16 hós babánk van, és kaptam egy jó álláslehetőséget, ti elfogadnátok?

Férfi létemre elvállalnám simán. Mármint hogy otthon maradok a picivel. Nem zavarna egyáltalán, sőt, legalább megismerem ezt is. :)

30/F

Akkor most le leszek pontozva:

A gyerekkel lemondások is járnak, pl. egy ilyen lehetőség.

Ha kenyérre kellene a pénz, akkor nem lenne kérdés, de mivel nem ez a helyzet, ezért én nem mennék. Ha valóban olyan jó vagy, akkor lesz másik hasonló pozi.

Utolsónak

De mégis miért maradna ki? Apukája otthon marad vele, tőle is megkaphatja az összeset amit felsoroltál.

Kérdezőnek: Én mennék. :)

Akkor se térnek vissza az évek, ha két és fél évesen beadod oviba vagy bölcsibe, és mész dolgozni, lesznek dolgok, amikről lemaradsz (pl. az első puszi egy kisfiúnak, meg az első mikor lapáttal elgyepálja a homokozóban), de ez így természetes. És ahogy nőnek, egyre több dolgot tesznek önállóan, és nem foghatod majd a kezét 14 évesen is, nehogy valamiről lemaradj.

Én azt mondom, hogy vállald el, ha ezt most visszautasítod, és később mégsem jön hasonló lehetőség, magadat fogod hibáztatni, és utálni fogod hogy otthon kell lenned, te már csak anyuka maradsz, stb.

Sajnos az van, hogy az életünk legnagyobb részében több időt töltünk a munkahelyünkön, mint otthon, és ezért egyáltalán nem mindegy, milyen munkát végzünk.

Neked ez örömet okozna? Élveznéd? Akkor a világ minden kincséért ki ne hagyd!

Másrészt:

Nekünk, nőknek, néha adódik pár év a gyerekvállalás miatt, mikor kiszállhatunk a mókuskerékből, és csak a családdal kell foglalkozni. Jó esetben ez az időszak feltölt, kisimít, és utána sokkal jobb érzés újra visszatérni a munka világába. :)

A férfiaknak ez a lehetőség a legritkább esetben adatik meg, pedig nagyon sokan élveznék. (Nem beszélve arról, hogy az életben többé nem merülne fel az a téma, hogy csak otthon ülsz a gyerekkel, nem csinálsz semmit...)

A férjed is teljes értékű szülő, ő is tud mondókázni, sárból pogácsát gyúrni, és hintát lökni: az ég világon semmi nem marad ki a kislányod életéből.

A munka 8 órás, vagyis még bőven lesz időd arra is, hogy sok időt töltsetek együtt, és az a fontos, hogy ez minőségi idő legyen.

Tehát pszichológusok is igazolták, hogy a gyerekeknek fontosabb, mint az, hogy 0-24-ben együtt legyetek, de nem csináltok együtt semmit. Ha csak 4-6-16 órát vagytok együtt, az se gond, de akkor tényleg a gyerekkel legyél.

Persze, persze, akkor is kell majd mosogatni, takarítani, és főzni valami finomat hétvégére, nem jó az sem, ha a bűntudat miatt kárpótlásként nagyon ráakaszkodsz a gyerekre, és a férjed is hálás lesz, ha nem szakad a komplett háztartás a nyakába.

Sokan dolgoznak 16 hónapos baba mellett, csak vagy bölcsibe adják be, vagy bébiszittert keresnek. Ezeknél szerintem mindenképp jobb megoldás, ha apával van.

Attól nem leszel rossz anya, ha nem csak az anyaság tölti ki az életed, és fontos a karriered is, sőt... ahogy attól sem leszel jobb anya, ha ezt kihagyod, és aztán esetleg évekig búslakodsz egy sza.r munkahelyen, hogy ha ezt elvállalod, már rég nem itt tartanál.

Hosszú távban gondolkodj!

Vállald el. Főleg ha olyan a munka amire nagyon vágysz, én biztos nem adnám fel, főleg hogy tudnám, többé ilyen lehetőségem nem lesz. Ha a párod otthon tud maradni, még inkább elfogadnám, nem lenne kérdés.

Akik azt mondják hogy ne mert a minőségi idő.... Nem az jelenti a minőségi időt hogy állandóan a gyerek nyakán lóg az ember. Azt egy idő után a gyerek vagy megunja vagy egész életében a szülőn fog lógni mert hozzászokott (láttam ilyet a környezetemben, 20 éves elmúlt, de semmi önállósági hajlama nincs, pont emiatt). Nekem mindig is az (lett volna) fontos, hogy tudjam bármikor fordulhatok a családba bárkihez, ha meg szeretnék osztani valamit és gyűlöltem ha valaki puszigyárnak meg szuperszociálisnak nézett akik ölelgetni kell folyton. Anyum mondta, hogy amikor kicsi voltam ordítottam, ha valaki folyton "rajtam akart lógni" Persze ez én vagyok, nem biztos, hogy a te gyermeked is ilyen/ilyen lesz.

Nem teljesen mindegy, hogy az apját nem látja 8 órát vagy az anyját? Ebből még jórészt azért alszik a pici. Csak azért ne mondj le az álmaidról mert a társadalom ilyen hülye kliséknél megragadt hogy márpedig a nőnek a gyerekkel KELL foglalkozni, ki KELL szolgálnia a férjét és a saját álmairól le KELL mondania... NEM! 8 óra után, főleg ha a párod otthon van és segít még a házimunkában is, simán van időd a picire. Meg tudod fürdetni, mesélhetsz, énekelhetsz neki, megvacsiztathatod... később játszhatsz vele... jól kell beosztani az időt és nem lesz baj.

Én tudom, milyen nem látni az egyik szülőt NAPOKIG nem pár óráig... ha az is kibírható, sőt vele jobb a kapcsolatom mint azzal aki velem volt (kevesebbet veszekszünk). 10 éves koromtól egyedül jártam haza (több mint 20km-re a sulitól), egész nyáron napközben szinte egyedül voltam otthon mégse lett semmi bajom.

Szóval fogadd el az állásajánlatot nyugodtan. Minden gyermek értelmes, nem idiótaságokkal kell tömni (anyám pl ugrott arra ha valaki gagyogott meg hülye szavakat mondott, megmondta hogy értem én a rendes beszédet is köszönöm szépen), ha már kicsit jobban érti a világot elmagyarázod a korának megfelelő szavakkal és megérti. Nem kell túlkomplikálni. Boldog leszel te is, és ha te boldog vagy a család is az lesz. Hidd el :) Vágj bele és sok sikert!! :))

20N