Manapság miért olyan nagy gond, ha a gyerek aktívan részt vesz a házimunkában?

Engem először 5 évesen kért meg anyám, hogy valamit csináljak meg. Nem lett tökéletes, így mondta hogy inkább ő majd.

Aztán kamaszkoromban csodálkoztak, hogy tojtam bármiféle házimunkát csinálni.

A lányom 2 éves múlt és tudatosan alakítok ki neki felelősségi köröket. Hogy így lassabb és macerásabb az adott dolog elvégzése? Igen. Viszont nem fog meglepődni, hogy 14 évesen megkérem, hogy takarítson ki vagy főzzön valamit.

Egyelőre szűk a kör. A WC-papírokat ő pakolja ki a tartóra (botszerű izé, amire rá kell húzni a tekercseket), teregetésnél adogatja a ruhákat, az előzetesen kiválogatott ruhákat bepakolja a mosógépbe, ha lejárt, segít kiszedni a lavórba. Ha kiborít valamit, akkor feltörli (majd utána én is, rendesen).

Azt azért kalkuláld bele, hogy sok kamasz látogatja az oldalt, akik lepontoznak mindenkit, aki olyat ír, hogy illik tudni elmosogatni a saját tányérjára... A gyakoris válaszokat és pontozgatást ne vedd alapul.

Ha te tudod, hogy ezzel jót teszel, akkor ne érdekeljen mások véleménye. A gyereknevelésnek az nem célja, hogy mindenkinek megfelelj.

Szerintem ez a normális.

Nekem is kellett besegíteni a házimunkába. Pl. saját szobámat rendbe tenni. És ettől még gyerek voltam, mert nem velem takaríttatták ki az egész lakást. Vagy segített főzésnél, sütésnél. De azt magamtól szerettem volna. És ez sem azt jelenti, hogy velem főzették meg a családi ebédet. :) Szóval egy kis segítségtől még ugyanúgy gyerek marad a gyerek, csak nem lesz tök béna ilyen hétköznapi dolgokhoz.

szerintem normális,hogy a család minden tagja kiveszi a részét a házimunkából.

a gyerekeknek alap,hogy a szobájukat rendben tartják,főleg bizonyos kor felett. ezenkívül elmosogatni maguk után, ha látja,hogy lejár a mosógép akkor teregessen ki stb.. ezek nem nagy dolgok, nem terhelik agyon a gyereket, de mégis csak hozzájárul ő is a rendhez.

én egyedül azt tartom túlzásnak,amikor a szülők MINDEN feladatot rásóznak a gyerekre. vigyázzon a kisebb tesókra, főzzön meg, takarítson minden helyiségben stb.. ez már kicsit túlzás. de ha arányosan kiveszi a részét a munkából,az teljesen jó.

Én egyetértek a házimunkával. A gyermekkor szerintem arra való, hogy az utódot életképessé neveld. Ne essen kétségbe, ha maga után el kell pakolni, de akkor sem, ha 7 fogásos ebédet kell főzni. Erre ott a gyerekkor, ami tökéletesen alkalmas lenne erre, ha nem lenne az az ostoba felfogás, hogy a gyereknek csak jogai vannak, kötelességei nincsenek.

Csakhogy bár ugyanúgy neveltem őket, sajnos az én gyerekeim között ég és a föld a különbség. Mi most pl házat tatarozunk. Megkértem a gyerekeket, hogy ezen a 4!!!! nap alatt, a fiunk az apjának segít, a lányunk meg a kis totyogós öccsét foglalja le, mert én is a munkálatokban is kivenném a részem. Na igen ez így szóban remekül ment. Aztán a nagylánynak minden elképzelhető baja lett. Húzta a száját, rángatta az öccsét, direkt forró kajával akarta etetni, hogy ne egyen, aztán meg tömte volna kekszel-csokival, mert azt egyedül is meg tudja enni. Inni nem adott neki, a pelenkát rajta hagyta, had csípje. Egész nap a facebookon lógott, mikor azt hitte, hogy nem látja senki, már nyomta is. A kicsi ott lábatlankodott a szerszámok között. Többet kellett neem figyelni a kicsire, mintha azt mondtam volna, hogy a lány segítsen be a munkába, majd én játszok a picurral. Odacsukta az ajtóhoz a kis kezét, a kicsi az 5 kg-os kalapácsot ráejtette a lábára, mert olyan jól elvolt vele. A csúcs az volt, mikor az éppen kikevert ragasztóban tapicskolt. Közben a nagyfiam szépen dolgozott. Adogatta a szerszámokat, segített felrakni ezt-azt, ásott ha kellett, a tetőn is volt az apjával,a végén belehordta a szemetet a konténerbe szinte egyedül, mindent szépen megcsinált. Nem esett nehezére 4 napig segíteni.

Esetükben hiába neveltem őket ugyanúgy a lányom mégis lustább lett. Vannak feladataik a házimunkában, tudják, hogy vannak köteleségeik, de most mégis nagyot csalódtam a lányomban.

Persze, hogy az a normális, ha mindenki kiveszi a részét az otthoni teendőkből, elvégre is mindenkinek érdeke.

És mások munkáját is sokkal jobban tisztelik azok a gyerekek, akiknek szintén van feladatuk. Van olyan ismerősöm, aki simán áttrappol sáros cipővel a frissen felmosott csempén, semmibe nézve, h az anyja dolgozott vele. De szerintem a szülő a hibás, hogy ezt hagyja. Olyan ismerősöm is van, aki lány létére 16 évesen nem tudott mosogatni. 7 éves koromtól volt ránk bízva a mosogatás pl, és örülök neki. Azt nen tudom megérteni, hogy nem lehet ennyit megcsinálni 12-13-16 évesen.

Mindenki a képességeihez mérten vegye ki a részét a feladatokból már kicsi korban is. Eleinte úgyis több a kár, mint a haszon, de így tanulják meg :)