Ti találkoztatok már olyannal, amikor egy gyereket nyilvános megalázott az anyja, apja vagy nagyszülője?

Sajnos elég gyakran. Nem azt mondom, hogy egy fejmosás, elbeszélgetés a legtöbb esetben túlzás lett volna, de az ordítás, a pofon az nem. Sztem az, hogy vki a boltban azt mondja, hogy szeretne kétféle csokit, és egy kicsit sír, amikor nem kapja meg mind a kettőt, arra nem az a normális reakció, hogy torkom szakadtából üvöltök a gyerekkel, hogy még egy ilyet csinál, a pénztáros előtt fogja agyonverni... mert nem egy ilyet láttam. Proliknál még durvább, amikor már a 2-3 évesre is a csicskag...i, k...a, nyomorék szavakat használják azért, amiért egy kicsit futkározik.

A legröhejesebb, de közben mégis a legdurvább az volt, amikor láttam a Tescóban egy nagymamából meg egy uszkve 11-13 éves lányból álló családot... küllemre nem értelmiségiek, de a lány kifejezetten kedvesnek, értelmesnek tűnt, a nagyi viszont nagyon proli volt. Na, ott volt az, hogy a lány tök normálisan, kulturáltan, csendesen megjegyezte, hogy "én nem magas zsemlét kérek, tudod, hogy azt nem szeretem". Nagyanya ordítva: "DE SZERETED!"... ez mégis mi?

De sajnos gyerekként ezt én is megtapasztaltam. Sőt még tiniként is. Anyám tipikus kontrollmániás sajnos, és smucig is, ha nem magáról van szó. Volt olyan, hogy azért kezdett el velem ordítani a Tesco közepén, mert szerettem volna venni egy csomag írható CD-t a beiskolázási utalványból, és nem a legolcsóbb szar tescóst választottam ki (amiről ismerős mondta, hogy használta, és egy kalap kakit nem ér), hanem egy márkásabbat (az sem vert minket a földhöz)... hogy szórom a pénzt, miért nem jó a gazdaságos, elkényeztetett p.csa vagyok... ami ahhoz képest elég vicces volt, hogy amúgy is magára költötte az összes beiskolázási utalványomat, az, hogy esetleg én is vehetnék belőle magamnak vmit, az egy szép álom volt nekem...

De volt olyan is, hogy seggberúgott 6évesen a lépcsőn, és lezúgtam, mert szerinte túl lassan mentem. Látták mások is.

Sajnos már találkoztam, olyannal.:( Illetve át is éltem, anyám is csinálta ezt kiskoromban:pl a tanárok előtt elkezdte mondani, hogy milyen nagyszájú vagyok meg neveletlen. Pedig pont megdicsért a tanár, hogy milyen csendes és nyugis vagyok...meg persze többször megrángatott a boltban mert sokat beszéltem..stb

Vissza térve pedig, egyszer azt láttam a buszon, hogy az anyuka elkezd ordibálni egy 5-6 éves kisfiúval, a kisfiú elkezdett sírni. Erre az anya elkezdte rángatni a gyereket meg még jobban üvöltözött vele, hogy ne sírjon. Nagyon sajnáltam a kisfiút. De egy néni aki a közelében ült, jól beszólt az anyukának, hogy ne rángassa a gyereket. Egyből abba hagyta. Sajnos sokan nem gondolják, de a gyerekben elég súlyos károkat okozhat ha a szülők nyilvánosan megszégyenítik, emiatt kialakulhat szorongás..stb

21. vagyok, jutottak még eszembe sztorik.

Volt olyan is, kb. 14-15 éves lehettem, hogy anya megígérte, hogy lesz közös programunk, elmegyünk ide-oda. Bementünk egy cipőboltba, erre hívta vmelyik barátnője, kiment a boltból, és laza félórát elcesevegett tökre nem sürgős dolgokról, engem meg otthagyott bent. Zsebpénzem nem volt, így nem is mertem próbálni. Amikor eluntam, fogtam magam, kimentem. Még negyedóra csacsogás után lteszi a telefont, és üvölt velem, hogy miért nem maradtam benn a boltban... mondom, mert kínos, meg mert nem illik olyan embert 45 percre elhanyagolni, akinek megígértem, hogy aznap vele foglalkozom. Erre leordítota a fejem, hogy akkor takarodjak haza. Nem kellett több, akkor már bőgtem, elkezdtem hazamenni... rázkódtam a zokogástól. Erre utánam jött, pofonvágott, hogy ne trappoljk úgy, mert ez rossz fényt vet rá o_O...

Meg volt suliban olyan óra egyszer alsóban, hogy a szülők megnézhettek egy magyarórát... akkor lehettem 2.-os... óra után meg sem várta, hogy a többi szülő elmenjen, vagy négyszemközt legyünk, ott ordított, hogy én mekkora hülyeségeket beszéltem órán, amikor felszólítottak.

Nekem egyszer volt olyan, hogy átjött egy barátnőm és nálunk aludt. Este leültünk vacsizni és anyunak pont akkor jutott eszébe megkérdezni, hogy hogyan sikerült az akármilyen dolgozatom. Mondtam neki, hogy egyes lett (3-4-es tanuló voltam, de akkor pont nem jött össze), erre anyu megkérdezte a kitűnő tanuló barátnőmet, hogy neki hányas lett. 4-es. Utána elkezdett ezen pörögni. Nem ordibált, semmi ilyesmi, de percekig lovagolt a témán és elkezdett összehasonlítgatni a barátnőmmel. Aztán előszedte a bátyámat is, aki szintén kitűnő volt, és nem érti akkor velem mi a baj... Olyan hihetetlenül kínos és megalázó volt, hogy barátnőmnek is megállt a villa a kezében és egy falat sem ment le a tokunkon ezek után. Anyu észrevette magát és elkezdett jópofizni, utána meg előadta, hogy nem érti mi bajom.

Más ilyesmire nem emlékszem, ami nyilvános lett volna. Családon belül persze már bátrabb volt, de így utólag nem értek akkora traumák. Szerencsére összességében elég normális szüleim voltak.

Kérem azokat a szülőket, akik alázták már meg a gyereküket nyilvánosan, hogy írják már le, mégis ilyenkor mi zajlik le bennük?

Én egy ilyen anyával nőttem fel és szörnyű volt sokszor. Nincs még gyerekem és nagyon szeretném megérteni, hogy hogy képes egy egyébként értelmes ember így bánni a saját gyerekével.

Én tényleg örülnék, ha valaki, aki már tett ilyet egyszer is akár és bánja is, leírná, hogy mi vezet el idáig.

Szerencsére nem velem történtek, de látni is rossz volt. Kb. 8 éves koromban kint játszottam néhány gyerekkel. Egyiknek jött mérgesen az anyja, hogy már 1 órája otthon kellene lennie. Lehúzta a nadrágját és előttünk elverte. Közben kiabált vele. A fél utca látta látta a meztelen hátsóját.

Egyszer pedig a boltban egy szintén anya alázta meg gyerekét. A lányát. Ott ordibált vele, hogy miért ilyen betétet dobott be a kosárba. Megint át fog ázni és moshatja a lepedőt, véres bugyikat. Szegény lány sírt és kifutott. Mivel körbeállták őket és egyikük a FIÚ osztálytársa volt.

Ezek voltak a legfelháborítóbb esetek, amiket eddig láttam.

Én nem tudom mit képzelnek az ilyen szülők magukról. Nem volt gyerekszobájuk ?

Elolvastam a kommenteket es nagyon elszomorodtam! Szegeny gyerekek! Miota anya vagyok ugy sajnalom oket! En meg nem lattam ilyet, de ha egyszer ilyesminek leszek a szemtanuja, akkor ugy leorditom a szulo fejet, hogy azt nem teszi zsebre. Tudom, ezzel nem erek el semmit, de legalabb a lelkemnek jo.

Szomoru, hogy ilyen emberek vallalnak gyereket. Remelem, hogy ha felnonek, sz@arni fognak a szuleik\anyjuk fejere!

Valamelyik nap találkoztam egy ilyen esettel a szomszéd faluban:

Anyummal megálltunk a bolt előtt az autóval, éppen szállunk ki, mikor egy anyuka látjuk, hogy megy a kisfiával az út túl oldalán egy ilyen kis gurulós motorral. A kisgyerek előre ment, majd megállt, az anyja zokszó nélkül fogta, lekevert neki egy akkorát, hogy szegény kisfiú leesett erről a motorról a földre. Az anyuka meg torka szakadtából elkezdett vele ordítani...Most komolyan, normális az ilyen!?

Azt utálom még, mikor az anyuka / apuka beszélget egy ismerősével, a gyerek szeretne valamit kérdezni, majd ennyit odaböknek neki: "Csend legyen má', a felnőttek beszélgetnek"...