Elfogadnátok az apátoktól pénzt (több millió forint - nagyapai örökség) abban az esetben, ha egyébként nem akartok vele kapcsolatot?

Én nem ismerem az apámat, 3 hónapos koromban látott utoljára, az azóta eltelt több, mint 30 évben nem volt rám kíváncsi. Ha egyszer csak előállna egy ilyen helyzet, én nem fogadnám el, mert úgy érezném, ezzel akar kompenzálni azért, hogy kimaradt az életemből, és valamilyen szinten "zsebre tenni", hiszen ha elfogadnám, az már (bizonyos típusú embereknél legalábbis biztosan) zsarolási alap lenne, hogy tartsuk a kapcsolatot, biztos, hogy elhangzana, hogy "bezzeg én adtam neked".

A saját nevemben nyilatkozva én nem fogadnám el, hiába mondaná a férjem, amit adnak, el kell fogadni (mert ő ezt vallja), én azt is nézem, ki az, aki adja. Sajnos, vagy szerencsére. Az én szempontomból nézve szerencsére, mert sok kellemetlen helyzettől kímélem így meg magam és a családomat.

Pedig nekünk is marha jól jönne ám pár milla, mert semmink nincs és albérletben élünk, hiába vagyunk tisztes, becsülettel dolgozó emberek. De mindennek ára van, főleg, ha emberi tényező van benne.

Szerintem apádnak is vannak hátsó szándékai azzal a pénzzel. Ha most nem is, később nyilvánvalóvá válna. Tartsa csak meg, majd valamikor úgyis megöröklöd, ez a véleményem.

A józan ész azt mondja, fogadd el. Hiszen ha ő most megtartja, beforgatja pl. egy ingatlanba, előbb-utóbb ugyanezzel a kérdéssel fogsz szembekerülni.

Mondd neki azt, hogy a hagyatéki tárgyaláson mondjon le az örökségről a törvényes örökösök javára = te, ill. a te gyermekeid javára. Ekkor már gyakorlatilag nem tőle "veszed át", hanem az ő "kihagyásával", mintha közvetlenül a nagypapától kapnátok.

Ne utasítsd vissza! Fogadd el!

Én nem fogadnám el. Nem azért, mert marha nagy az arcom, vagy tele vagyok pénzzel, csak ha valakivel egyébként életemben nem tartottam a kapcsolatot, várható, hogy egy ilyen "adományozás" után tartanom kell. Az rendben van, hogy jóban voltál a nagyapáddal, de mégsem rád hagyta a házát. Pedig tudta, hogy nem beszéltek apuddal, nem? Vagy lehet, hogy a bölcs öreg így akart kibékíteni titeket... :D

A pénztől függetlenül én azt mondom, hogy békülj ki az apáddal. Engem is elhagyott kiskoromban, sőt később anyám is, intézetben nőttem fel. De a mai napig, felnőtt fejjel is érzem a hiányukat. Haragszom rájuk, fáj, amit tettek, de egy szülő akkor is az egyik legfontosabb ember az életedben. Próbálj megenyhülni, de azt ne hagyd, hogy megvegye a szereteted.