Mit csináljak? Nagyon elegem van.

Hát mostanában nagyon elegem van. Apám egyszerűen bekattant. Persze idők óta ilyen idegbeteg a természete, de ami most megy, az túlzás. Olyan kb 11 éves koromig minden apróságért felpofozott, egy kicsit leállt így, de persze minden pillantba fenyegetett, de most rájött a mániája. Üvöltözős, idegbeteg típus. Pár napja részegesen 3szor megütött a fejemnél, azt hittem, elájulok, és azóta egyfolytában odamegy hozzá. Egyik nap például eljutottunk odáig egy ronda veszekedésben, hogy olyat kérdeztem, amire ő nem tud válaszolni, mert nekem volt igazam, erre odajött hogy megverjen. Anyámmal is ilyen, de azt azért nem akarja verni, de ordibál vele egyfolytában, káromkodik. Anyám persze ilyen szerény jószág - vele. Rajtam vezeti le azt a feszültséget, amit apám ad neki. Folyton visogat, hogy tanulj, meg tegnap elkezdi hogy szombat reggel 7-kor ébreszt hogy tanuljak...

Apám igazából féltékeny. Féltékeny mert: sokat pihenek, mert gyerek vagyok, és nem szenvedek. Ő az a típusú ember, aki akkor boldog, ha körülötte nincs neki irigylendő ember; ha mindenkinek rosszabb nála.

A gyerekét, vagyis engem is úgy hasonlít mintha egy korabeli férfi lennék, vagy mintha kakasok lennénk, ellenségként tekint rám, holott nem ártottam neki semmit (!).

Anyám, amikor nagyon elfajul a helyzet, halkan rászól apámra, de szinte mindig azt védi.

Egyfolytában rágalmaznak, meghazudtolnak.

Rikácsolások, üvöltözések között, egy cinikus, nyafagó nővel és egy idegbeteg, rosszindulatú férfival élek.

Nem akarok semmi mást, csak egy nyugodt otthont szeretnék, és egy olyan életet, ami a többi korombelinek van.