Hogyan tudtok gyerekkel nyaralni? (Nem provokatív kérdés! )

Hát nem a klasszikus fekszem egy hétig a medence partján módon.

Voltunk idén is nyaralni 3 gyerekkel, 3-7 évesek, szóval elég kicsik még. :) Volt sok aktív program, kirándulás, biciklizés, városban sétálás, strand is, csak ketten kétfelé mentünk a férjemmel, és próbáltuk életben tartani a gyerekeket.

Aztán voltunk már kettesben is. Olyankor lehet napozni a medence partján, este 9-kor bemenni a városba, akkor és ott enni, ahol eszünkbe jut.

Alapvetően nem nagy művészet. Ahogy a hétköznapok is megváltoznak a gyerekek érkezésével, úgy az ünnepnapok és a vakáció is.

De, rossz! :)

Nekem 2.5 éves a fiam, reggel 7töl este 8ig pörög, én meg utána. Pont ahogy irtad :D Néha már a beszéd is fáj estére!

Ha kikapcsolni akarok, vagy pihenni akkor anyukám őrül meg a gyerekkel, de csak 1 éjszakát vállal egyenlőre havonta ;)

És tudod mi a fura. Ha anyunál van a fiam, akkor se tudok kikapcsolni, mert akkor meg hiányzik!

Ez ilyen, tudtuk mit vállalunk, és vállaltuk...

Meg kell választani a helyet, ahova megy a család, meg persze függ a gyerek(ek) korától, vérmérsékletétől, neveltségi fokától, vízparton attól is, mennyire tud(nak) úszni. Minden nyáron mentünk valahová családdal, télen síelni, amikor már a kicsi is betöltötte az öt évet, utaztunk is külföldre úgy, hogy a legkisebb 2 éves volt, mindig élveztük mi, felnőttek is. Az enyémek 4-5 évesen már úsztak, szálláshelyünk mindig nagy teraszos, vagy kertes volt, amíg kicsik voltak a gyerekek, baráti családokkal mentünk, esténként összeültünk beszélgetni, kártyázni stb. Nekem pl. kifejezetten üdítő volt, hogy délben elvonultam a kicsivel aludni egyet, amíg a nagyok búvárkodtak az apjukkal.:-)

10-12 éves koruktól városnéző utakra is mentünk, beszerveztünk olyan látnivalókat is, amik nekik különösen érdekesek voltak (interaktív, természettudományi múzeumok, kiállítások pl., de egy-egy napot boldogan eltöltöttek a különböző várakban, a Vatikánban, vagy akár autómúzeumban.)

Abból a szempontból meg viszonylag laza szülő vagyok, hogy eszem ágában sincs egy nyaralás, utazás közben azon őrjöngeni, hogy egyen már a gyerek, vagy időre menjünk valahová (kivéve a repülő indulását.) Ha éhes lesz, majd eszik, mindig volt nálam hátizsákban egy kis keksz és víz, végszükség esetére, ha elindultunk valamerre, kaját meg szinte bárhol lehet venni, fölösleges ilyesmiből ügyet csinálni.

Kétszer voltam a most kétéves fiammal "nyaralni" (azért teszem idézőjelbe, mert nem kimondottan nyári időszakra esett). Gyerekbarát wellness-szállóba mentünk, volt pancsolás, séta, alvás, megint pancsolás, megint séta, megint alvás. Étkezést életkora szerint megoldottam, étteremben. Nem volt fárasztó, pedig én egyedül vagyok vele. Idén már kicsit többet kellett utána menni, medencébe be, medencéből ki, másik medencébe be, de nem zavart, mondjuk főleg azért mert megszoktam :D

Nyilván gyerek és saját habitus kérdése, engem nem a mászkálás, jövés menés zavar, rosszabb lenne, ha egész nap hisztizne. Ilyet szinte meg szinte sosem csinál, pláne ha pancsolni lehet...

Lehet gyerekkel nyaralni , ha mar 9-10 eves ...

Mig kicsi volt a lanyom , a napi rutinjahoz kellett alkalmazkodni nem lehetett spontanul csobbanni vagy barmit , mindent tervezni kellett , vendeglöben etetni , en szajbalöttyintettem magam valamivel mert idö mar nem volt magamra , utana futkosni utana mikor felfedez , hotel szökökutjaba köveket mosott , stb, nem igazi pihenes na , nincs kifekves, napozas stb ....

Most h 9 eves mar kicsit mas a dolog