Anyukám miért beszél ki a hátam mögött?

Miert foglalkozol veluk? Gondolj arra, hogy a celod a legfontosabb. Mindig. Ezt nem akadalyozhatja meg ilyen gyerekes piszkalodas. Kulonben is milyen anya az ilyen? Inkabb tamogatnia kellene mindenben es biztatni. Ezt mondjad meg neki. Meg, hogy nyugodtan askalodjanak, te leszarod a velemenyuket, ugyis elered a celod.

Kicsit off : az atlag kit erdekel? Kituno? Minek? Csak a valasztott targyak szamitanak bele a pontszamba. En gepeszmernoknek mentem es leszartam pl.: a bioszt meg a torit. Ha okos vagy nem kell magantanar, az erettsegi csak egy IQ teszt....

Sajnos az én anyám is ilyen primitív volt, alig vártam, hogy betöltsem a nagykorúság határát, és léptem is azonnal el otthonról; még azt a pánikot, ami akkor tört ki...! Azt elképzelni nem tudod, bezzeg akkor próbáltak lebeszélni minden erejüket latba vetve, de mindhiába, az évek alatt felgyülemlett rengeteg keserűség annyi erőt adott, hogy nem hátráltam meg, és a saját lábamra álltam, hiába zsaroltak az anyagi támogatás teljes megvonásával (amit meg is tettek amúgy), nem érdekelt, és nem bántam meg egyetlen percig sem. Persze, sírtam sokat utánuk éjjelente, mert hiányoztak, de ez természetes, hiszen az ember szereti a családját, ha még oly' szívtelenek, vagy primitívek is.

Apám nem volt az, de ő is, mint a tiéd, nem szólt bele soha, kerülte a konfliktust és teljesen addiktív volt - mármint nem szerektől vagy alkoholtól, hanem anyám befolyása alatt élte le az egész életét (már nem él sajnos).

Ami a testvéredet illeti, nos az is tökugyanaz, csak nekem az öcsém volt totál azonos platformon anyámmal, együtt bandáztak állandóan, ő volt az aranygyermek, aki miatt háttérbe szorultam anno, de ennek már vége, szerencsére - vagyis nem, a szerencsének ehhez semmi köze, tettem érte, hogy így legyen; ezt javasolnám neked is, és kitartást, meg rengeteg lelki-, mentális erőt, mert egyedül nem könnyű, kicsit sem, ha nincs az embernek háttérországa.

/Az én mentőövem is a külföldön való tanulás lehetősége volt, ha nem vettek volna fel elsőre, volt B tervem is, szintén külföldön, de nem volt rá szükség :)/

Bocs, javítom magam, egy szó kimaradt az előzőekből: "kívánok", vagyis rengeteg erőt és kitartást kívánok neked, mert nem lesz könnyű menet, ami előtt állsz, de hidd el, megéri.

És még annyit hozzátennék: vigyázz, kerüld el az ismétlés csapdáját, én ugyanis belefutottam, amikor beválasztottam egy, az anyámhoz a megszólalásig hasonlatos attitűddel rendelkező párt magamnak, akitől azután nem volt könnyű megszabadulnom megint csak, hiszen hozzákötött mindjárt két erős érzelmi kapocs is: a szerelem és a közös gyerek, na meg pluszban, nehezítésképpen egy formális is: a házasság köteléke, amiből állítom, nehezebb volt szabadulnom, mint anno a családból, mert ő aztán minden létező érzelmi és egyéb zsarolást bevetett, hogy visszatartson, persze sikertelenül; és a családdal ellentétben, vele a gyerek miatt nem szakíthattam el minden szálat, szal rengeteget kellet dolgozni a kapcsolatunkon, de azóta már rendeztük sorainkat, és ebben rengeteget segített az önismeret, vagyis a pszichológia, melynek segítségével felismertem az életemben ismétlődő mintát.

Ha pedig felismertem, azután már - szinte - gyerekjáték volt dolgozni rajta, hogy egyszer's mindenkorra kiiktassam, és ne kísértsen életem végéig a szörnyű "anyai örökségem". Sikerült, és neked is sikerülni fog. :)