Manapság miért olyan nagy gond, ha a gyerek aktívan részt vesz a házimunkában?

Szerintem nem az a gond, ha csinálja a házimunkát, hanem az, ha rá van kényszerítve, vagy neadjisten büntetésből kell csinálnia. Az ilyesmi az, amit a szülők rosszul csinálnak, és ezért van az, hogy sok gyerek megutálja a házimunkát, és "csakazértsem" csinálja meg.

Én úgy nőttem fel, hogy sosem voltam kényszerítve. Anyukám mindig ügyelt a tisztaságra otthon, ezért egy idő után bennem is kialakult az igény a tiszta környezetre, így többnyire magamtól álltam neki takarítani (néha persze kellett szólni, de olyan sosem volt pl. hogy "addig nem mehetsz el a barátnődhöz amíg ki nem takarítasz).

Most már nekem is vannak gyerekeim, és velük sem kell veszekedni soha a házimunka miatt. Megkérdezem, hogy van-e kedvük segíteni, erre általában igen a válasz. Néha, ha sok a tanulnivaló, vagy edzés volt stb. akkor megértem azt is, ha nincs energiájuk rá. A kedvencem, mikor a lányom rászól a fiamra hogy "nézd meg, milyen sarat hoztál be, nem kellene feltörölni?" :D

haláliak :D

Nyilván az a jó, ha a gyerekek is ugyanúgy kiveszik a részüket a háztartási teendőkből - persze koruk és képességeik szerint - mint a család összes többi tagja, és nyilván nem célja senkinek se, hogy életképtelen, folyamatosan másoktól függő gyereket neveljen, aki képtelen megcsinálni magának egy ebédet, vagy kicserélni egy villanykörtét.

Másfelől viszont nagyon fontos, hogy az a gyerek mondhasson nyugodtan NEM-et is valamire.

"#20, remélem visszakapnád..."

Te ne remélj semmit. Gyönyörü szülő lehetsz, ha szerinted rendben van az, hogy a lusta leánynak egyszer kéne az öccsére vigyázni, de akkoris inkább neten lóg. Közben a kicsi odacsukja a kezét, kicsípi a pisis pelenka. Nyald csak ki a gyereked fenekét, de nem mindenki akar elkényeztetett, szemtelen, felelőtlen gyereket nevelni.

#25, azt gondolom, hogy kinek miben volt döntése, abban van felelőssége is, az gerinctelen dolog, hogy valakire felelősséget ráerőszakolni... ergo, ha anno ki lett kérve a nagylány véleménye a kistestvér vállalásáról, és ő is akarta, na akkor lehet elvárni tőle ezzel kapcsolatban, ennek hiányában csak KÉRNI - amire nemet is mondhat.

A helyes meg mindenképp az lett volna, ha a lány dönthet, hogy inkább bébisittel, vagy inkább ő segít a fiútestvéréhez hasonlóan.

Szerintem a legtöbb ember egyetért azzal, hogy a gyerekeknek idővel ki kell venni a részüket a házimunkából. Igenis kell, hogy rendszert, önállóságot szokjanak, hogyha elköltöznek, de bambán nézzenek a mosógépre, hanem el tudjanak indítani egy mosást maguktól is. Jó, persze, van pár hülye szülő, aki szt a gyerek dolga a "gyerekség" meg a tanulás, és mindent a segge alá tol.

A baj inkább azzal van ált., én legalábbis erre harapok (sajnos saját vagy ismerős útján meg is tapasztaltam az ilyesmit):

- amikor a gyerekek csinálják az ÖSSZES házimunkát otthon (rosszabb esetben anyuci még htb. is, de ha kétheti 1 postára járáson kívül kb. csak pasizik, döglik az ágyban, facebookozik meg nézi a Rosalindát meg a Szulejmánt a tévében)

- amikor az egyik gyereknek ki van adva ukázba a rendrakás, de a másik vakarhatja a tökét kedvére (ez itt az én családom... nem azt mondom, hogy minden házimunkát én csináltam, de a nekünk kioaztott munkák közül még a férfimunkának számító többkilós cekkes cipekedést is én csináltam, mert öcsike elfáradt a számítógépes játszásban... de ennél van jobb is... egyik ismerősöm családjában az anya meghalt, apa dolgozik irodában 8 órát, és az apa meg az öccse egy emberként csicskáztatják a csajt, és ő csinál mindent... ha nem csinál meg vmit, mert ideje nincs rá, minden lotyónak elmondják)

- amikor annyit várnak el tőlük tanulás és házimunka (plusz néhány esetben a szülő által kötelezővé tett szakkör, edzés) terén is, hogy egyszerűen a gyereknek alig van szabadideje és kiég. Tudni kell úgy adni házimunkát, hogy az beleférjen időben, energiában a napba... nyilván az függ attól, hogy az adott gyerek hol, mit, mennyit tanul, milyenek a képességei

"Mi most pl házat tatarozunk. Megkértem a gyerekeket, hogy ezen a 4!!!! nap alatt, a fiunk az apjának segít, a lányunk meg a kis totyogós öccsét foglalja le, mert én is a munkálatokban is kivenném a részem. Na igen ez így szóban remekül ment. Aztán a nagylánynak minden elképzelhető baja lett. Húzta a száját, rángatta az öccsét, direkt forró kajával akarta etetni, hogy ne egyen, aztán meg tömte volna kekszel-csokival, mert azt egyedül is meg tudja enni. Inni nem adott neki, a pelenkát rajta hagyta, had csípje. Egész nap a facebookon lógott, mikor azt hitte, hogy nem látja senki, már nyomta is. A kicsi ott lábatlankodott a szerszámok között. Többet kellett neem figyelni a kicsire, mintha azt mondtam volna, hogy a lány segítsen be a munkába, majd én játszok a picurral. Odacsukta az ajtóhoz a kis kezét, a kicsi az 5 kg-os kalapácsot ráejtette a lábára, mert olyan jól elvolt vele. A csúcs az volt, mikor az éppen kikevert ragasztóban tapicskolt. Közben a nagyfiam szépen dolgozott. Adogatta a szerszámokat, segített felrakni ezt-azt, ásott ha kellett, a tetőn is volt az apjával,a végén belehordta a szemetet a konténerbe szinte egyedül, mindent szépen megcsinált. Nem esett nehezére 4 napig segíteni."

Illett volna mondjuk két nap után cserélni, hogy a lányod adogassa a szerszámokat, és a fiadnak kelljen a szaros pelenkában pacsmagolni, mert ezt a munkamegosztást én is bojkottáltam volna.

Én vagyok a tatarozós. Nézzétek. Lehet velem egyetérteni, és lehet elítélni persze. De mindössze ez a 4 nap állt rendelkezésre, hogy ennyi idő alatt végezzünk legalább a munka nagyjával. Mikor az apjuk megkapta a szabadságot, a lányom első mondata az volt, hogy akkor addig ő vigyáz az öccsére. Még örültem is neki. Azt ecsetelte, hogy majd lemennek a játszóra, meg ilyenek. Nem kellett volna xaros peluban kotorászni, elég lett volna, ha szól nekem, hogy esélyes a csere. A pisiset már simán kicseréli, a kakisat nem kellett volna neki. Nem pofoztam fel, pedig még soha nem volt ekkora ingerem rá, meg tudtam állni. De engem is vertek gyerekkoromban, tudom, milyen, ennek nem teszem ki a gyerekem, egyszerűen más büntit kapott. Míg a nagyobbik fiam a jól végzett munkájáért kapott egy kis pluszzsebpénzt, és a nyár többi részére több szabadidőt, addig a lánynak nem járt semmi ilyesmi, és még a netről is le lett tiltva. Lehet ezért is elítélni, nem izgat. De úgy vélem, ha valamit elvállalok, annak maximálisan eleget teszek. Ő ezt nem tette meg. Ráadásképpen nem egy fazék ételt égetett le mondjuk, vagy rendetlenül mosogatott, hanem teljesen értelmetlenül veszélyeztette a kisöccse testi épségét. Az csak hab a tortán, hogy ezzel lassította a munkát is. És nem győzőm hangsúlyozni, hogy mindössze csak 4 napról volt szó, nem hetekről, vagy hónapokról. Ennyi időt kellett volna kibírnia, ez szerintem nem a világ vége.

És azért ne keverjük már a dolgokat. Miért kellett volna kikérnem, kikérnünk a férjemmel a gyerekek véleményét, hogy lehet-e kistestvérük. És ha azt mondják, hogy nem kell, akkor abortáljam? Arról ne kérdezzem meg, hogy hálhatok-e a férjemmel? Nem nekik kell nevelni az öccsüket, nem nekik kell eltartani, nem a nagyobbak foglalkoznak a kicsivel. Persze időnként segítenek, de nincs rájuk kényszerítve. Most sem lett volna, ő maga ajánlotta fel. Gondolom közben rájött, hogy ez nem olyan, mint amikor olyan kedvem van, és egy órácskát eljátszok a kicsi öcsivel. De még akkor sem nyitotta ki a száját, hogy én inkább dolgoznék, hanem ilyeneket csinált, amiket már leírtam.

Ismét a tatarozós vagyok még annyit, hogy a gyerekek életkora: nagylány: 14 év, nagyfiú 13 év, kicsifiú: 1,5 év.

ennyi idősen bőven lehetne segíteni már.