Szerintetek mi lehet a gond egy olyan nevelésben, ahol a szülő (legtöbbször anya) jön állásinterjúra a gyerekkel, aki 18-23 éves? Gyakorlatilag ez milyen módszerekkel előzhető meg?

Az egyetemi felvételi vagy vizsga szerintem más kategória. Főleg a vizsga. Egyetemre járok, és igenis nagyon örülnék neki, ha a szüleim jelen lennének az államvizsgámon. Hogy lássák, mire jutottam. (Persze úgyse fognak eljönni, de az más kérdés.)

Állásinterjún viszont kb. öngyilkosság. Ott az számít, hogy add el magad, mindennek üzenete van. Akinek egy csepp esze van, az nem közvetít magáról olyat, ami miatt hátrányba kerül. Már ha fontos neki, hogy dolgozzon.

# 12

Egy munkaadónak nem egy GYEREK kell. Pláne nem egy olyan, aki egy olyan egyszerű dolgot sem tud elintézni, hogy keressen meg egy személyt egy épületben és üljön be hozzá interjúra.

Nálunk is előfordult ilyen eset, nem is egy.

Volt olyan, hogy már a nagymama, anyuka/apuka telefonált az unoka/gyerek nevében, majd természetesen másnap a próbamunkán nem jelent meg. Ebből tanulva, már az adatokat is csak úgy veszem fel, ha maga a munkát kereső telefonál, ha pedig szülő, akkor annak megmondom kerek-perec, hogyha érdekli a fiát a munka, akkor legyen szíves ő felhívni és érdeklődni.

Volt olyan, amikor a huszonéves srác az apukájával jött PRÓBAMUNKÁRA! Természetesen nem küldtük el egyből az ajtóból, apuka megvárta az előtérben üldögélve míg a fia végez, de gondolhatják, hogy nem volt túl nagy sikere..

Harmadik eset, amikor a srác beesett szintén PRÓBAMUNKÁRA, egy haverjával, meg 2 csajjal...ezeket sajnos nem lehet előre látni, hogy kivel fog éppen megjelenni a munkavállaló, de én ezt nem értem, hogy nekik ez nem ciki, vagy kellemetlen?

Olyan is volt, hogy egyeztetés nélkül gondolt egyet az anyuka, és személyesen jött be a céghez a lányával együtt, majd már-már erőszakosan logotatta a lánya önéletrajzát, és bizonygatta, hogy milyen jó munkaerő lenne. Felhatalmazva érezte magát arra, hogy ő bejárja a cég területét, de persze ez nem így működik, így nagy nehezen el lehetett őket küldeni. (Ja, és eközben a lányka végig lesütött szemmel állgoált az anyja mellett, kb. köszönéskor szólalt meg.)

És még sok elképesztő eset van...

Hát, őszintén szólva, engem apukám kísért el először megnézni az egyetemet, ahova felvételiztem (de nem felvételi vizsgára, hanem megnézni).

Ugyanis ő is oda járt, mondta is, hogy nagyon szívesen visszamegy kicsit nosztalgiázni. Direkt tömegközlekedéssel mentünk, hogy kitapasztaljuk, milyen lesz majd nekem utazgatni (más városban volt, mint ahol lakunk). Körbejártuk az épületet, sztorizgatott ("itt volt a legtöbb előadásunk, ezen a tanszéken buktatott meg a tanár :P," ilyeneket).

Aztán persze többet nem kísért el. :)

Állásinterjúra sosem mentem kísérettel.

Hozzánk folyamatosan akad olyan, aki úgy jön el, hogy a szülő jön a gyerek nevében....

Elképesztő..