Ti találkoztatok már olyannal, amikor egy gyereket nyilvános megalázott az anyja, apja vagy nagyszülője?

Juuj, erről az utolsó "csend legyen, a felnőttek beszélgetnek"-ről jut eszembe:

Szintén gyerekügyeleten történt nálunk. Apuka behozza a hasi panaszos gyereket. Elmondja mi van vele.

"De apaa"

"Csitt, beszélek éppen" Mondja tovább az orvosnak.

"De apa"

"Mondtam, hogy csend legyen!" Még mindig a dokival beszélget.

"Apa!"

"Csitt már! Nem igaz, hogy nem érted!!! Csak akkor szólj, ha kérdezünk"

Apa beszélget az orvossal, mikor, mi, hogyan. Közben doki vizsgál. Gyerek csak akkor szólalhat meg, ha fáj. Nem fáj sehol.

"Nem igaz! Otthon még sírtál! Hát mi van veled?"

Apu, már a kocsiban is azt akartam mondani, hogy én a Pisti vagyok, nem a Máté"

Ikrek voltak. A beteg gyerek maradt otthon.

Megtörtént.

Már miért ne lenne jogunk hozzá? Kötelességünk jelenteni, ha egy gyereket bántalmaznak. És most nem egy-két pofonról beszélek. De amikor már megnyomorítanak egy gyereket, akár lelkileg is, akkor szerintem közbe kell lépni, mert egy gyerek nem tudja megvédeni magát.

Én annak idején örültem volna, ha valaki rászól anyámra. Nem tudom, segített volna-e, de lehet egy pillanatra elgondolkozott volna.

Na, szerintem a 33-as egy ilyen agressziv, gyökér, bantsuk a gyereket mert az nem ut vissza, k i b a s z o t t, idiota.

28-as voltam

Na hát nekem saját történetem van, a "kedves" volt nevelőapám miatt.

Barátnőm átjött tavaly,anya mondta hogy nyugodtan rendeljünk pizzát, mert nincs otthon kaja. Megettük, a tányérokat az asztalomra raktuk, mert a barátnőm fél óra múlva ment volna haza, gondoltam miután elment, elmosogatok. A nevelőapám bejött,gúnyosan végigmért minket, a szobám, megakadt a szeme a tányérunkon , ordítva és nem túl szép szavakkal ránk ordított hogy mosogassunk el, azonnal. Mondtam neki, hogy majd ha a barátnőm elment. Ő ránk ordított, hogy mit képzelek magamról (nem ilyen szavakkal, csúnyábakkal, meg hogy az apám csóró, meg hogy árvaházba való vagyok, nélküle az utcán lennék, stb...

És ezt mind a barátnőm előtt.... Elmosogattunk, barátnőm sírva ment el... Azóta abba a házba egy barátnőm sem jött át, mert a nevelőapám ott volt.

Azóta szerencsére már nem ott lakok.

Hallgatót a témavezetője, akire rá volt bízva, nyilvánosan és törvénytelen módon, úgy, hogy kiplakátolta névvel, fényképpel több helyen, de ez még nem volt neki elég, a hallgató családjában is viszályt szított egy hazugsággal (valahol a hallgató sem teljesen felnőtt még, hiszen általában nincs családja, nincs állandó munkahelye, a szüleinél lakik, a legtöbb esetben nem házas).

Annyiban tartozik ide a sztori, hogy a saját közeli rokona nem védte meg a gyereket a témavezető aljas hazugsága elől, hanem kb. a témavezetőnek igazat adva továbbmondta a gyerek Apjának!

Amivel vádolta a gyereket, az önellentmondásban van azzal, hogy munkát végzett a gyerek nála pont akkor, amiből a témavezetőnek cikke született! A témavezető betöréssel vádaskodott, de kiröhögték volna a rendőrök, mert a hallgatója az általa a rokonnak bizonygatott "betörés" alatt éppen azon dolgozott, hogy legyen a témavezető cikkéből valami...

A gyerek végül az általa elvégzett munkából írt cikkben kb. 7. szerző lehetett, miközben olyanokat is beleírtak szerzőként, akik semmi munkát nem végeztek a cikkbe és még ötletet sem adtak hozzá. Egymást sem ismerték a szerzők gyakorlatilag..., többük egyszer sem találkozott.

Természetesen a hallgató gyereket senki sem "rehabilitálta" a szakmai és emberi megaláztatásból, sem a rokonai előtt!

Sajnos. Egy apuka ment a kisfiával, a kisfiú szeretett volna egy lufit, az apa mondta, hogy nem, erre a fiúcska elkezdett hisztizni(ez alapvető gyerek szokás, nem figyelt fel rá senki), majd erre az apuka FELPOFOZTA mindenki előtt, majd elkezdett ordibálni, hogy fejezze be, vagy mégegyszer megüti. Aztán mégegyszer megütötte, majd mégegyszer. Eközben természetesen ordibált, majd még hozzávágta, hogy a fia miatt bámulják őket.

Ez már szánalom. Oké, hogy kicsit megütögeti, hog maradjon már nyugton, de azért ilyen parádét csapni...