalló, mert nem kérdőjelezte meg soha a szülei mutatta irányt.