Szerintetek mi lehet a gond egy olyan nevelésben, ahol a szülő (legtöbbször anya) jön állásinterjúra a gyerekkel, aki 18-23 éves? Gyakorlatilag ez milyen módszerekkel előzhető meg?

Kérdező, őszintén szólva nem tudom, de számomra is volt 2 eset, amitől hátast dobtam...

Az egyik, amikor azzal szembesültem a zasszony főiskolai felvételién, hogy a felvételizők fele szülői díszkisérettel érkezik a főiskolai felvételi vizsgára. A másik, amikor egy munkát pályáztattunk, és a munka elvégzésére jelentkező huszonéves, diplomás jelölt apucival jelent meg tárgyalni, és a tárgyalás fele kb arról szólt, hogy apuci bizonygatta, hogy a fiacskája mekkora zseni.

(a dolog persze élből üt vissza, mert az ember nem szívesen bíz fontos feladatot életképtelen elvileg felnőttekre)

Jesszus, ez nagyon durva :D

A gond valószínűleg az, hogy a szülő nem engedi a gyerekét felnőni. Fél, hogy akkor egyedül marad. A gyerek meg nem erőlteti a dolgot, végül is neki is kényelmesebb anyuci szoknyája mellett.

Pffff. Ez komoly?

Eszembe nem jutott volna a szüleimmel menni állásinterjúra vagy az egyetemi felvételire.

Én most teljesen el vagyok képedve:)

Mondjuk az utolsó államvizsgámra én is anyukámmal mentem, mert este terveztem indulni, és délután eltört a kezem így nem értem el az utolsó vonatot (elsővel meg nem értem volna le időben), ezért anya levitt kocsival. Mondta, hogy amíg én vizsgázok ő várost néz, de rábeszéltem ha már itt van kísérjen el és szórakoztasson míg sorra kerülök, meg utána míg várom az eredményt.

Nyilván nem normális dolog, ha egy szülő elmegy az állásinterjúra, de az sem, ha ez a véleménye valakinek és ennek ellenére munkát ajánl neki. Én biztos nem tenném, mert nyilván az ilyen nem felnőtt és kicsit még életképtelen.

"Az egyik, amikor azzal szembesültem a zasszony főiskolai felvételién, hogy a felvételizők fele szülői díszkisérettel érkezik a főiskolai felvételi vizsgára"

Nem értem mi a probléma azzal, ha egy 18 éves gyereket elvisznek a szülei felvételizni. Engem is elvitt apukám, mert egy másik városban volt, ahol még soha nem jártam előtte, reggel 8-ra oda kellett érni, talán nem is értem volna oda időben vonattal és busszal. Nyilván leült az előtérben és megvárt, nem fogta a tollamat a vizsgán. Amúgy te ezt hol láttad? Talán elkísérted a zasszonyt?

Nem tudom, van ilyen?

20 éve koromban volt az első állás interjúm, azt apám találta az experesszben, de egyedül mentem, és fel is vettek. Mondjuk elég volt az iskola nevét bemondani, mert olyan neve volt.

Mondjuk egyszer volt olyan, hogy elkísért a barátnőm, de mentségemre legyen mondva az állás interjú után mennünk kellett vidékre, és így volt az egyszerűbb. De nem jött be velem.

Miért is akkora tragédia, ha egy 18 évest elkísér valamelyik szülője az egyetemi felvételire? Engem is elkísértek, örültem neki. Ennek már tíz éve, teljesen normális, önálló felnőtt ember lett belőlem. Egy állásinterjú persze más dolog, de ne keverjük már össze a kettőt.

(Ja, egyébként olyan, hogy egyetemi felvételi kb. 8 éve nem is létezik már, legfeljebb bizonyos speciális intézményekbe. Központi emelt szintű érettségi van.)