Mit csináljak, hogy anyukám ne menjen el ma fogadóórára? Ha beszél néhány tanárral tuti, hogy eltilt a barátomtól, min 1 hét szobafogság!

Szerintem ne probald meg lebeszelni anyukadat, nagyon fontos hogy elmenjen es kepbe legyen, hogy tanulsz! Most sokkal fontosabb neked a baratod, de hidd el, hogy a sulinak kellene fontosabbnak lennie. Inkabb tanulj, akar egyutt a baratoddal is, es akkor meg tobbet ott lehet nalatok, vagy te nala! Akkor meg jobban, masik oldalarol is megtudod ismerni a baratodat!

En kulfoldon elek, es itt a suliba szinte kotelezo a fogadoorara a gyerekkel egyutt menni. Szerintem jo dolog, hiszen a gyerek pontosan hall mindent, es el is szegyellheti magat helyben a szulei elott, de ugyanugy buszken ki is huzhatja magat!

Ne beszeld le anyukadat rola, orulj hogy foglalkozik veled es elmegy a fogadoorara. De hat aki nem tanul, annak milyen elete lesz???

én elmondanám, fogadóóra elött anymnak, hogy mire számítson, és hogy nem érdekel, hogy kitől, meg mitől akar eltiltani, az énéletem, azt csinálok amit akarok.

na de a kérdésedre válaszolva.

idézz elő valami oja állapotot ami miatt veled kell hogy maradjon..... hirtelen jött halálos betegség, ami a fogadó óra végével elmúlik :)

vagy, kérd meg az egyik ismerősödet, hogy hívja fel anyukádat, mintha az ofő lenne, hogy mégis elmarad, és még nem tudni hogy mikor lessz.

ha messze van a suli, szívd le a kocsit, vagy szedd ki az aksit....

esetleg törd bele a kulcsot a zárba, mire a lakatos kijön, kinyitja, és ti kijutotok, a fogadóórának úgyis vége.....

hirtelen ennyi jutott eszembe, ha még lesz vmi, leírom, remélem segítettem. :)

ezek mind jó ötletek, de ha anyukád rájön hogy susmusoltál, vagy esetleg hazudtál, akkor egy hónap eltíltás lesz nem egy hét. ha jó anya akkor nagymama korodik is eltílthat a barátodtól.

inkább egy jó dumát találj ki hogy miért nem megy a tanulás.

Elképzelhető, hogy velem van a baj, amiért fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy tippeket adjunk egy gyereknek, hogy hogyan hazudjon az édesanyjának.

Inkább azt tanítsuk meg neki, hogyan kell felelősséget vállalni a tetteiért.

Hozzád pedig, kedves kérdező: ne hidd azt, hogy nem értelek meg. Nem volt olyan rég az, hogy én voltam 15 (vagy legalábbis nem tűnik olyan régnek :). DE. Ha felnősz, amit nyilván alig vársz, mert azt hiszed, akkor teljesen szabad leszel, és azt teszel, amit csak akarsz... Hát persze bizonyos szintig így is lesz, nyilván nagyobb fokú szabadságod lesz, mint most. De ne hidd, hogy akkor majd nem kell felelősséget vállalnod az esetleges hibáidért. Csak akkor nem anyukád fog számonkérni, hanem a párod/ barátod/barátnőd/főnököd/gyereked... egyszóval maga az ÉLET. Minél hamarabb tanulod meg a felelősségvállalást, minél kisebb dolgokkal kezded (és hidd el, a Te mostani problémád, még ha számodra igenis hatalmas, amúgy nem az), annál természetesebbé válik számodra. És így rengeteg kellemetlenségtől, kínos szituációtól, hazugságtól kíméled meg magad, és nem utolsósorban a környezeted is egy gerinces, egyenes, megbízható embernek fog majd tartani.

Jaj, ez olyan igazi felnőttes kioktatásra sikeredett, pedig a tojáshéj még néha az én fenekemen is (néha úgy érzem legalábbis). De ha megkímélhetünk egy-két embertársat néhány általunk a múltban elkövetett hibától... vagy ha csak egész életedben egyszer is eszedbe jut... akkor már nem hiába körmöltem...